Hivatalos ajánlás búvároknak: COVID-19 óvintézkedések

Az utóbbi időben egyre többen kérdezik tőlem, hogy mi a helyzet a COVID-19 járvány és a búvárkodás összefüggésében. A felbukkanó híreken túlmenően lehet-e tudni bármi olyan hivatalosnak tekinthető tényt, ajánlást, javasolt óvintézkedést, amit érdemes figyelembe venni. 

Nos, utánanéztem a dolognak és jelentem, hogy természetesen találtam ilyen információt. Az alábbiakban a World Recreational Scuba Council (WRSTC) friss közleményét ismertetem. 

A WRSTC közleménye a COVID-19 óvintézkedésekről 

2021. június 29.

A folyamatosan terjedő koronavírus (COVID-19) pandémia miatt minden búvárnak és búvárvezetőnek felelősségteljes és biztonságos módon kell utaznia, illetve merülnie. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint más egészségügyi szervezetek is, folyamatosan figyelemmel kísérik a betegség terjedését és konkrét óvintézkedéseket javasolnak. A közzétett irányelvek betartása mindenki számára ajánlott.

Az arcmaszk használata, a társadalmi távolságtartás és a kézmosás tűnik jelenleg is a legjobb védekezésnek. Aki utazást tervez, vizsgálja meg a betegség terjedésének körülményeit azon a területen, ahová készül. Az arcmaszk viselése bármikor, bármilyen tömegben, a körülményektől függetlenül ajánlott.

Bármely búvárfelszerelést, beleértve a légzőautomata második lépcsőjét, búvármellényt stb., amelyet több személy használ az oktatás, illetve a felszerelések kölcsönzése során, két használat között fertőtleníteni kell. A fertőtlenítési módszerekkel és anyagokkal kapcsolatos tanácsokat a Divers Alert Network-től, és/vagy a felszerelés gyártótól kaphatunk.

A Divers Alert Network (2021. március 31.) javasolja, hogy legyünk tisztában azokkal a szempontokkal, amelyek a koronavírus betegség után a búvárkodáshoz való visszatérést befolyásolhatják. “A búvárkodással kapcsolatban különösen a pulmonális és a kardiovaszkuláris szempontok aggasztóak.” ... “Nyilvánvaló, hogy a COVID-19 betegség utáni merülésre való alkalmasság orvosi értékelésére nincs és nem is lehet mindenki számára egyaránt alkalmazható megközelítés...”

Folyamatosan frissülő információk találhatók a www.dan.org webhelyen. 

A hivatkozott teljes DAN cikk pedig itt olvasható magyar nyelven.

Fotó: Unsplash

Ha tetszett az írás iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Teszt: Cressi Fast 5 mm búvárruha - szintet lépett

A Cressi legutóbbi középkategóriás búvárruha modelljével fokozott kényelmet és hőszigetelést ígér, amit újszerű technikai megoldásokkal erősít. Az alábbi tesztben természetesen arra kérdésre kerestem a választ, hogy a ruha és megoldásai milyen mértékben váltják be a hozzá fűzött reményeket.

Idestova három évtizede követem a Cressi felszerelések fejlődését, de még mindig izgatottan várom az új modellek megejelenését, pedig tudom jól, hogy nem lehet minden évben korszakos újítással előállni. A búváruhákra ez különösen igaz, hiszen a neoprén anyag adott, a hőszigetelést biztosító megoldások pedig igen hasonlóak a gyártóknál. Különbségek a belépő szint és a prémium kategória közötti spektrumon a neoprén minőségében és az alkalmazott hőszigetelő megoldásokban vannak leginkább, de egyre fontosabb szempont a mozgásszabadság és a könnyű öltözhetőség is. 

Tesztünk tárgya, a Fast 5 mm-es búvárruha a 2019-es modellév újdonsága volt, nekem az év végén sikerült hozzájutnom, így aztán már csak az idei (a covid miatt is megkésve startoló) szezonra maradt a kipróbálása, tesztelése, ami nagyjából 50 merülést jelentett eddig. A merülések több helyszínen (medencében, tóban és tengeren) voltak, változó vízhőmérséklet mellett (18-26°C). Ezzel együtt a teszt megállapításai a saját szubjektív véleményemet tükrözik, tehát nincs szó például más gyártóval történő összehasonlításról. Egyébként egy ilyen teszt itt olvasható a ScubaLab-tól.

Technikai jellemzők 

• Egyrészes 5 mm-es búvárruha dupla rétegű neoprénnel 
• Ultraspan neoprén anyag a karoknál és a lábaknál (100% High Strech Concept) 
• Vízzáró tömítőgyűrűk a csukló- és boka mandzsetták belső részén (Water Stop System) 
• Hátsó YKK cipzár széles vízszivárgást gátló betéttel (Aquastop System) 
• Nagy kopásállóságú betétek a térd és váll részeken (Tatex) 
• Anatómiai szabás a lábaknál 

YouTube viedo: Fast búvárruha bemutató

A Fast ruha érdekessége kétségkívül a mandzsetták belső részén elhelyezett új tömítőgyűrűk, amelyek keskenyek ugyan, mégis igen hatékonynak bizonyulnak a belül lévő víz cserélődésének megakadályozásában. Márpedig a szivárgás és cserélődés mértéke az egyik leglényegesebb szempont a nedves ruháknál, hiszen ettől függ a hőveszteség mértéke, gyorsasága is. Az innovatív szigetelő megoldást igen találóan “víz stop rendszernek” (Water Stop System) nevezték el a Cressi-nél. Emellett az új kialakítású magasabb nyakrész, valamint a háton függőlegesen elhelyezett cipzár alatt futó szélesebb vízszivárgást gátló betét (Aquastop) szintén a hőszigetelést fokozza. 

A ruha anyaga hagyományos kétrétegű neoprén, belső részén csúszósabb nylon bevonattal, emiatt könnyebb öltözni is. A karoknál és a lábaknál alkalmazott rugalmas betétek (100% HSC) már a mozgásszabadságot növelik. Ugyancsak nagyobb komfortot jelent a lábak anatomiai szabása, ami mondjuk nálam elcsúszhatott, mert csípőben kissé bőnek találtam (igaz, épp két konfekcióméret közé esem). A vállaknál és a térdeken új, nagy kopásállóságú Tatex betéteket alkalmaztak, ami ténylegesen védi a ruhát a készülék le- és felvételéből adódó kidörzsölődés, illetve az esetleges víz alatti térdelésből adódó sérülésektől, eddig nem tapasztaltam repedést, vagy kidörzsölődést ezeken a helyeken.

