Világok harca - búvároktatási rendszerek

Gyakori kérdés a tanfolyam előtt álló búvárjelöltek részéről, hogy milyen oktatási rendszert érdemes választani. A kérdés jogos, hiszen választék akad bőven. Melyiket válasszuk akkor?

A kedvtelési búvárképzés első szintje

az Open Water Diver minősítés

Sokan talán azért tulajdonítanak ennek jelentőséget az elején, mert azt gondolják, hogy ez alapvetően határozza majd meg a képzés színvonalát, és az egyik rendszert választva jobb, felkészültebb, szebb búvár válhat belőlünk, mintha a másikat választanánk. Ez azonban nem így van. Szögezzük le mindjárt az elején: kezdő búvártanfolyam esetében a rendszer semmilyen jelentőséggel nem bír, sokkal inkább oktatót kell választani! A tanfolyam színvonalát elsősorban ugyanis ő határozza meg, nem pedig valami sok ezer kilométerre levő megfoghatatlan szervezet. Fontos tudni azt is, hogy az alapfokú búvártanfolyamok között rendszertől függetlenül kevés a különbség, másrészt pedig a rendszerek között teljes az átjárhatóság, tehát az egyik rendszerben szerzett alapminősítés után a továbbképzés lehetséges más rendszerben. A tanfolyam hozzávetőleges árai is meglehetősen rendszerfüggetlenek, tehát ez alapján sem lehet egy bizonyos rendszert javasolni. A tanfolyamok hosszát is az iskola határozza meg, de alapvetően néhány nap elmélet, egy vagy több uszodai gyakorlás és 4-5 nyílt vízi vizsgamerülés után lehet kártyához jutni.

A Magyarországon ismert szervezetek közül a többség amerikai típusú, egymásra épülő tanfolyamokat kínál a kezdőtől a hivatásos szintekig. A kedvtelési (hobbi) búvárképzésben az első lépcsőfok a nyílt vízi búvárminősítést adó tanfolyam, amit a legtöbb rendszer Open Water Divernek nevez. A kezdő tanfolyamot végzett búvároknak általában 18 méteres maximális mélységet javasolnak. Ezek után haladó-, mentő- majd mesterbúvári kurzusokon lehet egyre magasabb szintű minősítéseket szerezni. Az oktatási szervezetek ezen kívül specialitás képzéseket is nyújtanak, amelyek egy-egy területen való továbbképzésre adnak lehetőséget (pl. nitrox, roncsmerülő, szárazruhás, stb.)

Aki hivatásos búvár szeretne lenni, az megfelelő búvártapasztalat és minősítési szint birtokában jelentkezhet ilyen képzésre. Az első lépcsőfok a merülésvezetői (Divemaster) tanfolyam, ami már feljogosít munkavállalásra. Az oktatóvá (Instructor) váláshoz újabb tanfolyamot kell elvégezni, de ez nagyon messze van azok számára, akik még csak az alapfokú tanfolyamot hirdető iskolák között böngésznek.

A NAUI (National Association of Underwater Instructors) 1960-ban alakult az USA-ban, talán az egyik legnagyobb múltú szervezet. Mindenesetre azok a gyakran hangoztatott érvek, amik a több évtizedes fennállásra vagy arra a tényre hivatkoznak, hogy az amerikai hadsereg búvárait is NAUI rendszerben képzik, a kezdő búvár számára nem sokat jelentenek. Az előbbi azért, mert most nem 1960-ban vagyunk, és az eltelt idő alatt sok más szervezet is komoly oktatási szisztémát dolgozott ki. Az utóbbi érv pedig elég ironikusan hat akkor, amikor a búvárjelölt végül aztán a dorogi tóban ejti meg első merüléseit - kommandós körülmények között. Ráadásul általában az oktatók sem a US Navy obsitos katonái... A lényeg az, hogy ebben a rendszerben sincs semmi akadálya annak, hogy jól képzett búvárrá váljon valaki, ha az oktatója felkészült és lelkiismeretes. Érdekes, hogy a többi amerikai típusú rendszerrel szemben az alapfokú búvárvégzettség elnevezése itt nem Open Water Diver, hanem Scuba Diver. A tanfolyamot 15 éves kortól lehet elkezdeni, a 12-14 éves korosztály ún. Junior Scuba Diver minősítést szerezhet.

