A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adriai-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adriai-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 30., kedd

Mi újság az Isztrián a karantén időszak után


Június utolsó hétvégéjén a horvát tengerparton Sveta Marinát (Isztria) vettük célba egy rövid búvártúrával, hogy végre merüljünk ismét a tavaszi karantén időszak után. Kíváncsiak voltunk mi a helyzet a magyar búvárok “házi tengerén”, milyen változások vannak az utazás, illetve a merülések szempontjából. 

Mindjárt az elején lelövöm a poént amikor elárulom, hogy lényeges változások egyelőre nincsenek. Az utazásnál vannak új elemek, de a merüléseknél - a józan ésszel elvárható óvntézkedéseken túl - nincs semmilyen új szabályozás, vagy korlátozás. Legnagyobb meglepetésemre újdonságok inkább csak a víz alatt vártak bennünket. 

Utazás, határátkelés 

A bejegyzés megjelenésének időpontjában érvényben lévő szabályozásnak megfelelően a Horvátországba belépő külföldieknek adatlapot kell kitölteniük. Ez a körülmény jelentősen megnövelheti a határnál várakozással eltöltött időt, mert az adatlap kitöltése időigényes. Szerencsére az adatlap kitölthető előre online itt is, ami javasolt, mert ebben az esetben az egész ellenőrzés alig vesz több időt igénybe, mint korábban. Az adatlapon kívül a beutazóknak rendelkezniük kell még a szálláshelytől kapott visszaigazolással. Mindez, ha előre felkészültünk, már ott van a határőrök adatbázisában, amit az útidokumentumunk alapján azonnal lehívnak. Amikor begurultunk a határhoz, nagyjából két tucat autó állt előttünk két sorban. Sajnos nem terelték külön az adatlapot előre kitöltőket, így mindkét sorban volt várakozás, nagyjából 40 percet töltöttünk a határon.  

Az út további részében nem volt váratlan, vagy meglepő esemény. A horvát tengerre történő utazások neuralgikus pontjának számító zágrábi autópálya kapunál sem volt sorbanállás egyik irányban sem. Burkolat felújítással is csak egyetlen helyen találkoztunk, de még ez sem okozott torlódást az enyhe forgalomban. Talán valamivel több helyi és kevesebb külföldi rendszámot láttunk a szokásoshoz képest, de azt nem lehet mondani, hogy nincsenek külföldiek az autópályán. Jó hír, hogy erre a szezonra nem emelik meg az autópálya díjakat a nyári 10%-os felárral.

A felszínen 

Megérkezéskor bevásárlással kezdtünk. A szupermarketben (Plodine, Labin) a nálunk is megszokott távolságtartás, kötelező maszkviselés van. A Marina kempingben ugyanez a helyzet, a zárt helyeken kihelyezett táblák, matricák emlékeztetnek mindenhol, de mindezt udvariasan, nem tolakodóan. A személyzet következetesen viseli a maszkot, illetve a recepción plexi fallal és maximum 2 fős korlátozással igyekeznek növelni a biztonságot. A vendéglátóhelyek alkalmazottai szintén maszkban vannak, a Marino pizzériában pedig külön tasakban érkezik az evőeszköz. Egyébként a kemping és ezzel párhuzamosan a vendéglátóhelyek foglaltságát nagyjából 50%-ra saccoltam, azonban érdekes, hogy a prémium mobilházaknál ez 100% volt inkább. 

Búvár szemmel 

A búvárbázis működésében és a merülések szervezésében nincs lényeges változás, hacsak az nem, hogy idén bevezették a sziesztát, azaz 13 és 15 óra között nincs felszíni felügyelet, tehát ebben az időszakban szünetelnek a merülések is. Ami viszont a vírussal összefüggésben változott, az a 1,5 méteres távolságtartás, illetve a fokozott higiénia a búvárbázis területén. Előbbi adott búvárcsapaton belül nehezen kivitelezhető, ugyanakkor másokkal szemben tartható. Az egyéni higiéniát kihelyezett kézfertőtlenítő fokozza, illetve megfigyeltem hogy a wc-t is gyakrabban takarítják, fertőtlenítik, ezen felül a felszerelések öblítéséhez használt dézsa vízhez is adnak fertőtlenítő adalékot. 

Távolságtartás, létszám stop, fertőtlenítés...


A víz alatt 

Ahogyan az elején is utaltam már rá, a legnagyobb meglepetések a víz alatt vártak, de sajnálatos módon ezek nem mind voltak pozitívak. Kezdem azzal, hogy az öbölben már évek óta szépen fejlődő sonkakagyló populációt valami megtámadhatta, mert az összes elpusztult. Ugyan a legtöbb egyed még “lábon” áll, de már nem élnek, a “szemek” és a záróizomzat is hiányzik, mindegyik kagyló belsejéből egy-egy géb kandikál ki. Szomorú helyzet. Ezen kívül, a sekélyebb sziklás-zátonyos részeket teljesen beborítja valamilyen általam eddig nem megfigyelt moszat-szerű valami, ami olyan, mintha sárga vattacukor lenne. Egyes helyeken ez olyan méreteket öltött, hogy már-már nem ismertem ki magamat az ezerszer merült környezetben. Persze lehet, hogy nyár elején ez normális jelenség, csak eddig nem tűnt fel nekem, és/vagy nem volt ilyen mértékű. 

Sárga "vattacukor" a zátonyon

Ami viszont kellemes meglepetés volt, hogy elképesztő méretű kalászhal rajok kavarognak mindenfelé a part közelében, de főleg az öbölben, hihetetlenül jól néz ki az ezüstösen csillogó-kavargó halraj labda a búvárok felett. Jó lenne tudni, hogy ezek a víz alatti megfigyelések mennyire függnek össze egymással, ha egyáltalán. 

Összességében úgy látom, hogy említésre méltó változás egyedül az utazás adminisztrációjában történt, a vírussal összefüggésben minden más változás egyrészt a józan ésszel elvárható mértékű óvintézkedés, másrészt a nálunk is megszokottal azonos. A járvány lefolyása és a fertőzöttség mértéke eddig nagyjából hasonlóan alakult Horvátországban mint nálunk, és amennyiben nem lesz komolyabb negatív fordulat, úgy a nyári szezonra szerintem teljesen reális és az itthonival összehasonlítva nem kockázatosabb alternatíva egy isztriai vakáció tervezése. 


Ha tetszett az írás iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2016. július 2., szombat

TOP 7 merülőhely Sveta Marina mellett




Sv. Marina, hajdanvolt kis halászfalu, egy valódi kis ékszerdoboz a horvát tengerparton, az Isztriai-félsziget keleti oldalán található. Gyönyörű kilátás nyílik a Kvarner-öbölre és a környező vidékre egyaránt, érintetlen szépségű tengerparti környezetet képzelj el. De nem csak a felszín varázslatos, a környék víz alatti tájain gazdag és változatos élővilág, számos víz alatti zátony, sziklafal, barlang és hajóroncs várja a búvárokat. Általában az Adriára nem jellemző, itt azonban nemcsak lehet, hanem érdemes is partról merülni. Hajóval pedig olyan távolabbi merülőhelyek érhetők el, ahol minimális a "búvár terhelés” és ez a víz alatti élővilágon is meglátszik.



Házi zátony

A búvárbázis előtt házi zátony közvetlenül egy rövid lépcsőn keresztül közelíthető meg. Parti merülés, lapos part, a vízbeszállás könnyű. A védett öböl mérsékelt mélységű, enyhén lejtő kavicsos aljzattal, áramlatok nélküli, általában jó a látótávolság. A part mellett végig sekély (2-3 m), sziklás élőhelyet találunk gazdag élővilággal: kalászhal rajokat, kíváncsi ajakoshalakat, színes nyálkáshalakat, mókás morgóhalakat, tintahalat, vagy csikóhalat láthat itt a búvár. Ellenőrző merülésre (check dive), tanfolyamok nyílt vízi gyakorlataihoz, próbamerüléshez ideális pálya.

Könnyű pálya, eltévedni sem lehet...


Marina zátony és falak

Parti merülések. A kemping területéről három víz alatti zátony is remek merüléseket ígér, a Kvarner-öböl tipikus víz alatti arcát mutatja itt. A merülőhelyek kényelmes 3-5 perces sétával érhetők el a búvárbázisról. A víz alatt a zátonyok szinte függőlegesen szakadnak le 40+ méteres mélységig. A sziklafalakon számtalan kisebb-nagyobb üreg, hasadék található, amelyek gazdag élővilágnak adnak otthont: előfordul macskacápa és homár is, de legyezőkorallok, csigák, csikóhalak, sziklahalak, tengeri keszegek, makrélák, korallsügerek és durbincsok szinte mindig láthatók. Az éjszakai merüléseken söprögetőrákokkal, polippal, tintahallal és tengeri angolnával is találkozhatunk.

A zátonyok szinte függőlegesen szakadnak le 

A mozgalmas élővilág mellett mesterséges látnivalók is akadnak a víz alatt: egy Mária szobor a déli zátony legelején 12 méteren, illetve egy antik szoborkert 17 méteres mélységben a keleti zátony mellett. A parti zátonyok többféle tudásszintű és típusú, változatos merüléseket tesznek lehetővé, egyszerű vízbeszállással. Kezdő és haladó búvároknak egyaránt ajánlható merülés.

Antik szobor 17 méteren 


Nicolai barlang

Hajós merülés. A nagyjából 6 méter átmérőjű és 8 méter hosszú üreg egy függőlegesen leszakadó sziklafalon nyílik. Felső széle 18, az alja 25 méteren található. A barlang belsejében árnyékkedvelő flóra és fauna, rákok, valamint halivadékok rajai bújnak meg. Az üreg biztonságos, kellően tágas ahhoz, hogy egy merülőpár kényelmesen elférjen bent egymás mellett, és meg is tudjon fordulni a kijövetelhez. Haladó merülés.

A barlang belsejében árnyékkedvelő flóra és fauna...


Felsentor

Hajós merülés. Víz alatti boltív és egy átjáró a függőlegesen leszakadó zátony kiszögellésen. A sziklafalat szinte beterítik a legyezőkorallok és szivacsok, az aláhajlásokon és az árnyékos részeken sárga kehelykorallok telepeit látjuk, a leszakadás mellett korallsügerek óriási felhői úszkálnak. Két nagyobb üreg is van itt 15 és 27 méteren, illetve a fordulónál egy elsüllyedt halászhajó maradványait bogarászhatjuk át. Haladó merülés.

A sziklafalat szinte beterítik a sárga kehelykorallok és szivacsok


Crna Punta

Hajós merülés. Víz alatti zátony legyezőkorallokkal és agancsszivacsokkal, alagút és egy hatalmas gomba formájú üreg 25 méteres mélységben. Tengeri keszegek és korallsügerek hatalmas rajai úszkálnak a környéken, a zátonyon itt is, ott is sziklahalak ülnek. A hely különlegessége, hogy egy bizonyos részen a víz alatt ki lehet úszni egy kanyonon keresztül a szabad levegőre és a partra(!), de itt mindenhol szikla van körülöttünk csak felül látszik az ég - egy titkos strand a sziklában! Haladó merülés.

Legyezőkorallok és agancsszivacs


Lina

Hajós merülés, Cres sziget mellet található merülőhely. A LINA egy 1914-ben elsüllyedt olasz teherhajó, 70 méter hosszú, 9 méter széles, az orr 28 méteren van. Az egész hajó nagyon jó állapotban maradt meg, a rakodótérbe is veszélytelenül be lehet úszni. A hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncs állandó lakója egy tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs. Haladó búvároknak ajánlható merülés.

Búvár a LINA parancsnoki hídján


Girandella

Parti merülés, Rabac település strandjáról megközelíthető merülőhely. Függőlegesen leszakadó parti zátony 40 méteres mélységig, nagyjából 300 méteres hosszúságban. A fal két-három merülésre is elegendő látnivalót tartogat. Óriási gorgóniák, agancsszivacsok, nudibranch-ok, tengeri fogasok, korallsügér rajok és egy elképesztő méretű durbincs raj látható itt állandóan. Kezdő és haladó búvároknak egyaránt ajánlható merülések.

Nudibranch


Hasznos információk


Mikor menjünk
A búvárszezon májustól októberig tart, a legjobb időszak talán a szeptember, mert akkor már nincsenek sokan és a látótávolság is többnyire kiváló.

Vízhőmérséklet
A tenger lassan melegszik fel télről, a nyári hónapokban átlagosan 24°C körüli a felszín hőmérséklete. Lefelé haladva állandóan változó hőmérséklet rétegződést találunk, de 30 méter alatt nyáron is 16°C körüli a vízhőmérséklet.

Utazás
Magyarországról autópályán a legegyszerűbb (Budapest 560 km, 5 óra 40 perc). Vonat és busz járat is szokott lenni, a lehetőségek évről évre változnak, érdemes tájékozódni. A pulai repülőtér szintén alternatíva lehet, bár Budapestről eddig még nem volt közvetlen járat tudomásom szerint.

Búvárbázis
A kemping területén lévő búvárbázis nemcsak a stresszmentes merülésekhez, de a búvártanfolyamok zökkenőmentes megtartásához is nagyszerű hátteret biztosít. Barátságos, profi személyzet, megbízható és jó állapotú felszerelések, 12 fős búvárhajó, öt darab nagyteljesítményű kompresszor és 150.000 literes(!) légtartály gondoskodik arról, hogy a búvárok minden nap mosolyogva induljanak és jöjjenek ki a vízből. A búvárbázis többször is elnyerte a Tauchen búvármagazin rangos “Év Földközi-tengeri búvárbázisa” díjat.



 

Árak
Egy parti merülés 16 euró körüli összegből már kihozható csomagban, hajós merülés 25 eurótól, búvártanfolyam 120 eurótól már elérhető.

Mi kell a merülésekhez
Búvár dokumentumok (búvárigazolvány, merülés napló, érvényes orvosi igazolás), illetve javasolt a búvárbiztosítás megkötése. A hajós merülésekre jelentkezni csak az adott merülőhelyre előírt búvár tapasztalat (és minősítés) megléte esetén lehet.