Főként az első búvárruhájukat vásárlók között szokott dilemmát okozni a “melyik az a búvárruha, amelyik mindegyik merüléshez jó?” kérdés megválaszolása. Sajnos, ezt a fajta ruhát még nem találták fel, viszont léteznek ún. modulos kialakítású ruhák, ahol ezt a dilemmát igyekeznek feloldani a gyártók. Nos, tesztünk tárgya is ilyen, azaz többféle (3, 5, vagy 7 mm) vastagságú overál választható, ami aztán kiegészíthető csuklyával, vagy 3 mm-es csuklyás felsővel a változó merülési körülményeknek megfelelően - tehát igazi jolly joker 3:1-ben búvárruháról van szó. A csuklya opciós volta persze fájó lehet egyeseknek, ellenben jó hír, hogy az overál külön női és férfi szabással kerül kereskedelmi forgalomba.

Cressi Fast 5 mm modulos összeállításban

Ami különösen tetszett 

Az első gondolatom az volt, hogy kipróbálom, kicsit tesztelem az új Fast ruhát, aztán hamar félreteszem, hiszen a jelenlegi Cressi Logica 5 mm-es ruhámnál nehezen tudtam jobbat elképzelni. Erre az történt, hogy merültem benne egyet, azután még egyet, és szép lassan tartós teszt lett a dologból, miközben megfeledkeztem a saját ruhámról. Na de miért is? 

1# Gyorsan öltözhető. A jelenlegi 5 mm-es ruhámat imádom a remek hőszigetelése miatt, de mivel ezt a csuklóknál és bokáknál elhagyott cipzárnak köszönheti elsősorban, ezért az öltözése néha nehézkes. Ugyan a Fast-on sincsenek ilyen öltözést könnyítő cipzárok, az öltözése mégis meglepően könnyű és gyors (talán a ruha elnevezése is ezért lett Fast, azaz Gyors), ráadásul egyedül is problémamentes, a cipzár nem akad el az alatta lévő betétben, ha előbb eligazítjuk azt. Először fel sem tűnt a dolog, hiszen a jót könnyű megszokni, de észre kellett vennem, hogy a többiek még javában izzadnak az öltözéssel, én meg már régen beöltözve nézelődöm. És kivétel nélkül mindig ez volt, még akkor is ha nem vettem fel alá rashguard-ot. 

Az öltözés meglepően gyors és megy egyedül is

2# Nagyon kényelmes. A hasonló vastagságú, de prémium kategóriájú nedves ruhám az elképzelhető legigényesebb, szuper rugalmas (Yamamoto) neoprénből készült, tényleg nagyon kényelmes meg minden, de az a helyzet, hogy a Fast legalább ugyanilyen kényelmes. Akár a felszíni, akár a víz alatti mozgást és neoprén érzetet nézem, be kell vallanom, hogy nem tudnék csukott szemmel különbséget tenni a két modell között ebben a kérdésben.

3# Hatékony hőszigetelés. Ezzel úgy voltam, hogy persze majd meglátjuk. Értem én, hogy új tömítőgyűrű meg szélesebb szigetelő betétek a cipzár alatt… na de láttunk már hasonlókat korábban is. A valóságban pedig az történt, hogy amikor az első merülés vége felé egy óvatlan mozdulatot követően hűvösebb víz szivárgott a gerincemhez, kaptam csak észbe mi történt valójában: az, hogy eddig hibátlanul működött a szigetelés, vagyis gyakorlatilag nem, vagy nem észrevehető mértékben cserélődött a ruha belsejében lévő felmelegített víz a külső hidegebbel! Ismét azt kell modjam, hogy ilyet korábban a csúcsmodellek tudtak nyújtani, csakhogy dupla áron. 

Tényleg jól szigetel a magasabb nyakrész

Verdikt 

Összességében kellemesen csalódtam a Fast 5 mm-es búvárruhában. Szerintem ezzel a modellel a Cressi szintet lépett, ugyanis kényelem és hőszigetelés terén is többet nyújt, mint amit a középkategóriában eddig megszoktunk. Gyorsan öltözhető mindenféle trükközés nélkül, szárazon és a vízben is nagyon kényelmes viselet, nincs korlátozva a mozgásszabadság. Jó hőszigetelő megoldásainak és modulos kialakításának köszönhetően a legtöbb merülési környezetre és vízhőmérsékletre van jó válasza. Mintegy 50 merülés után látható nyomát még nem találtam a használatnak, sem kopást, sem cérna lógást nem tapasztaltam. 

Mindössze két negatívumot tudok eddig felhozni vele kapcsolatban. Az egyik a szabás, ugyanis nekem csípőben kissé bő, pedig a korábbi Cressi modelleknél nem tapasztaltam ilyesmit. A másik, hogy csuklya nem jár hozzá alapból, míg az előző overálomhoz volt (az meg csúcsmodell). Szerencsére ezekkel a negatívumokkal simán együtt lehet élni, különösen ha a 179 eurós árcédulát nézem, amit nem tudok nem kedvezőnek mondani, még a külön csuklya megvásárlásával, vagy a konkurencia figyelmebe vételével sem. A ruhát a Cressi Hungary-től kaptam tesztelésre, amit ezúton is köszönök nekik.

Pro 

• Kényelmes és könnyű az öltözése 
• Jól működő, innovatív szigetelő megoldások 
• Kedvező ár 

Kontra

• Csípőben kissé bő
• Csuklya nem tartozék

(Videó, fotók: Cressi és Kerekes Szilárd búvároktató)

Ha tetszett az írás iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Mi újság az Isztrián a karantén időszak után

Június utolsó hétvégéjén a horvát tengerparton Sveta Marinát (Isztria) vettük célba egy rövid búvártúrával, hogy végre merüljünk ismét a tavaszi karantén időszak után. Kíváncsiak voltunk mi a helyzet a magyar búvárok “házi tengerén”, milyen változások vannak az utazás, illetve a merülések szempontjából. 

Mindjárt az elején lelövöm a poént amikor elárulom, hogy lényeges változások egyelőre nincsenek. Az utazásnál vannak új elemek, de a merüléseknél - a józan ésszel elvárható óvntézkedéseken túl - nincs semmilyen új szabályozás, vagy korlátozás. Legnagyobb meglepetésemre újdonságok inkább csak a víz alatt vártak bennünket. 

Utazás, határátkelés 

A bejegyzés megjelenésének időpontjában érvényben lévő szabályozásnak megfelelően a Horvátországba belépő külföldieknek adatlapot kell kitölteniük. Ez a körülmény jelentősen megnövelheti a határnál várakozással eltöltött időt, mert az adatlap kitöltése időigényes. Szerencsére az adatlap kitölthető előre online itt is, ami javasolt, mert ebben az esetben az egész ellenőrzés alig vesz több időt igénybe, mint korábban. Az adatlapon kívül a beutazóknak rendelkezniük kell még a szálláshelytől kapott visszaigazolással. Mindez, ha előre felkészültünk, már ott van a határőrök adatbázisában, amit az útidokumentumunk alapján azonnal lehívnak. Amikor begurultunk a határhoz, nagyjából két tucat autó állt előttünk két sorban. Sajnos nem terelték külön az adatlapot előre kitöltőket, így mindkét sorban volt várakozás, nagyjából 40 percet töltöttünk a határon.  

Az út további részében nem volt váratlan, vagy meglepő esemény. A horvát tengerre történő utazások neuralgikus pontjának számító zágrábi autópálya kapunál sem volt sorbanállás egyik irányban sem. Burkolat felújítással is csak egyetlen helyen találkoztunk, de még ez sem okozott torlódást az enyhe forgalomban. Talán valamivel több helyi és kevesebb külföldi rendszámot láttunk a szokásoshoz képest, de azt nem lehet mondani, hogy nincsenek külföldiek az autópályán. Jó hír, hogy erre a szezonra nem emelik meg az autópálya díjakat a nyári 10%-os felárral.

A felszínen 

Megérkezéskor bevásárlással kezdtünk. A szupermarketben (Plodine, Labin) a nálunk is megszokott távolságtartás, kötelező maszkviselés van. A Marina kempingben ugyanez a helyzet, a zárt helyeken kihelyezett táblák, matricák emlékeztetnek mindenhol, de mindezt udvariasan, nem tolakodóan. A személyzet következetesen viseli a maszkot, illetve a recepción plexi fallal és maximum 2 fős korlátozással igyekeznek növelni a biztonságot. A vendéglátóhelyek alkalmazottai szintén maszkban vannak, a Marino pizzériában pedig külön tasakban érkezik az evőeszköz. Egyébként a kemping és ezzel párhuzamosan a vendéglátóhelyek foglaltságát nagyjából 50%-ra saccoltam, azonban érdekes, hogy a prémium mobilházaknál ez 100% volt inkább. 

Búvár szemmel 

A búvárbázis működésében és a merülések szervezésében nincs lényeges változás, hacsak az nem, hogy idén bevezették a sziesztát, azaz 13 és 15 óra között nincs felszíni felügyelet, tehát ebben az időszakban szünetelnek a merülések is. Ami viszont a vírussal összefüggésben változott, az a 1,5 méteres távolságtartás, illetve a fokozott higiénia a búvárbázis területén. Előbbi adott búvárcsapaton belül nehezen kivitelezhető, ugyanakkor másokkal szemben tartható. Az egyéni higiéniát kihelyezett kézfertőtlenítő fokozza, illetve megfigyeltem hogy a wc-t is gyakrabban takarítják, fertőtlenítik, ezen felül a felszerelések öblítéséhez használt dézsa vízhez is adnak fertőtlenítő adalékot. 

Távolságtartás, létszám stop, fertőtlenítés...

A víz alatt 

Ahogyan az elején is utaltam már rá, a legnagyobb meglepetések a víz alatt vártak, de sajnálatos módon ezek nem mind voltak pozitívak. Kezdem azzal, hogy az öbölben már évek óta szépen fejlődő sonkakagyló populációt valami megtámadhatta, mert az összes elpusztult. Ugyan a legtöbb egyed még “lábon” áll, de már nem élnek, a “szemek” és a záróizomzat is hiányzik, mindegyik kagyló belsejéből egy-egy géb kandikál ki. Szomorú helyzet. Ezen kívül, a sekélyebb sziklás-zátonyos részeket teljesen beborítja valamilyen általam eddig nem megfigyelt moszat-szerű valami, ami olyan, mintha sárga vattacukor lenne. Egyes helyeken ez olyan méreteket öltött, hogy már-már nem ismertem ki magamat az ezerszer merült környezetben. Persze lehet, hogy nyár elején ez normális jelenség, csak eddig nem tűnt fel nekem, és/vagy nem volt ilyen mértékű. 

Sárga "vattacukor" a zátonyon

Ami viszont kellemes meglepetés volt, hogy elképesztő méretű kalászhal rajok kavarognak mindenfelé a part közelében, de főleg az öbölben, hihetetlenül jól néz ki az ezüstösen csillogó-kavargó halraj labda a búvárok felett. Jó lenne tudni, hogy ezek a víz alatti megfigyelések mennyire függnek össze egymással, ha egyáltalán. 

Összességében úgy látom, hogy említésre méltó változás egyedül az utazás adminisztrációjában történt, a vírussal összefüggésben minden más változás egyrészt a józan ésszel elvárható mértékű óvintézkedés, másrészt a nálunk is megszokottal azonos. A járvány lefolyása és a fertőzöttség mértéke eddig nagyjából hasonlóan alakult Horvátországban mint nálunk, és amennyiben nem lesz komolyabb negatív fordulat, úgy a nyári szezonra szerintem teljesen reális és az itthonival összehasonlítva nem kockázatosabb alternatíva egy isztriai vakáció tervezése. 

Ha tetszett az írás iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Nem lehet merülni a Brother-szigeteknél

A közelmúltban a Vörös-tenger egyik népszerű merülőhelyén történt cápatámadást követően a hatóságok rendeletet hoztak, amelynek értelmében nem engedik merülni a búvárokat.

A sajnálatos, de szerencsére nem végzetes balesettel kapcsolatban magyarul is megjelent már egy részletes írás Elter Tamás tollából, amelyben nemcsak a konkrét eset körülményeit elemzi, de ad egy rövid áttekintés a cápák viselkedéséről, illetve magáról a helyszínről is. A cikk itt olvasható >>  

A Brother-szigetek merülőhelyeinek lezárásával kapcsolatban az egyiptomi HEPCA környezetvédő szervezet közleményt adott ki.

"A Nemzeti Park hivatalos tájékoztatásából a HEPCA értesült a Brother-szigetek lezárásáról született határozatról. Szeretnénk ha mindenki számára világos lenne, a korlátozó döntés nem azért született, hogy elrejtse a cápák előre kitervelt bűncselekményeit, vagy kivizsgálja a cápák viselkedésében az utóbbi időben bekövetkezett szokatlan változások okait, hanem egyszerűen azért, mert a területen működő egyes szafarihajók által követett gyakorlatot az anyatermészet a továbbiakban már nem képes eltűrni. A (merülő)zátonyok túlterheltsége, valamint a rossz gyakorlat nem csak a Brother-szigetekre korlátozódik, hanem szinte mindenhol jelen van. Az egyetlen járható út a káros hatások enyhítésére, ha követjük azokat az egyszerű szabályokat, amelyeket egyébként már ezerszer elmondtunk és bejelentettünk (hatósági rendelettel is), és amely rendelkezésre áll az összes búvárhajó fedélzetén a Vörös-tengeren.    

