Búvármester blog

A víz alatti világ felfedezésének egy érdekes és sajátos állomása volt az 1950-es évek végén, az 1960-as években a hosszú időtartamú víz alatti merülési kísérletek. Az első kísérletek során a könnyűbúvárok „szabadon” merültek, majd egyre növekedett a merülési idő, a mélység, a résztvevő búvárok száma, s a kísérletekhez víz alatti házakat alkalmaztak. Ilyen sajátos, speciális merülési kísérleteket az USA, Nyugat-Európa „vezető búvárhatalmai”, a Szovjetunió búvárszervezetei egyaránt végrehajtottak. A merüléseknek számos célja volt, melyek közül a búvár élettani vizsgálatok kiemelésre érdemesek, de természetesen a merülések katonai-, űrhajózási-, ipari célokat is szolgáltak. A külföldi hosszabb időtartamú víz alatti tartózkodás hírei, eredményei foglalkoztatták a hazai könnyűbúvárok egyes csoportjait. Magyarországon az 1960-as évek második felében került sor célirányosan hosszabb időtartamú (3-8 órás) nyílt vízi merülésekre. Az átgondolt, megtervezett hosszabb időtartamú merülési ...

Mottó: “A búvárkodás olyan időutazás, ahol saját vízi múltunkat elevenítjük fel.” Az első írásos emlékek asszír úszó harcosokról tesznek említést még az időszámításunk előtti időből, és számos legenda szól Nagy Sándor tengeri alámerüléséről is egy üveg ablakkal ellátott hordóban - legalábbis ha igaz. Évszázadokkal később egy itáliai feltaláló megalkotta az első búvárharangot, amellyel már le lehetett merülni az elsüllyedt hajókhoz, majd a XVII. sz. végén megoldották a búvárharang levegőkészletének utánpótlását is. Később ezt azzal fejlesztették tovább, hogy a felszínről egy gőzgép segítségével pumpálták be a levegőt a harangba, ezzel hosszabbítva meg a víz alatt eltölthető időt. Ezt követően a harangok mérete egyre zsugorodott, míg az XIX. sz. elején a tengerkutatás úttörői már egész testet fedő ruhát és nehézkes sisakot kezdtek használni. De a felszíni levegőtömlő még mindig az életet jelentő köldökzsinórként kötötte a búvárt a felszínhez. A tenger visszavár Az igazi t...