2015. július 9., csütörtök

5 érdekes roncs az Isztrián

Az isztriai félsziget víz alatti tájain nemcsak gazdag és változatos élővilágot, de több érdekes hajóroncsot is találunk.



A Baron Gautsch egy korabeli képeslapon


Baron Gautsch

Az Adria talán leginkább látogatott hajóroncsa. A BARON GAUTSCH osztrák utasszállító gőzhajó volt és 1914-ben süllyedt el. A hajó a 40 méter mélyen lévő homokos aljzaton fekszik és igen jó állapotban maradt fenn, igaz a tengeri élet már teljesen birtokba vette. A hajó belső területeinek nagyobb része könnyen merülhető a tapasztalattal már rendelkező búvárok számára. A roncson gyakran találkozni angolnákkal, körülötte pedig hatalmas halrajok teszik feledhetetlenné a merülést.

Búvár a Baron Gautsch roncsán


Guiseppe Dezza / TA-35

A II. Világháború során a németek által zsákmányolt hajó 1945-ben torpedótalálatot kapott és elsüllyedt. A robbanás következtében a hajótest két részre szakadt, a darabok jelenleg egymástól mintegy 100 méterre hevernek az aljzaton. A fedélzeten található légelhárító ágyút kiválóan konzerválta a tenger, szivacsok és algák borítják, de felfelé mutatva még most is az eget kémleli. A roncs körül előfordul kakashal, homár, kőhal és rengeteg korallsügér.

Guiseppe Dezza vagy TA-35


Coriolanus 

A brit aknaszedő 1945-ben maga is aknára futott és elsüllyedt. A roncs igen jó állapotban maradt fenn, normál helyzetben fekszik 29 méteres mélységben. A hajóorrban kétoldalt a légvédelmi ágyúk állásai ma is láthatók. A roncs valódi mesterséges zátony.

A Coriolanus-hoz hasonló hajó


Lina

Cres sziget mellet található merülőhely. A LINA egy 1914-ben elsüllyedt olasz teherhajó, 70 méter hosszú, 9 méter széles, az orr 28 méteren van. Az egész hajó nagyon jó állapotban maradt meg, a rakodótérbe is veszélytelenül be lehet úszni. A hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncs állandó lakója egy tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Lina hajó - vázlat


Hans Schmidt / Istra

A sokáig ISTRA néven ismert teherhajó az I. Világháborúban süllyedt el, azóta két részre szakadva fekszi a tengerfenéken. A hatalmas, 90 méter hosszú roncson a behatolásos merülés csak megfelelő tapasztalattal rendelkező búvároknak lehetséges. Egy jól megtermett tengeri angolna állandó lakója a roncsnak. A hajó körül az aljzaton különféle alkatrészek és lőszerek hevernek szerteszét.

Hans Schmidt vagy Istra





Forrás és további információk: 
www.wrecksite.eu 
www.istra.hr


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2012. június 14., csütörtök

Videóblog: Szezonnyitó búvártúra az Adrián, Pag sziget

Jó hangulatban és igazán remek időjárással kísérve telt szezonnyitó hétvégénk az adriai Pag szigeten




Az utazás a szokásos mederben zajlott, Senjnél láttuk meg először a tengert. Azt eddig is sejtettem, hogy május elseje a Horvátoknál és a Szlovéneknél is ünnep, de azt nem, hogy közülük mindenkinek Pag szigeten van nyaralója. Így aztán a kompnál egy kényszerű kétórás várakozással kezdtük a hétvégét. Szerencsére a büfé már nyitva volt, így az első üveg Karlovacko sört is itt bontottuk ki a nagy ijedségre való tekintettel. Pagon már a szokásos holdbéli táj fogadott minket és egy újabb meglepetés: a partra egy kiszuperált sífelvonó kabint tettek ki a humoros helybéliek, sílécekkel, bakancsokkal együtt... jó poén a tengerparton, különösen a nyári a 40°C-os melegben lesz ütős:)

Egyébként az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen végig nyárias, fürdőnadrágos meleg volt, csak estére hűlt le a levegő. A 14°C-os vízhőmérséklet viszont mindannyiunkat emlékeztetett rá, hogy bizony még igencsak tavasz van.

Másnaptól napi két merülést terveztünk, és a bemelegítő csekk dive-ot követően délután már motorcsónakkal mentünk a közeli Mini Pastura merülőhelyre, ami egy kisebb sziklafal és egy nagyobb, sziklás víz alatti kert korallsügerekkel és a szokásos adriai élővilággal. Az egyik szikla mélyedésében medverákkal is találkoztunk, ami nappal viszonylag szokatlannak mondható. Másnap Vidonjica és Triget zátony került sorra, kellemes látótávolsággal, gorgóniákkal és cápatojással. Az utolsó napra a hideg víz ellenére is töretlen maradt a jókedv, ezúttal Veliki Zidhez és (ismét) Mini Pasturához látogattunk el. Az esti beszélgetések során - egy két sör társaságában - azután újra felidéztük az aznapi eseményeket és megnéztük az új víz alatti fotókat, videókat. Ezekből készült ez a rövid videó is.

A Bluebay búvárbázis ismét nagyszerű és profi vendéglátónk volt, nyáron újra találkozunk velük.

Fotóalbum >>

Köszönöm, hogy megnézted & elolvastad.

2012. március 27., kedd

Pag szigeti amforák

Az Adriai tengeren, Pag szigete mellett egy teljes rakomány amfora látható a víz alatt



Két évtized előtt még nem volt szokatlan amforára bukkanni az Adrián. Sajnos az emberi önzés és egyfajta rosszul értelmezett gyűjtőszenvedély miatt ezek az edények mára egyre inkább megfogyatkoztak, legalábbis a víz alatt, hiszen a polcokon, szobasarkokban továbbra is fellelhetők egy-egy szűkebb kör számára. A Pag sziget mellett talált lelet esetében szerencsére azt is megoldották a felfedezők, hogy eredeti helyükön bárki megcsodálhassa az amforákat, és még a gyenge jellemek sem tudnak kísértésbe esni.

Történeti háttér

A Római Birodalom annak idején erősen terjeszkedett az Adria keleti partvidékén. Miután a 9. században végleg legyőzte a lázadó őslakos Illír törzseket, Dalmácia és Pannónia tartományokra osztotta a területet. Pag szigetén a rómaiak egy erősen ellenálló illír törzsre, a Liburokra bukkantak. Ezek híresen jó hajósok voltak, a Krisztus előtti évezred korai századaiban ők uralták az adriai tenger legnagyobb részét. A római hatalom végül a birodalom egyéb részeiből érkező telepesekkel itt is megszilárdult és a sziget északi részén két római település, Cissa és Navalia, politikai és tengerészeti központtá fejlődött. A letelepülőknek köszönhetően fejlődésnek indult a tengeri kereskedelem, ugyanakkor a bennszülött törzsek támadásai, a hiányos navigációs és időjárási ismeretek miatt számos hajó süllyedt el, melyek közül több is előkerült napjainkban.

Az ókori görögök is használtak már amforát az olaj, a bor és más dolgok tárolására, de a rómaiak voltak azok, akik az edényeket tengeri szállításra továbbfejlesztették. Az amfora rugalmas kerámia anyagának köszönhetően, mely kiállta az idő pusztításának próbáját, lehetővé válik hogy ma is tanulmányozzuk az ókori hajók rakományát. Ilyen módon bepillantást nyerhetünk a kor gazdasági és kereskedelmi életébe.

Ókori kereskedelmi hajó rajza


Feltárás

Drazen Peranic horvát búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1 századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A Pag sziget északi részén lévő Vlaška Mala öbölben talált edények régészek szerint az ún. Lamboglia 2 típusú amforák közé tartoznak, amilyeneket már az Adria más részén is találtak korábban, és amiket elsősorban bor szállítására használtak a helyi kereskedelemben. Az egyik felszínre hozott amforán "Timo" felirat látható, ami valószínűleg a gyártó jelzése lehet. Az amforák és a horgonymaradványok mellett még két kerámia tálat és egy kézi malmot is találtak, illetve a teljes régészeti feltárás során később, egy vélhetően mélységmérésre használt ólomsúly is a felszínre került.

Régészeti feltárás a víz alatt

Novalja városa, a Kulturális Minisztérium támogatásával, védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet. A védelmet nagyon ötletesen oldották meg. A 22 m-es mélységben található kis területet egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről. Akiknek pedig nem áll módjában lemerülni ehhez a különös tárlathoz, azok a helyi múzeumban kiállított fotókon és videókon tekinthetik meg a feltárás emlékezetes pillanatait, illetve gyönyörködhetnek néhány szépen helyreállított edényben, emléktárgyban is.

A feltárás emlékezetes pillanatai a helyi múzeumban


(forrás: novalja.com)

2012. március 12., hétfő

Horvátország búvár szemmel

Kristálytiszta tenger, zöldellő szigetek, halászfalvak, római kori romok, középkori városok - csak néhány a számtalan csodából, amelyek Horvátországot az utazók és a búvárok paradicsomává teszik.




Adatok


Történelem
A mai Horvátország területe a történelem során majdnem végig idegen hatalmak kezében volt. Az eredeti őslakosokat, az Illíreket, a rómaiak igázták le. A Római Birodalom bukása után letelepedett szlávokat és horvát törzseket később a magyar királyok és a velencei dózsék felváltva uralták. Ezt követően jöttek a törökök, Habsburgok, majd ismét Velence, végül Napóleon. Az I. világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, mígnem 1918-ban megalakult a szerb-horvát-szlovén nemzeti állam, amely később Jugoszlávia néven vált ismertté. A II. világháborút követően a nemzeti szövetségéből kommunista állam lett, az erős kezű Tito marsall vezetésével. Később, a kommunizmus széthullása után 1991-ben Horvátország elszakadt Jugoszláviától és kinyilvánította függetlenségét, de a megvalósítás eltartott néhány évig. Szomorú és véres polgárháború vette kezdetét a horvátok és a szerbek között egészen 1995-ig, amikor a Párizsban aláírt daytoni egyezmény elismerte Horvátország hagyományos határait, és elrendelte Kelet-Szlavónia visszaadását, amire végül 1998-ban került sor.

Földrajz
Az ország földrajzilag több egységre bontható: a Száva és a Dráva folyó közti alföldre, amely északon domb- és hegyvidékben folytatódik a Dinári-hegység karsztjára, és a partvidékre, amely az Isztriai-félszigettől kezdődően egész Dalmáciát magába foglalva fut dél felé.
A Dinári-hegység lábánál elterülő keskeny parti sáv légvonalban alig 600 km hosszú, ám annyira tagolt, hogy a tényleges hossza 1778 km. Ha ehhez hozzáadjuk a szigetek 5092 kilométernyi partvonalát, kiderül, hogy Horvátország tengerpartja összesen 5790 km hosszú. A partközeli horvát szigetek éppen olyan gyönyörűek, mint a jóval ismertebb görög szigetek. A tektonikus erők hatására lesüllyedt adriai partvidéken összesen 1185 kisebb-nagyobb sziget található, de ezek közül csupán 66 lakott. A szigetek többsége hosszúkás alakú, az északnyugatról délkelet felé húzódó partvidékkel és hegylánccal párhuzamosan fekszik. Noha némelyikük dús növényzettel borított, a kisebb szigetecskék többsége teljesen kopár, ezek lényegében a tenger felszíne alól kiemelkedő hegycsúcsok.

Klíma
Az éghajlat a partvidéken mediterrán jellegű, míg beljebb egyértelműen kontinentális. A napos partvidéken a nyár forró és száraz, a tél enyhe és esős, a belsőbb vidékeket hideg telek és meleg nyarak jellemzik. A hőmérséklet régiónként változó: északon az átlagos nyári hőmérséklet 34°C, míg délen 38°C körüli. A tenger jelentős hőtároló kapacitással bír, így télen határozottan melegíti a környező levegőt és a partvidéket, a hőmérséklet ilyenkor általában 8-15°C között mozog. Tavasszal és nyár elején a misztrál nevű tengeri szél még alacsonyabban tartja a levegő hőmérsékletét. Általában reggel 9 óra körül kezd fújni, kora délutánig fokozatosan erősödik, majd napnyugta után eláll. A nap szerelmeseinek érdemes tudniuk, hogy Hvar szigetén évente 2715 a napsütéses órák száma.

Emberek, nyelv, vallás
Ha egy horvátot kérdezünk meg arról, mi a különbség a horvát, illetve a bosnyák vagy a szerb kultúra között, a válasz lényege valószínűleg a következő lesz: " Mi a Nyugathoz tartozunk, ők pedig a Kelethez". Horvátország a történelme során mindig is erősen azonosult Nyugat-Európával, és az a nézet, hogy ők az utolsó megálló a Kelet előtt, ma is elevenen él a lakosság valamennyi rétegében. A liberális és kozmopolita horvátok ugyan nem különösebben ellenségesek a más nemzetiségűekkel szemben, de azért nem mulasztják el megjegyezni, hogy egykori honfitársaik, akik ma Szerbiában, Montenegróban, vagy Macedóniában élnek, másfajta ételeket esznek, más szokások szerint élnek és persze más templomba járnak, mint ők

A horvátok többsége az anyanyelve mellett még legalább egy idegen nyelvet beszél. A belső országrészekben ez a második nyelv inkább a német, míg a partvidéken az olasz. A fiatalok többsége már angolul is beszél.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint a Horvátországnak csaknem négy és fél millió lakója volt, 89%-a horvát, 4,5%-a pedig szerb nemzetiségűnek vallotta magát. A lakosság 87,8%-a római katolikus vallású, 4,4% ortodox, 1,3% muzulmán, 6,5%-a pedig egyéb. A horvát nép szemében az egyház a legmegbízhatóbb intézmény, e tekintetben talán csak a hadsereg vetekedhet vele.

Környezetvédelem
A nehézipar hiányának köszönhetően Horvátország levegője, erdői, partjai és folyói üdítően tiszták maradhattak, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének gondok. A becslések szerint az ország nagy kiterjedésű erdeinek felét fenyegeti savas eső, főként a környező országok miatt. A fakitermelés és az építkezések következtében évente mintegy 1000 hektárnyi erdő tűnik el. Ráadásul a száraz nyarak és az erős misztrál a partok közelében igen komollyá teszik a tűzveszélyt: az elmúlt húsz évben a horvát erdők 7%-át pusztították el erdőtüzek.
Ami pedig a tengert illeti, az Adria a világ legtisztább tengerei közé tartozik, mégis, a túlhalászás miatt jelentősen csökkent a halállomány, a korallgyűjtés pedig szinte az összes ilyen zátonyt elpusztította napjainkra.

Egészség
Az országba való beutazás előtt nincs szükség speciális védőoltásokra, a vezetékes víz teljesen biztonságos, bár néha kissé túlklórozzák. Az orvosi ellátás magas színvonalú, sürgősségi ellátásra a külföldiek is jogosultak, a további ellátásokért azonban már fizetni kell, és nem is keveset. Éppen ezért utazás előtt érdemes biztosítást kötni.

Pénz
A horvát dinárt 1994-ben váltotta fel a kuna. Váltópénz a lipa: 1 kuna = 100 lipa.
Váltási árfolyam: 1 EUR = 7,4 HRK, 100 HUF = 2,5 HRK (2012.03.).
Pénzt sok helyen válthatunk, bankautomaták is szinte mindenhol vannak.

Frissítés: 2023. január 1-től Horvátországban az euró a hivatalos fizetőeszköz.

Gasztronómia
A horvát konyhán jól megfigyelhetők azok a hatások, amelyek az országot a történelme során érték. Határozott különbség van a belső országrész magyaros, törökös és bécsi jellegű ételei között. A partvidék konyhája kimondottan mediterrán jellegű, domináns alapanyagai az olívaolaj, a fokhagyma, a hal és a fűszernövények. Az étkezések első fogása sokszor tésztaféle. Ha az étlapon olyan tésztát, vagy rizottót találunk, amelyet tartuféval kínálnak, feltétlenül kóstoljuk meg, mert ez a vad szarvasgomba igazi isztriai ínyencfalatnak számít. Amit szintén érdemes megkóstolni az a vékonyra szeletelt isztriai, vagy dalmát sonka. Igaz meglehetősen drága, mert a hús füstölése hosszú ideig tart, és folytonos ellenőrzést igényel, viszont ennek köszönhetően egész különleges íze lesz. Különlegességnek számít az erős illatú pagi kemény sajt, amelyet olívabogyóval tálalnak.
Ha gyorsan és olcsón szeretnénk jóllakni, együnk pizzát, ami többnyire meglepően finom, és nagyjából annyiba kerül mint nálunk. Említést érdemel még a cevapcici (fűszeres marhahús, vagy sertéshús rudacskák), a raznici (csirkenyárs) és a burek (húsos-, vagy sajtos/túrós rétes). A partvidék jellegzetes halételei közül érdemes megkóstolni a roston sült, vagy enyhén bundázott tintahalat (lignje) is.

Horvátországban is szokás étkezés előtt felhörpinteni egy pohárka röviditalt. A híresebb italok közé tartozik a szilvapálinka (sljivovica), a gyomorkeserű (travorica) és a konyak (vinjak). A zágrábi Ozujsko sör igen finom, de a Karlovacban főzött Karlovacko még jobb. Noha nem számítanak világszínvonalúnak, a horvát borok igazán finomak, sőt olykor kitűnőek. A legrégebbi bortermesztési hagyományokkal Dalmácia büszkélkedhet. Érdemes megkóstolni a Korculán termesztett posipot, a Peljesac-félszigeti dingacot és postupot, a Brac szigetén készült plavacot, vagy a dubrovniki malmsyt.

Búvárkodás


Az adriai partok mentén a búvárkodás nagy hagyományokra tekint vissza. A Krapanj-szigeti szivacshalászok már 1893-óta merülnek. Legendák keringenek egy bizonyos Niko Matana-ról is, aki állítólag 40 méter mélyről hozott fel egy értékes smaragd gyűrűt. A gyűrű tulajdonosa, egy nemes hölgy, hálából egy évre elegendő élelmet adományozott a búvár falujának. 1943-ban Vis szigetén toborozták az első katonai búvár csapatot, és ekkor tartották az első búvártanfolyamot is. Az 50'-es években megalakultak az első búvárklubok, később a 70'-es évek végén pedig az első búvárközpontok. A búvárkodás iránti érdeklődés növekedésének köszönhetően a 90'-es években aztán robbanásszerűen nőtt a búvárbázisok száma, mára több mint 150 ilyen vállalkozás működik végig a tengerpart mentén.

A partszakasz három fő régióra osztható: északon az Isztriai-félsziget , középen a Kvarner térsége, majd délen Dalmácia található. Általánosságban elmondható, hogy délebbre gazdagabb a víz alatti élet, különösen azokon a helyeken, ahol nem túl erős a búvárterhelés. Az Adria igazi vonzerejét mégsem a buja élővilág, hanem inkább a víz alatti táj látványa jelenti: a hihetetlen sziklaformációk, a fény játéka, a gyakran monumentális, függőlegesen mélybe szakadó sziklafalak, melyek mellett "elrepülve" valóban nagyszerű élményben lehet részünk.

Parti régiók: Isztria (narancs), Kvarner (kék), Dalmácia (zöld) 



Víz alatti látnivalók
A parti hegyeket alkotó lyukacsos karsztkőzetben döbbenetesen sok és sokféle barlang, kisebb-nagyobb üreg alakult ki végig a partvidéken, de különösen a Kornati-szigeteknél. Népszerű látnivalónak számítanak a hajóroncsok, melyek közül a Rovinj közelében található Baron Gautsch talán a legismertebb, de az Isztriai-félsziget mellett további érdekes roncsok is találhatók. Délebbre tekintve Dubrovnik és Pag szigete mellett ókori hajók maradványai és római kori amforák is láthatók a tengerfenéken.

A lyukacsos karsztkőzet különös formációkat produkál

Magyar búvárok között már-már sztereotípiának számít, hogy "az Adrián 30 alatt kezdődik az élet". Nos, ebben tényleg lehet valami..., mondjuk egy kis nitrogén mindenképpen :) de a viccet félretéve igaz, hogy mélyebben talán tényleg színesebb az élet. Na nem mintha itt "meglódulna" az élővilág, inkább csak azért, mert általában e mélység alatt találkozhatunk színváltó gorgóniákkal, sőt egyes helyeken valóságos gorgónia erdőkkel is. Ezek pedig valóban az adriai merülések egyik fénypontját jelentik.

Gorgónia erdő a víz alatt


Merülések körülményei
A horvát tengerpart változatos víz alatti világának köszönhetően gyorsan fejlődik a búvárkodást kiszolgáló infrastruktúra, ezért ma már a tengerparti üdülőhelyeken szinte mindenhol találunk búvárbázist. Merülni azonban csak korlátozásokkal engedélyezett. Egyfelől részt vehetünk ún. szervezett merülésen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamelyik legálisan működő búvárbázis szolgáltatásait vesszük igénybe. Ebben az esetben ma már nem kell külön engedélyt váltani (2011. óta). Ezen kívül önálló merülésekre is van lehetőség, ehhez azonban már külön engedély szükséges.

Egyes helyeken kizárólag speciális engedéllyel lehet merülni. Ilyenek a Nemzeti Parkok, illetve a Kulturális Minisztérium által védettnek nyilvánított zónák. A búvárbázisok beszerezik a szükséges engedélyeket, a búvárok pedig fizetnek. Más helyeken egyáltalán nem szabad merülni. Utazás előtt érdemes tájékozódni (lásd az információknál lent).

A szervezett merülések általában korrektek és jól vezetettek. Búvárfelszerelést a legtöbb bázison lehet bérelni. A merülések többsége hajós/csónakos merülés, mivel viszonylag kevés olyan hely van, ahol a partról lehet és érdemes is merülni. A hajós merülések árai 20-30 euro között mozognak, a távolság függvényében. Az Adrián is egyre kedveltebb a hajós szafari. Ilyenkor általában egy hétre hajóra szállhatunk, és a főbb régiók szigetei között hajókázva könnyen és kényelmesen eljuthatunk a partoktól távolabbi merülőhelyekre is.




Az Adriai-tenger áramlatai általában gyengék, ez alól kivételt jelentenek a csatornák (például Pag szigetnél), és a szigetek közötti átjárók, ahol olykor igen erős sodrás tapasztalható. A hullámok magassága 0,5-1,5 méter közötti, bár néha az 5 métert is elérhetik. Az erős hullámverésű területeken a búvároknak különösen óvatosnak kell lenniük a vízbeszálláskor és a kijövetelkor. Az árapály szintje közötti különbség viszonylag csekély, így a merülések szempontjából ez a jelenség többnyire nem lényeges.

Víz hőmérséklet
Tavasszal megkezdődik a víz felmelegedése, ilyenkor a hőmérséklete 18°C-ra emelkedik. Nyáron, amikor a legintenzívebb a felmelegedés, a víz felszíne 22-27°C-os. Jól megkülönböztethetőek a hőhatárok, vagyis az azonos hőmérsékletű víztömegek rétegei. Ez leginkább nyáron tapasztalható, télen kiegyenlítődik a rétegek hőmérséklete. Nyáron az első hőhatárt 3-5 méter között találjuk, a következőt 12 majd 18 méteren, 30 méter alatt a hőmérséklet egész évben viszonylag állandó. A tenger télen a leghidegebb, felszíni hőmérséklete ilyenkor 7°C körül van.

Az év melegebb időszakában a búvárok védelmét 5-7 mm vastag neoprén nedves, vagy félszáraz búvárruhák biztosíthatják. A hidegebb időszakokban, amikor a víz hőmérséklete 15°C alá süllyed, inkább szárazruha viselése ajánlott.

Legjobb időpont az utazásra
A búvárszezon májustól október végéig tart. A merülésekre talán a szeptember a legalkalmasabb, ilyenkor már nincs nagy hőség, ám a víz viszonylag meleg és a látótávolság is sokszor kitűnő. Télen nemigen szoktak merülni, mivel a víz hideg és gyakran viharos.

Tengeri élet
Az Adriai-tengerben mintegy 12 000 növény és állatfaj él. Ez a fajszám meglehetősen nagynak és gazdagnak tűnhet, mégis mintha kevés lenne a hal. Ennek oka, hogy hiányoznak a nagy vízhozamú hideg és meleg áramlatok, illetve a nagy mennyiségű oldott ásványi anyag a vízből. Márpedig halak ott fordulnak elő tömegesen, ahol számottevő és különböző hőmérsékletű tengeráramlatok ütköznek egymással, sok oldott ásványi anyagot szállítanak, ami jelentős algaéletet tesz lehetővé. Mindemellett a Földközi-tenger jellemző halfajai és más fajok többsége azért itt is megtalálható, kifejezetten adriai faj nem jellemző.

Kakashal, vagy Szent Péter hala

Veszélyek
Az Adriai-tengerben nincsenek kifejezetten veszélyes fajok sem. Ugyanakkor a kellemetlen találkozásokat könnyen elkerülhetjük, ha előre tájékozódunk a potenciálisan veszélyes fajokról, és ésszerűen járunk el a velük történő esetleges találkozás során. De még ezek a fajok sem támadnak passzióból, kizárólag csak akkor, ha veszélyben érzik magukat.
Gyakran kérdeznek a cápákról. Nos, az Adriában is élnek cápafajok, ezek azonban egytől egyig kistestűek, az emberre semmi veszélyt nem jelentenek. Az, hogy időnként cápariadalom van a tengerparton, inkább szenzációkeltés, mint valós veszély. Igaz, előfordul hogy betéved egy-egy nagyobb cápa a Földközi-tengerről, de rövid idő múltán nyomtalanul el is tűnik. Az utóbbi évtizedekben olyan igaz hírrel nem találkoztam, amely cápa okozta sérülésről számolt volna be.

Dekókamrák
The Split Hyperbaric Decompression Chamber
Šoltanska 1, 21 000 Split
Tel: + 385 (0)21 354 511 – dr. Nadan Petri

Polyclinic for Hyperbaric Oxygen Medicine Oxy
Branch in PULA Kochova 1/a, 52 100 Pula
Tel: + 385 (0)52 215 663
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob.+ 385 98 219 225 – Dr. Mario Franolić

Polyclinic for Hyperbaric Oxygen Medicine Oxy
Branch in DUBROVNIK Dr. Roka Mišetića 2, 20 000 Dubrovnik
Tel: + 385 (0)20 431 687
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob. 098 381 685 – Davor Romanović

Mobile Hyperbaric Chamber in Zadar
Obala kneza Trpimira bb, 23 000 Zadar
Tel: + 385 (0)23 33 29 54
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob. 098 254 207 – Damir Velimir

További információk, források

Internet:
www.croatia.hr
www.diving.hr
www.diving-hrs.hr
www.ronjenjehrvatska.com
www.wikitravel.org

Könyvek:
Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban
Lonely Planet: Horvátország
Bergbauer-Humberg: Mi él a Földközi-tengerben?
Pénzes Bethen: A közeli tengerek élővilága

2011. június 9., csütörtök

A Lina hajó

A Lina hajó roncsa talán nem a leghíresebb, de az biztos, hogy az egyik legjobb állapotú és igen hangulatos roncs az Adrián


A roncs története

A Lina egy vasból készült gőzhajó volt, amelyet 1879-ben építettek Angliában. Éppen akkor, amikor az újdonságnak számító gőzhajók már végleges győzelmet arattak a vitorlások felett, átvéve tőlük a főszerepet a tengeri teherszállításban. Hajóteste vasszerkezetre épült, amely nagyon emlékeztetett a vitorlások kecses formájára. A hajó tatja is még clipper típusú volt, és elegánsan nyúlt ki a vízfelszín fölé. Fából készült fő fedélzettel rendelkezett, ami megszakítás nélkül futott az orrtól a tatig. A részben fából, részben fémből készült felépítmény középen volt, alatta helyezték el a gőzgépet. A rakterek az orrban és a tatban voltak, egy-egy árboccal és daruval felszerelve, melyek az áruk ki- és berakodását szolgálták. A magas kémény a kazántér fölött állt, közvetlenül a kapitányi híd mögött. Az orr-rész magas volt és egyenes, két horgonnyal, melyeket külön emelővel emeltek a fedélzetre, mint a vitorláshajókon. A hajó meghajtását egyetlen hajócsavar, kormányzását egy kormánylapát szolgálta.

Lina


Az utolsó percek

Amikor 1901-ben Vincenzo Granata, az olaszországi "Adriatica" társaság tulajdonosa megvásárolta, akkor a Lina már öreg gőzhajóként 22 éve rótta a világ tengereit. Új tulajdonosánál az első világháborúig szolgált. A Lina 1914. december 14-én, egy hideg éjjelen, éppen Rijekából Szicíliába tartott, 720 tonna fával megrakodva, amikor a Guiseppe Cicconardi kapitány irányítása alatt álló legénység a Vela Vrata-ban kialakult sűrű ködben elveszítette a hajó feletti uralmát, és a viharos tenger a Pecenj-szirt mellett Cres-sziget partjának csapta a hajót. Az ütközés óriási erejű volt, a keletkezett repedéseken azonnal betört a víz, amely lassan feltöltötte az első és a második rakteret. A hajó ezután már hamar elsüllyedt. A hajózási társaság feljegyzéseiben nem szerepel, hogy a szerencsétlenség követelt-e emberáldozatot.


Merülés a roncson

Szerencsére többször is volt alkalmam a Lina-n merülni, ami névtelen roncsként már régóta ismert volt. Azok a halászok meséltek róla elsőként a búvároknak, akik igazából halászhálóik beszakadása miatt tudtak róla.

A monumentális orr-rész

Horgonyozni a világítótorony előtti homokos öbölben lehet. Ha jó a látótávolság, akkor az orr-rész már a felszínről is jól kivehető. Az öböl végéből mintegy 200 m-t kell kifelé úszni az aljzatot követve. A roncs a homokos aljzaton fekszik, orral a part felé.  A legnagyobb benyomást akkor gyakorolja ránk, ha innen, az öböl sekély részéből úszunk az orr felé, és a kékségből egyszer csak feldereng előttünk a hajó monumentális alakja. Az orrban két admirális típusú horgonyt fedezhetünk fel, melyeknek keresztvasa a felső fedélzethez van rögzítve. A fából készült főfedélzet mára elkorhadt, csak a tartószerkezet fém részei maradtak sértetlenek, így felülnézetből a hajó teljes belső része látható. A rakterek üresek. A fából készült kapitányi híd szintén teljesen elkorhadt, a helyén csak a fém kormányállás maradt meg. A híd mögött a felépítmény fém részei láthatók.

A fedélzet egyik oldala a kormányállással

Az ajtón keresztül bejuthatunk a gépházba, egészen a gőzgépig, ahol tengeri angolnákkal találkozhatunk, de vigyázat, a nagy dőlésszögben álló hajótestben itt már 40 m mélyen járunk - ami a kedvtelési célú búvárkodás határa. A kémény nagy része a felépítményre dőlve hever, rajta jól olvasható a nagy "G" betű, ami a az "Adriatica" társaság emblémája, egyben a tulajdonos Granata család nevének kezdőbetűje volt. A felépítmény mögött található a hátsó raktér, amely üresen áll, valamint a halászhálókkal borított hátsó árboc. A fedélzet vonalát követve eljutunk egészen a tatig, ahol a mélység már eléri az 50 m-t. Ha tovább ereszkednénk a homokba ágyazott hajócsavarig, akkor elérnénk az 55 m-t, de itt általában zavaros a víz, így a lecsökkent látótávolság miatt sem ajánlatos merülni a roncsnak ezen a részén. Sokkal érdekesebb és biztonságosabb a merülés, ha a hajó középső, sekélyebben lévő részein maradunk, ahol gyakran megfigyelhetünk a hajó közelében úszó kisebb-nagyobb halrajokat. A merülés befejezése előtt, a biztonsági megálló ideje alatt nézzük meg az öböl végében található kis barlangot, amelynek bejárata a vízfelszín alatt kezdődik. A barlang vízszintes repedéseiben számtalan kisebb halfaj keres menedéket a ragadozók elől.

Az öböl végében található kis barlang is érdekes

A merülés nehézségi foka (a nagyobb mélység miatt) inkább haladó, de a jó látótávolságnak köszönhetően többnyire sekélyebb mélységből is remekül élvezhető.

Merülés a roncson (videó)

Adatok
Neve: LINA (ex. Ville De Namour, ex Nueva Estramandura)
Fajta: teherszállító gőzhajó
Származása: Vincenzo Granata, Societa "Adriatica Bari", Olaszország
Mérete: 70 m hosszú, 9 m széles, 5,5 m magas, 1049 BRT
Építés helye: New Castle On Tyne, Nagy-Britannia (1879)
Elsüllyedés időpontja: 1914. december 14.
Elsüllyedés oka: viharban Cres-sziget partjainak ütközött
Elsüllyedés helye: Pecenj-szirt mellet az első öbölben, ÉNY-ra Cres-től
Legnagyobb mélység: 55 m
Legkisebb mélység: 20 m
Látótávolság: általában kitűnő
Áramlatok: általában gyenge
A merülőhely történelmi vonatkozása jelentős

Búvárbázis a közelben
Scubacenter Marina (Labin)
Lorena Karcher
www.scubacenter.de

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban, Istra Tourist Board: Istra Diving)

2011. április 12., kedd

Az S-57-es torpedónaszád

Az Adria dalmát részén elsüllyedt S-57-es igazi csemege a hajóroncsok rajongói számára: kristálytiszta vízben egy világháborús torpedónaszád röntgenképét csodálhatjuk élőben


Az előző csütörtöki klubesten szóba került az S-57-es hajóroncs és megígértem, hogy közzéteszem amit tudok róla, íme.