A Shark Project szervezettel közösen történt egyeztetést követően, és mert biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet nem csak a Brother-szigeteken ilyen, az egyetlen rövid távon is eredményt hozó megoldás, ha beszüntetjük az olyan fenntarthatatlan tevékenységeket mint a halászat, az állatok etetése és a szerves hulladékok vízbe juttatása.   

Készítettünk egy egyszerű útmutatót búvárok számára, amelyet követve nagyobb biztonságban lehetnek a vízben: 

• Élvezd a különleges lehetőséget, hogy ragadozókkal merülhetsz.
• Mindig kövesd a merülésvezetőd utasításait!
• Soha ne etess cápát, ne izgasd hallal, hal vérrel, vagy bármilyen szerves hulladékkal, mert ez veszélyes helyzetet teremthet a cápa kifinomult érzékszervei, veleszületett ösztönei, esetleg tanult viselkedése okán. Ne feledd, mindig fennáll a baleset lehetősége, különösen ha nem tartjuk be az alábbi  szabályokat:

forrás: www.shareducation.com

1. Ne mutass félelmet, de legyél tisztelettudó.
2. Kerüld a hirtelen mozdulatokat, különösen ha a cápa közel jött.
3. Legyél függőleges helyzetben, ne kapálózz az uszonyokkal.
4. Karjaidat tartsd közel a törzsedhez.
5. Maradj közel a csoporthoz, a cápákat jobban érdeklik a önmagukban lévő búvárok.
6. Mindig tartsd szemmel a cápát amelyik egyszer már közel jött - hamar visszatérhet.
7. Legyél tisztában vele, hogy a cápa hátulról szeret közelíteni.
8. Tekintsük át az egész helyzetet (3D-ben) - a merülőpárok együtt sokkal hatékonyabbak. 
9. Mindig tudjuk merre vannak éppen a cápák (különösen ha fotózunk, vagy videózunk) - bármikor ha kényelmetlenül érezzük magunkat kontrolláltan hagyjuk el a vizet merülőpárunkkal együtt.
10. Ne érintsd, piszkáld a cápát, igyekezz legalább két testhossznyi távolságit tartani.
11. Ha egy cápa nagyon közel jönne nyomd felé a vizet (vagy a kamerát, cápa botot, stb.) - ha a cápa megérintett: maradj higgadt és hagyjátok el a vizet, közben tartsd szemmel az állatot. 
12. A felszínre emelkedés és a víz elhagyása közben is tartsd szemmel a helyzetet.

Amennyiben ételt, vagy csalit látsz a vízben (lehet akár egy másik csoporté, szerves hulladék, esetleg természetes zsákmány is): 

• Figyelmeztesd a merülésvezetődet, illetve a többi búvárt és hagyjátok el a vizet. 
• Soha ne közelíts, vagy nyúlj a csalihoz.
• Ne legyél az "ételszag" vonalában (a cápák általában az áramlás felől közelítenek). 

Jelentsd az esetet a HEPCA felé, dokumentáld fotóval, videóval, ha rendelkezésedre áll!

Még egyszer: az állatok etetését, a horgászatot, szigonyozást a törvény szigorúan tiltja, a jogsértők ellen büntetőjogi eljárás fog indulni."

További információk: www.hepca.org, www. sharkproject.org


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Új trendek a búvármaszkoknál

A felszerelésgyártók minden évben újabb modellekkel rukkolnak elő, de vajon az újítás kényszere hoz-e magával olyan megoldásokat is, amik változást jelenthetnek a megszokott búvármaszk jellemzőkben? Nézzük a 4 legújabb trendet a búvármaszkok tervezésénél.

A szoknya színe számít? 

Persze a búvármaszkok szoknyájára gondolok most. A hagyományos fekete és az átlátszó szilikon szoknyák mellett ma már gyakorlatilag a szivárvány minden színében választhatunk magunknak tetszőt. Ugyanakkor a szoknya átlátszósága (sötét, vagy áttetsző) alapvetően befolyásolja a búvár látását és észlelését a víz alatt. Azt, hogy mi lesz számunkra a legjobb, az adott merülés kondíciói, a fényviszonyok és az egyéni preferenciák döntik majd el.

Cressi Calibro átlátszó szilikon szoknyával

Az átlátszó szilikon megnöveli a periférikus látást (mozgás észlelés) és a legtöbb fényt engedi be. Ez azoknak a búvároknak kedvez, akik nem szeretik a bezártság érzetét és a maximális periférikus látást részesítik előnyben. Ugyanakkor ez sok is lehet erős napfény, sekély és tiszta víz esetén, ahol a csillogás, vagy a lencsék visszatükrözése már csökkentheti a látást.

A fekete, vagy sötét szilikonokat azért kedvelik a búvárok, mert ezek minimalizálják a csillogást (ezért választják a víz alatti fotósok is). Persze mások ezt túl sötétnek találják, sőt olyanok is vannak akik klausztrofóbiát éreznek.

Kompromisszumos megoldás lehet a fehér, vagy alig színezett szoknya, ami a fény blokkolásával gátolja a csillogást, miközben világosabb látásérzetet nyújt.

 

Rugalmas vs. szilikon maszkpánt

Némelyik új búvármaszk széles és rugalmas maszkpántjával úgy fest, mintha egyenesen a sípályáról érkezett volna. Bár elsőre kézenfekvő megoldásnak tűnhet, azért van néhány dolog, ami másképpen működik, mint az a hagyományos szilikon pántoknál megszokott.

Zeagle Scoop széles és rugalmas maszkpántja

Az egyik különbség az, hogy a csatokat körülményes a kívánt pozícióba állítani. Ezen kívül a rugalmas pántnak jellemzően nincs megosztva a hátsó része - ami egyébként stabilan helyén tartja a maszkot -, ezért itt kis szilikon gyöngyöket ágyaznak be, ahol a fejjel érintkezik, hogy ne csúszkáljon körbe. Némyelyikhez külön sznorkeltartó hurok is van, ami jó, hiszen nem mindegyik szabványos tartó tehető fel a szélesebb rugalmas pántokra. 

A Sherwood Scuba Scope sznorkeltartója

Csatrendszertől függően, de a rugalmas pánt kevésbé akad bele a hajba, és talán a maszkot sem nyomja annyira az archoz, mint a szilikonos verzió. Aki ilyen rugalmas pánttal rendelkező búvármaszk vásárlását fontolgatja az figyeljen a csatokra, hogy felvéve ne nyomjanak kényelmetlenül, és ellenőrizze hogy a pánt ne dörzsölje a füleket.

