A novemberi Vörös-tengeri búvártúra alkalmával nemcsak nagyszerű időjárást fogtunk ki, de még a delfines merülés is összejött.
Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.
Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.
Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.
Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.
Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.
Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.
Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.
Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.
Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.
Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.
 |
| A delfin közöttünk úszkált |
Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.
Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.
Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.
Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése