Búvármester blog

Életem első búvártúrája az Adriai tenger északi régiójában található Sveta Marinán volt, ahol különleges élményekben volt részem. Amiről itt szó lesz az nem kifejezetten a merülésekhez kapcsolódik, hanem bárki számára átélhető, legalábbis akiben van elég kíváncsiság és kalandvágy ahhoz, hogy éjszaka kisétáljon a partra és megmártózzon a tengerben. Magam is így éltem át néhány feledhetetlen éjszakai úszást a sós víz stopposaival, az ostoros moszatokkal. Ez a feledhetetlen élmény sarkallt arra, hogy egy kicsit utánaolvassak a témának és megértsem miért és hogyan is működik ez a sós vízi "varázslat". Az itt következő összefoglaló - amely a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg (PhysOrg, 2011. december 28.) - az általam találtak közül a leginkább tudományos alapokon nyugvó magyarázat a világító planktonok titkára és nem utolsó sorban szórakoztató olvasmány - remélem számotokra is. Csali hipotézis Több, mint harminc évvel ezelőtt sz...

Oxigéndús folyadék belégzésével a búvárok soha nem látott mélységekbe is lemerülhetnének, ráadásul a dekompressziós betegség veszélye nélkül Belebújsz a búvárruhádba és fejedre teszed a sisakot. Ebben a pillanatban a sisak elkezd folyadékkal feltöltődni, de pánikra semmi ok, nyugodtan lélegezel a folyadékból, ugyanúgy mint a levegőből. Nem, most nem az Abyss c. film (1989) jól ismert jelenetéről van szó, hanem az amerikai  dr. Arnold Lande,  nyugdíjas szív- és tüdősebész szabadalmaztatott találmányáról. Miközben néhány kutató azon töri a fejét, hogyan lehetne megoldani a huzamosabb víz alatti tartózkodás problémáját, Lande megalkotta a folyadéklégző rendszert, mely állítása szerint nagy mélységekbe juttatja le a búvárt a dekompressziós betegség (bend) kockázata nélkül. Ennek lényege, hogy a búvárok az aktuális mélységnek megfelelő nyomás alatt lélegzik be a légzőgázt, benne a közömbös összetevőket (nitrogén, hélium, stb.) is, miközben ezek a gázok nagy mennyi...