Maszktartó dobozok

A legjobb módja, hogy megvédjük búvármaszkunkat a sérülésektől, ha hozzávaló dobozban tároljuk amikor éppen nincs az arcunkon. A legtöbb gyári maszktartó doboz kellő védelmet nyújt, azonban néhányan már itt is továbbléptek. Például az Indigo Industries doboza biztonsági retesszel van ellátva a véletlen kinyílás ellen. A Zeagle maszktartója pedig követi a maszk körvonalait, így szállításkor sem mozog, zörög benne a búvármaszk. 

A Zeagel Scoop Dual maszktartó doboza

Széles látómező

Az igazán nagy maszklencsék, mint amilyen a Tusa Freedom Tri-Quest, vagy a Zeagle Scope Dual modellé, csak az egyik kelléke a nagy látótérnek. Ugyanilyen fontos a szoknyák formája és kialakítása, ami olyan közel engedi a szemeket a lencsékhez amilyen közel csak lehetséges. Ez azért fontos, mert a látótér nagyságát nemcsak a lencsék mérete, hanem a szemektől való távolsága is befolyásolja, azaz minél közelebb vannak szemek a lencséhez, annál nagyobb a látótér. 

Tusa Freedom Tri-Quest háromablakos domborított oldallencséje

[Scubadiving]

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

TOP 7 merülőhely Sveta Marina mellett

Sv. Marina, hajdanvolt kis halászfalu, egy valódi kis ékszerdoboz a horvát tengerparton, az Isztriai-félsziget keleti oldalán található. Gyönyörű kilátás nyílik a Kvarner-öbölre és a környező vidékre egyaránt, érintetlen szépségű tengerparti környezetet képzelj el. De nem csak a felszín varázslatos, a környék víz alatti tájain gazdag és változatos élővilág, számos víz alatti zátony, sziklafal, barlang és hajóroncs várja a búvárokat. Általában az Adriára nem jellemző, itt azonban nemcsak lehet, hanem érdemes is partról merülni. Hajóval pedig olyan távolabbi merülőhelyek érhetők el, ahol minimális a "búvár terhelés” és ez a víz alatti élővilágon is meglátszik.

Házi zátony

A búvárbázis előtt házi zátony közvetlenül egy rövid lépcsőn keresztül közelíthető meg. Parti merülés, lapos part, a vízbeszállás könnyű. A védett öböl mérsékelt mélységű, enyhén lejtő kavicsos aljzattal, áramlatok nélküli, általában jó a látótávolság. A part mellett végig sekély (2-3 m), sziklás élőhelyet találunk gazdag élővilággal: kalászhal rajokat, kíváncsi ajakoshalakat, színes nyálkáshalakat, mókás morgóhalakat, tintahalat, vagy csikóhalat láthat itt a búvár. Ellenőrző merülésre (check dive), tanfolyamok nyílt vízi gyakorlataihoz, próbamerüléshez ideális pálya.

Könnyű pálya, eltévedni sem lehet...

Marina zátony és falak

Parti merülések. A kemping területéről három víz alatti zátony is remek merüléseket ígér, a Kvarner-öböl tipikus víz alatti arcát mutatja itt. A merülőhelyek 2-3 perces rövid sétával érhetők el a búvárbázisról. A víz alatt a zátonyok szinte függőlegesen szakadnak le 40+ méteres mélységig. A sziklafalakon számtalan kisebb-nagyobb üreg, hasadék található, amelyek gazdag élővilágnak adnak otthont: előfordul macskacápa és homár is, de legyezőkorallok, csigák, csikóhalak, sziklahalak, tengeri keszegek, makrélák, korallsügerek és durbincsok szinte mindig láthatók. Az éjszakai merüléseken söprögetőrákokkal, polippal, tintahallal és tengeri angolnával is találkozhatunk.

A zátonyok szinte függőlegesen szakadnak le 

A mozgalmas élővilág mellett mesterséges látnivalók is akadnak a víz alatt: egy Mária szobor a déli zátony K-i végén 12 méteren, illetve egy antik szoborkert 17 méteres mélységben a K-i oldal homokos platóján. A parti zátonyok többféle tudásszintű és típusú merüléseket tesznek lehetővé, egyszerű vízbeszállással. Kezdő és haladó búvároknak egyaránt ajánlható merülések.

Antik szobor 17 méteren 

Nicolai barlang

Hajós merülés. A nagyjából 6 méter átmérőjű és 8 méter hosszú üreg egy függőlegesen leszakadó sziklafalon nyílik. Felső széle 18, az alja 25 méteren található. A barlang belsejében árnyékkedvelő flóra és fauna, rákok, valamint halivadékok rajai bújnak meg. Az üreg biztonságos, kellően tágas ahhoz, hogy egy merülőpár kényelmesen elférjen bent egymás mellett, és meg is tudjon fordulni a kijövetelhez. Haladó merülés.

A barlang belsejében árnyékkedvelő flóra és fauna...

Felsentor

Hajós merülés. Víz alatti boltív és egy átjáró a függőlegesen leszakadó zátony kiszögellésen. A sziklafalat szinte beterítik a legyezőkorallok és szivacsok, az aláhajlásokon és az árnyékos részeken sárga kehelykorallok telepeit látjuk, a leszakadás mellett korallsügerek óriási felhői úszkálnak. Két nagyobb üreg is van itt 15 és 27 méteren, illetve a fordulónál egy elsüllyedt halászhajó maradványait bogarászhatjuk át. Haladó merülés.

A sziklafalat szinte beterítik a sárga kehelykorallok és szivacsok

Crna Punta

Hajós merülés. Víz alatti zátony legyezőkorallokkal és agancsszivacsokkal, alagút és egy hatalmas gomba formájú üreg 25 méteres mélységben. Tengeri keszegek és korallsügerek hatalmas rajai úszkálnak a környéken, a zátonyon itt is, ott is sziklahalak ülnek. A hely különlegessége, hogy egy bizonyos részen a víz alatt ki lehet úszni egy kanyonon keresztül a szabad levegőre és a partra(!), de itt mindenhol szikla van körülöttünk csak felül látszik az ég - egy titkos strand a sziklában! Haladó merülés.

Legyezőkorallok és agancsszivacs

Lina

Hajós merülés, Cres sziget mellet található merülőhely. A LINA egy 1914-ben elsüllyedt olasz teherhajó, 70 méter hosszú, 9 méter széles, az orr 28 méteren van. Az egész hajó nagyon jó állapotban maradt meg, a rakodótérbe is veszélytelenül be lehet úszni. A hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncs állandó lakója egy tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs. Haladó búvároknak ajánlható merülés.

Búvár a LINA parancsnoki hídján

Girandella

Parti merülés, Rabac település strandjáról megközelíthető merülőhely. Függőlegesen leszakadó parti zátony 40 méteres mélységig, nagyjából 300 méteres hosszúságban. A fal két-három merülésre is elegendő látnivalót tartogat. Óriási gorgóniák, agancsszivacsok, nudibranch-ok, tengeri fogasok, korallsügér rajok és egy elképesztő méretű durbincs raj látható itt állandóan. Kezdő és haladó búvároknak egyaránt ajánlható merülések.

Nudibranch

Hasznos információk

Mikor menjünk

A búvárszezon májustól októberig tart, a legjobb időszak talán a szeptember, mert akkor már nincsenek sokan és a látótávolság is többnyire kiváló.

Vízhőmérséklet
A tenger lassan melegszik fel télről, a nyári hónapokban átlagosan 24°C körüli a felszín hőmérséklete. Lefelé haladva állandóan változó hőmérséklet rétegződést találunk, de 30 méter alatt nyáron is 16°C körüli a vízhőmérséklet.

Utazás
Magyarországról autópályán a legegyszerűbb (Budapest 560 km, 5 óra 40 perc). Vonat és busz járat is szokott lenni, a lehetőségek évről évre változnak, érdemes tájékozódni. A pulai repülőtér szintén alternatíva lehet, bár Budapestről eddig még nem volt közvetlen járat tudomásom szerint.

Búvárbázis
A kemping területén lévő búvárbázis nemcsak a stresszmentes merülésekhez, de a búvártanfolyamok zökkenőmentes megtartásához is nagyszerű hátteret biztosít. Barátságos, profi személyzet, megbízható és jó állapotú felszerelések, 12 fős búvárhajó, öt darab nagyteljesítményű kompresszor és 150.000 literes(!) légtartály gondoskodik arról, hogy a búvárok minden nap mosolyogva induljanak és jöjjenek ki a vízből. A búvárbázis többször is elnyerte a Tauchen búvármagazin rangos “Év Földközi-tengeri búvárbázisa” díjat.

 >> Búvártábor az Adrián - magyar búvároktató - akár 20%-os csomagkedvezmény <<

 

Árak
Egy parti merülés 16 euró körüli összegből már kihozható csomagban, hajós merülés 25 eurótól, búvártanfolyam 120 eurótól már elérhető.

Mi kell a merülésekhez

Búvár dokumentumok (búvárigazolvány, merülés napló, érvényes orvosi igazolás), illetve javasolt a búvárbiztosítás megkötése. A hajós merülésekre jelentkezni csak az adott merülőhelyre előírt búvár tapasztalat (és minősítés) megléte esetén lehet.

Delfines kaland

A novemberi Vörös-tengeri búvártúra alkalmával nemcsak nagyszerű időjárást fogtunk ki, de még a delfines merülés is összejött.

Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.

Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.

Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.

A delfin közöttünk úszkált

Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.

Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.

Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

5 érdekes roncs az Isztrián

Az isztriai félsziget víz alatti tájain nemcsak gazdag és változatos élővilágot, de több érdekes hajóroncsot is találunk.

A Baron Gautsch egy korabeli képeslapon

Baron Gautsch

Az Adria talán leginkább látogatott hajóroncsa. A BARON GAUTSCH osztrák utasszállító gőzhajó volt és 1914-ben süllyedt el. A hajó a 40 méter mélyen lévő homokos aljzaton fekszik és igen jó állapotban maradt fenn, igaz a tengeri élet már teljesen birtokba vette. A hajó belső területeinek nagyobb része könnyen merülhető a tapasztalattal már rendelkező búvárok számára. A roncson gyakran találkozni angolnákkal, körülötte pedig hatalmas halrajok teszik feledhetetlenné a merülést.

Búvár a Baron Gautsch roncsán

Guiseppe Dezza / TA-35

A II. Világháború során a németek által zsákmányolt hajó 1945-ben torpedótalálatot kapott és elsüllyedt. A robbanás következtében a hajótest két részre szakadt, a darabok jelenleg egymástól mintegy 100 méterre hevernek az aljzaton. A fedélzeten található légelhárító ágyút kiválóan konzerválta a tenger, szivacsok és algák borítják, de felfelé mutatva még most is az eget kémleli. A roncs körül előfordul kakashal, homár, kőhal és rengeteg korallsügér.

Guiseppe Dezza vagy TA-35

Coriolanus 

A brit aknaszedő 1945-ben maga is aknára futott és elsüllyedt. A roncs igen jó állapotban maradt fenn, normál helyzetben fekszik 29 méteres mélységben. A hajóorrban kétoldalt a légvédelmi ágyúk állásai ma is láthatók. A roncs valódi mesterséges zátony.

A Coriolanus-hoz hasonló hajó

Lina

Cres sziget mellet található merülőhely. A LINA egy 1914-ben elsüllyedt olasz teherhajó, 70 méter hosszú, 9 méter széles, az orr 28 méteren van. Az egész hajó nagyon jó állapotban maradt meg, a rakodótérbe is veszélytelenül be lehet úszni. A hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncs állandó lakója egy tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Lina hajó - vázlat

Hans Schmidt / Istra

A sokáig ISTRA néven ismert teherhajó az I. Világháborúban süllyedt el, azóta két részre szakadva fekszi a tengerfenéken. A hatalmas, 90 méter hosszú roncson a behatolásos merülés csak megfelelő tapasztalattal rendelkező búvároknak lehetséges. Egy jól megtermett tengeri angolna állandó lakója a roncsnak. A hajó körül az aljzaton különféle alkatrészek és lőszerek hevernek szerteszét.

Hans Schmidt vagy Istra

 >> Búvártábor az Isztrián - akár 20%-os csomagkedvezménnyel <<

Forrás és további információk: 
www.wrecksite.eu 
www.istra.hr


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

A Rudabányai-tó

Rudabánya Miskolctól északra, 37 kilométerre van, Sajószentpéter, Szuhakálló és Ormosbánya községeken keresztül közelíthető meg. A városban 1985. év végén szűnt meg a vasércbányászat. A külszíni fejtés legtovább művelt munkagödrében néhány év alatt hatalmas bányató alakult ki. A tó mai felülete mintegy 24 hektár, ami joggal vált a város egyik nevezetességévé. A tó mélysége a bánya egykori szakemberei szerint akár 60 méter is lehet. Onnan jutottak erre a következtetésre a szakemberek, hogy a víz három, egymás felett 2 méterenként lévő fejtési szintet is ellepet. Amennyiben igaz a feltételezés, akkor a Rudabányai-tó hazánk jelenlegi legmélyebb – és sokak szerint legszebb – állóvize. A meredek sziklafalak között elterülő, tiszta, kékeszöld vizű tó és az azt övező erdő borította környezet festői látványt nyújt. Nem csoda tehát, hogy hazánk minden tájáról, sőt külföldről is egyre többen látogatnak ide.