A roncs története

Az a tény, hogy a hatalmas Szt. István csatahajót képes volt elsüllyeszteni egy torpedócsónakról indított torpedó, gyökeresen megváltoztatta a nagyhatalmak stratégiáját. A német haditengerészet helyesen ítélte meg a  kisméretű torpedóval felszerelt gyorsjárású hajók fontosságát. Ezek a hajók bebizonyították, hogy még a legnagyobb csatahajókra is veszélyt jelentenek, ezért megkezdték a torpedócsónakok fejlesztését. Az S-57-es egy rendkívül jól sikerült osztály egyik hajója volt, melyet Németországban fejlesztetek ki közvetlenül a második világháború előtt. A Luerssen-Vegesack hajógyár kisméretű vegyes konstrukciójú hajók gyártására specializálódott, itt készült a torpedócsónakok nagy része. A hajó rácsszerű acélvázát kívülről jó minőségű mahagóni fával burkolták, továbbá az orr-részt, a fedélzetet és a felépítményt páncéllemezekkel védték. A torpedóvetőcsövek a hajó két oldalán, az orr-részben helyezkedtek el, helyzetükből adódóan a hajó kitűnő menettulajdonságokkal rendelkezett. A hajótest formája lehetővé tette, hogy szinte akadálytalanul haladjon még viharos körülmények között is. A három önálló dízelmotor pedig a legnehezebb körülmények között is nagy sebesség elérését tette lehetővé. Hamarosan megkezdődött a hajó sorozatgyártása. A szóban forgó hajó építését 1940. április 25-én kezdték meg 12850 sorozatszámmal. Szeptember 14-én bocsátották vízre és 1940. október 1-én állt csatasorba a német haditengerészet lobogója alatt.

Az S-57 rajza


Az utolsó percek

1944 augusztusában még javában dúlt a háború az Adrián. A nyugati szövetségesek előretolt tengeri bástyájáról, a Vis-szigeti bombabiztos, sziklába vájt támaszpontról angol gyorsnaszádok támadták a térség német hajóforgalmát, amely az akkor még német kézen lévő Albánia utánpótlását igyekezett biztosítani. Augusztus 18-ára virradó éjjel a Mljeti-csatornában sikerült nekik a hat hajóból álló Kalapács fedőnevű német konvojt egy hajó kivételével elsüllyeszteni. A rákövetkező napon a németek öt torpedóvető gyorsnaszádot küldtek a helyszínre - köztük az S-57-est is -, hogy az előző éjjeli támadás esetleges túlélőit, valamint holttesteit összegyűjtsék. Augusztus 19-én hajnali 3 óra 50-kor azonban öt angol MTB naszáddal találták szemben magukat. Az angolok három naszádja azonnal tüzet nyitott, elsőként a hozzájuk legközelebb álló S-57-re, amelyen csakhamar tűz ütött ki. A küzdelemben Fritz Hundt zászlós és Josef Gunkel gépész az életét vesztette, kilencen pedig megsebesültek. Miközben egy rövid fegyvernyugvás alatt a legénység a tűz oltásával bajlódott, az S-57 kapitánya - Hans-Georg Buschmann fregatthadnagy - belátta, hogy a hajót nem tudja megmenteni, ezért parancsot adott az elsüllyesztésére. Robbanótöltetet helyeztek el a hajógerinc mellé, majd mentőcsónakkal próbálták meg elérni társaikat. A töltet a hajnali szürkületben, 4 óra 32 perckor robbant és az S-57 megroppant gerinccel csakhamar eltűnt a víz felszíne alatt.


Merülés a roncson

A hajó Peljesac-sziget déli partjánál, Zuljana mellett egy erdős szakasz előtt nyugszik a part közvetlen közelében. A roncs egy meredek homokos lejtőn fekszik, orrával a part felé néz. Az orr 26 m-en van, általában ide rögzítik a merülőhelyet jelölő bója kötelét is. A többnyire rendkívül jó látótávolság lehetővé teszi, hogy a hajó orrából végig tekintsünk az egész hajón.

S-57

A roncs ma leginkább egy acélketrecre hasonlít, melynek rácsait a pontosan illesztett acélszerkezeti elemek alkotják. A mahagóni burkolat már teljesen elkorhadt, de ez teszi lehetővé, hogy a búvár teljes áttekintést kaphasson a hajó belsejéről anélkül, hogy szűk belső járatokba kelljen bepréselnie magát.

A hajó orrában jobb és bal oldalon található a két torpedóvetőcső, alattuk a szivacsokkal borított acélváz belsejében hollóhalak és sügerek keresnek menedéket. Az acél hullámtörő mögött még mindig jó állapotban van a horgonycsörlő, melyet vörös szivacsok díszítenek. A bal oldali torpedóvetőcső ajtaja nyitva van, jól látható a betöltött torpedó hajtóműve. A fedélzeten további két torpedó van a korláthoz rögzítve.

Az egyik torpedó

A taton rendkívül jó állapotban maradt meg a 20 mm-es kétcsövű légvédelmi ágyú, valamint a hozzá tartozó pajzs és mozgatószerkezet. Az ágyú még mindig elmozdítható a forgóállásban, ami szinte minden búvárnak "kötelező műsorszám". A vízmélység a tat alatt 38 m. Itt az aljzaton találjuk a "ködgép" tartályát, amelyet annak idején a fedélzeten tartottak és álcafüst előállítására használtak. A hajó szerkezetének rácsai között szemügyre vehetjük a gépházat is. A három különálló dízelmotor még mindig a helyén van. Hatalmas osztrigák lógnak mindenhonnan. A belső helyiségekben - németekre nem jellemző módon - rendetlenség uralkodik. Az orr-részbe, az egykori legénységi helyiségbe beúszhatunk. A fa bútorzat iszappal borított maradványai mellet a konzerves láda és kisebb berendezési tárgyak darabjai hevernek.

A kétcsövű légvédelmi ágyú
most is jó állapotban van

Annak érdekében, hogy a roncs állapota megmaradjon,  az S-57-es az ide vonatkozó törvények által védett merülőhelynek minősül, ezért csak az engedéllyel rendelkező bázisokkal lehet merülni. Ez szinte magától értetődik, tekintve, hogy az egész világon alig ismert néhány ilyen roncs. Szigorúan tilos bármilyen tárgy kiemelése a roncsból, illetve a hajó bármilyen rongálása.

Merülés a roncson

Magam 2005 nyarán merültem az S-57-es roncsánál, és nyugodtan állíthatom, hogy a merülés feledhetetlen élményt nyújt. A víz valóban kristály tiszta volt és a hajó partközeli helyzete még a kevésbé tapasztalt búvárok számára is könnyűvé tette a merülést. Külön szót érdemel a fa borítás hiánya, mivel így szinte a hajó röntgenképét szemlélhetjük élőben, ilyennel pedig nem nagyon lehet találkozni máshol.

A Zuljana melletti erdős partszakasz
ahol az S-57 található




Adatok
Neve: S-57
Fajta: S30 osztályú torpedócsónak
Származása: német haditengerészet
Mérete: 30 m hosszú, 3,5 m széles, 1,5 m magas, 87 BRT
Építés helye: Luerssen-Vegesack, Németország
Elsüllyedés időpontja: 1944. augusztus 9.
Elsüllyedés oka: ütközet brit torpedócsónakkal
Elsüllyedés helye: Stoncica-szirttől 400 m-re keletre
Legnagyobb mélység: 38 m
Legkisebb mélység: 20 m

Búvárbázisok a közelben
Lopin & Co. Zuljana (Peljesac)
Dragan Lopin
www.tauchbasis-zuljana-croatia.de

M.M. SUB Lumbarda (Korcula)
Miljenko Marukic
www.mm-sub.hr

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, illetve a Submarine II. évfolyam téli száma)