A tó a tudományos kutatók érdeklődését is felkeltett, vizsgálták már geológusok, hidrológusok és biológusok, akik felméréseik eredményét több tanulmányban tették közzé. A sok szépség, érdekesség és különlegesség ellenére mindeddig megoldatlan a tó bekapcsolása a szervezett helyi idegenforgalomba. Voltak-vannak elképzelések, születtek tervek, de eddig ezeket nem tudták valóra váltani. A közelmúltban felmerült egy új, eddig nem vizsgált lehetőség, a sportcélú hasznosítás, összekapcsolva a sokoldalú ismeretterjesztéssel. Ennek a feladatnak a megvalósítását a miskolci Manták Búvár Egyesület vállalta magára, Juhász Krisztián vezetésével. A bányató kiváló merülési lehetőségeket biztosít, ezért a Manták itt tervezik kialakítani bázisukat.

A tó mind a két végéről merülhető. Az egyik végétől indulva az aljzat fokozatosan mélyül, hatalmas sziklák, négy-öt méteres leszakadások és egy kis, nádassal borított öböl teszi változatossá a merülést. A tó másik végén – itt folyt utoljára bányaművelés – meredek sziklafal mentén hirtelen mélyül a víz, ami ellepte a parti fákat, tehát itt is érdekes és különleges a merülés.

A kedvtelési, kisebb mélységben végrehajtható merülési lehetőségek mellett, a Manták Egyesület más, a tó „minden lehetőségének teljes kihasználását” – négy-öt speciális búvár ismereteket és felszerelést igénylő merülést – is tervez majd a jövőben. Az elképzelések szerint a tóból merülhető lesz egy régi tárnaátjáró, ahol egykor tehergépkocsik jártak. Egy másik merülési lehetőség – lehet – egy négyszintes, 35 méter mélységű óvópince. Szárazon meg lehet közelíteni egy 100 méter mélységű liftaknát. S természetesen vonzó merülési célpont lehet a tó legmélyebb pontja is.

Az érdekes és különleges búvár-merülési lehetőségek kialakítása mellett a közeljövőben a tó körül túraösvény és szabad strand – megfelelő infrastruktúrával – is kialakításra kerül. Így a búvárokon kívül a természet kedvelői, a kirándulni és pihenni vágyók is szép és különleges természeti környezetben tölthetik majd el a szabadidejüket…

(forrás: Búvárinfó, Miskolci Manták Facebook oldal)

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Úti cél: Padova, Y-40 a mélység mámora

A világ legmélyebb medencéjében termálvízben merülhetnek a búvárok.

a megnyitón Umberto Pelizzari hitelesítette a mélységet

Az olaszországi Padova városától egy ugrásnyira lévő Montegrotto Terme-ben található a világ jelenlegi legmélyebb medencéje. A 2014. június 5-én tartott megnyitón Umberto Pelizzari szabadtüdős világbajnok hitelesítette a mélységet, illetve az élő freediver legenda (a Nagy Kékség c. film egyik főszereplője) Enzo Maiorca nyitotta meg azt a nagyközönség előtt. Az év minden napján nyitva tartó komplexum elsősorban a búvárok biztonságos képzését kívánja szolgálni, de emellett további lehetőségeket is kínál, például felkészültek filmek forgatására, vagy víz alatti fényképész szolgáltatás is van.

Az Y-40 tervezése és építése Emanuele Boaretto építész nevéhez fűződik. A medencének helyet adó Hotel Terme Millepini egyébként egy négycsillagos spa és wellnes centrum, amely a szokásos kényeztetések mellett termálvizes kezeléseket is nyújt a vendégeknek. A hotel híres remek konyhájáról és csillogó Európa terméről, ahol kulturális eseményeket és esküvőket is szoktak rendezni. Ilyen kellemes környezetben találja magát az Y-40-be látogató búvár.

A medence 21x18 méteres, a legnagyobb mélység 40m, de további mélységi szintek, illetve mesterséges barlangok is találhatók a különféle képzésekhez, gyakorláshoz. A medencében 4300 köbméter 32-34°C-os termálvíz van, tehát búvárruhára nincs szükség, sőt akár még kúrálhatjuk is magunkat.

További információ: http://www.y-40.com/

Kapcsolódó írások:
Úti cél: Brüsszel - NEMO 33

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

A legmélyebbre merülő búvár

Szeptember 18-án Ahmed Gabr megdöntötte a mélymerülés világrekordját. Hónapokig tartó felkészülés után 332,35 méter mélyre merült. A DIVE magazinnak adott exkluzív interjúban arról mesélt, hogy mit is jelent számára a legmélyebbre merülő búvárnak lenni...

Először is had gratuláljunk Ahmed! Hogy érzed magad?

Ahmed: Még mindig nem sikerült felfognom ennek a rekordnak a jelentőségét, mint ahogyan azt sem, hogy én vagyok az új Guiness világcsúcstartó.

Úgy hallottuk, hogy majdnem el kellett halasztani a merülést. Mi történt?
A: Az utolsó napokban valóban közbejöttek nehézségek, de ezek csak megerősítettek és még eltökéltebbé tettek az elhatározásomban.

Biztos voltál benne, hogy belevághatsz?
A: Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy fizikai és mentális felkészültségem képessé tesz a feladat végrehajtására. Persze volt ebben egy kis kíváncsiság is, vajon mennyit bír elviselni az emberi szervezet, különösen mivel nem állt rendelkezésre semmilyen tanulmány arra vonatkozóan, hogy mi a végső határ. Ezen felül úgy éreztem, mint egyiptomi állampolgárnak, ritka lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam a világnak Egyiptom egy másik arcát is.

Elérted a 332 méteres jelzést a tizenkettedik percben - ez nem az a 350 méteres mélység amit terveztél...
A: 290 méter után kezdtem el érezni a magas nyomás központi idegrendszernél jelentkező tüneteit (HPNS), ami egyre rosszabb lett és tisztában voltam vele, hogy csak a nyomás csökkenésével fog elmúlni. A felkészültségem átsegített ezen a nehézségen egészen a 335 méteres jelzésig (utólag 332,5 métert hitelesítettek), de éreztem, hogy itt már vissza kell fordulnom.

Hol találkoztál az első biztosító búvárral?
A: Lent elvettem a mélység elérését igazoló lapkát és megkezdtem az emelkedést. Az első biztosító búvárral, Jaimie Browne-val, 110 méteren találkoztam. Átadtam neki az igazoló lapkát és megmutattam a kamerának a komputeremet, illetve egy előre megbeszélt jelet is, ami bizonyította hogy a felvétel azon a napon készült. Ezt követően Jaimie fellőtt egy jelzőbóját a felszínre, tudatva a többiekkel, hogy biztonságban vagyok és hogy milyen mélységet értem el. Innen Jaimi-vel együtt emelkedtünk addig, amíg találkoztunk a következő biztosító búvárrommal, Jenny Lord-dal, 90 méteren. Jaimi itt elhagyott bennünket, követve a saját merülési tervét a felszínig. Jenny-vel lassan emelkedtünk tovább, amíg találkoztunk a hármas számú biztosító búvárral, Alex Heyes-el. Ez volt a protokoll a merülés hátrelévő részére, vagyis arra ügyeltem, hogy minden a merülési terv szerint menjen és legalább egy biztosító búvár legyen velem mindig. Azután 21 méteren a csapat leszedte rólam a quadot (4 db 20 literes palack a hátamon) és egy X-Deep sidemount hevederzetre cserélte. Már alig vártam, hogy végre megszabaduljak a quadtól, szó szerint ledobtam magamról! Ez volt ám a nyomáscsökkenés, végre lazíthattam egy kicsit. A felszínen két hajó fedélzetéről Oliver Watkins irányította a merülést, akinek kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a merülés végig olyan simán ment, amennyire csak lehetett.

Nehéz elképzelni, hogy mi járhat a fejében valakinek ekkora mélységben, egyáltalán képes voltál gondolkodni?
A: Igen is, meg nem is. Az ember itt nem hagyatkozhat pusztán az érzéseire, mert elég egy gyötrő gondolat ami befészkeli magát az ember fejébe, és ez akár az életébe is kerülhet, vagyis muszáj a feladatra koncentrálni. Ezért volt számomra is könnyű a döntés, hogy forduljak vissza 332 méternél mert nem érzelmi döntés volt. Tisztában voltam vele, hogy ha tartom a merülési tervet, akkor a csapat is teszi a saját dolgát. Nálunk ez így működik. A rekordnak sem egyedül én vagyok a hőse, hanem inkább a csapat. Én csak végrehajtottam a tervet.

Hiába szerénykedsz, mégiscsak te voltál az aki 332 méterre merült. Nem volt nagyon különös, vagy félelmetes egyedül ott lenni?
A: Az a helyzet, hogy szeretek egyedül lenni, így az a 14 óra a víz alatt még kellemes is volt, de világos volt az is, hogy amennyiben tartom a tervet, úgy minden rendben lesz. Négy évig készültem erre a merülésre és azt hiszem, hogy minden olyan elképzelhető külső hatásra felkészültem ami az emberi testet csak érheti ilyen helyzetben. Amikor megkezdtem a merülést az ösztöneimet teljesen kikapcsoltam, tudtam mit kell tennem ahhoz, hogy biztonságban maradjak.

A merülés napján miből állt a felkészülésed?
A: Amint már szó volt róla, nem ment minden zökkenőmentesen a merülést megelőző napon, de ez legalább segített abban, hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet magáról a merülésről. A merülés napján reggel 4-kor érkeztem a kikötőbe, már csak az utolsó simítások voltak hátra, ezeket Sam Helmy és Jaimi Browne közreműködésével végeztem. Innentől kezdve tökéletes "burokban" voltam, kikapcsoltam a külvilágot magam körül. Kizárólag az foglalkoztatott, hogy mielőbb a vízbe kerüljek és hogy végrehajtsam a merülést.

Freediver bajnokok nagyobb mélységekből visszatérve hallucinációkról is beszámolnak, te tapasztaltál ilyesmit?
A: Amikor egy fehérfoltú szirtcápa bébi elkezdett kerülgetni, akkor tényleg azt hittem hallucinálok, de az valóság volt. Talán szórakoztatni akart, mert az utolsó 6 órában folyamatosan a közelemben maradt.

A felszínre emelkedés összesen 812 percet vett igénybe, ez még gombócból is sok...
A: Mindvégig igyekeztem a merülési tervre összpontosítani, de a segítő búvároktól folyton csak azt kérdezgettem, hogy a Guiness Rekordok bírája hitelesítette-e már a mélységet. Mindenki külön-külön is megerősítette hogy igen, de én még mindig nem voltam benne teljesen biztos. Számoltam a perceket, mikor jutok ki végre a vízből - végtelennek tűnt.

Ki üdvözölt elsőnek?
A: Az első Sam Helmy volt és a csapatom, mindent nekik köszönhetek. Nélkülük nem tudtam volna megcsinálni. A hajó fedélzetén mondtam is nekik, hogy ez szinte olyan, mintha megmentették volna az életemet. Dahab kikötőjébe visszatérve ünneplő tömeg fogadott minket tűzijátékkal. A fiam volt az első aki a fedélzetre lépett, örömömben azonnal megöleltem.
A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a Guiness Rekordok hivatalos döntőbírája Talal Omar hitelesítette az új rekordot, és átadta a Guiness Világrekord oklevelet.

... amit az orvosi vizsgálatok követtek?
A: Másnap egész napos kivizsgáláson voltam, de mindent rendben találtak, csupán a reggeli futást kellett kihagynom.

Van valami, amire nem szívesen emlékszel vissza?
A: A bébiétel, soha többé nem szeretnék ilyet enni! Ez volt ugyanis az egyetlen amit ehettem 14 órán keresztül.

Tervezel esetleg valamilyen más csúcskísérletet is?
A: Nem terveztem ilyesmit, de a barátaim, Jenny Lord és Brian Crossland (aki freediver oktató) agitálnak, hogy döntsem meg a freediving rekordot is, de ez még a jövő zenéje. Amit most üzenni szeretnék az a következő: ne várj arra, hogy valaki más nyissa ki az ajtót neked, ha hiszel magadban, akkor bármire képes leszel amit csak szeretnél, és nem számít mit mondanak a többiek.

***

Guiness mélymerülő csúcs a számok tükrében
A 332,5 méteres merülés összesen 824 percet vett igénybe. Ahmednek csupán 12 percébe telt elérni a legnagyobb mélységet, de 812 percet vett igénybe a felszínre emelkedés. Ez idő alatt 92 palackot használt el. A felkészülés 4 évig tartott.

High-pressure nervuos syndrome (HPNS)
A HPNS tünetei 150 méter alatti merülésnél jelentkezhetnek abban az esetben, amikor a légzőgáz héliumot is tartalmaz. A tünetek között szédülés, émelygés, hányás, "hélium-remegés", kimerültség és aluszékonyság akár merülés közben is jelentkezhet. A tünetek súlyossága függ a süllyedés sebességétől és a mélységtől, de a nyomás növekedtével általában rosszabbodik.

(DIVE Magazin)


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.