A PADI (Professional Association of Diving Instructors) azzal büszkélkedhet, hogy messze a legtöbb búvárt képezi ki a világon. Ez azonban sem azt nem jelenti, hogy az ilyen kártyával rendelkező búvárok színvonalasabb képzést kapnának, sem pedig az ellenkezője nem igaz, miszerint a PADI-búvárok a tömeges képzés miatt mind kamikaze módjára merülnének. Ennek oka a bevezetőben hangoztatott nézet, miszerint az oktató személye a döntő, ezért nyilván itt is akadnak nagyon jó és kevésbé jó oktatók is. A pár ember által híresztelt pletyka, ami az itt végzett búvárok sok balesetére vonatkozik, valóban csak híresztelés, mert ezt semmiféle komoly statisztika nem támasztja alá. (Ne feledjük, az USA-ban igen komoly és drága perek elé nézne a szervezet, ha sorozatosan citálnák bíróság elé a bizonyíthatóan gyenge oktatási színvonal miatt.) Gyakran szokták a PADI pénzéhségét is emlegetni ellenérvként, de aki valamelyest tisztában van a tanfolyamok árával, aligha tapasztalhatta, hogy a PADI-tanfolyamok nagyságrenddel drágábbak lennének a többinél. Az viszont kétségtelen, hogy számtalan kiegészítő és bevezető tanfolyamot ajánl, de ezeket senki számára sem kötelező elvégezni. A tanfolyamokkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy a Discover Scuba Diving és a Scuba Diver kurzusok tipikus nyaraló programok, ahol igen rövid fejtágítás után a víz alatti világból kaphatnak egy kis ízelítőt a jelentkezők, de ezek nem adnak valódi búvárvégzettséget. Az Open Water Diver tanfolyam 14 éves kortól kezdhető, 10-14 éves korban pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek a fiatalabbak. De a PADI már az ennél kisebbeket - pontosabban fogalmazva a szüleiket - is megcélozza, a 8 éves kortól kezdhető Seal Team és Bubblemaker programokkal. Nem nehéz megfejteni a cég üzleti sikerének a titkát: minden réteg számára kínál programokat. Viszont egy ekkora és ilyen felfogású szervezetnél bizony előfordulhat, hogy a Magyarországhoz hasonlóan kis piacnak számító országokra kevés gondot fordít. Annak idején sajnos elég sok időbe telt, amíg megérkezett a búvárkártya, és az ügyek intézése sem megy mindig gördülékenyen. Fontos megemlíteni, hogy a PADI a Project Aware program keretén belül sokat tesz a környezetvédelmi felvilágosító munkáért.

Az SSI (Scuba Schools International) az előzőhöz hasonlóan profit orientált szervezet, szintén amerikai központtal. Követve a trendet, képzési rendszerében nemrég megjelent a 8-12 évesek számára meghirdetett Scuba Rangers program, Junior Open Water Diver kártyát pedig már 10 éves kortól lehet szerezni. A tanfolyamok egyéb tekintetben is hasonlóak ez előzőekben ismertetettekhez. A magyar búvárok számára előnyt jelent, hogy immáron nálunk is működik képviselet, ami nagyban meggyorsítja az ügymenetet és megkönnyíti az adminisztrációt, a sikeres vizsga után a kártya néhány nap alatt elkészülhet. Az utóbbi időben meg is szaporodott az SSI tanfolyamokat hirdető iskolák száma. Igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel, ezért nem annyira a dicső múltat hangsúlyozzák, hanem inkább azt, hogy a korszerű technikát is felhasználó, naprakész oktatási segédanyagokat használnak. Mival ma magyarul szinte minden elérhető, ezeken biztos nem múlhat a tanfolyam sikere.

Az UEF (Underwater Explorers´ Federation) szervezetet angol hangzású neve ellenére Magyarországon alapították. Nevéhez méltóan ez a szervezet is amerikai tipusú, egymásra épülő képzési programot vezetett be. Az alapfokú minősítés neve itt is Open Water Diver, ami 14 éves kortól szerezhető. A kisebb gyermekek 8 éves kortól Kid Diver, a nagyobbak 10 éves kortól Advanced Kid Diver képzésen ismerkedhetnek a merüléssel, 12 éves kortól pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek. A további szintek a többi rendszerhez hasonlóan épülnek egymásra. Mivel a cég központja Magyarországon van, a UEF-nél minden gyorsan elintézhető, a kártyára sem kell napokat, heteket várni. Természetesen az összes oktatási anyag, könyv is magyar nyelvű, a más rendszerben tanult búvárok között is nagyon népszerűek. Érdemes tudni, hogy a UEF tagja a CMAS-nak, a búvárok világszövetségének, és működésében kiemelt szerepet kapnak a környezetvédelmi szempontok.

Végére hagytam a CMAS (Confederation Mondiale Des Activites Subaquatiques) rendszerű képzést, elsősorban azért, mert valamelyest eltér az amerikai típusú rendszerektől. Velük ellentétben a búvárképzettség fokozatait csillagok számával jelzi, tehát az alapfokú végzettség az egy csillagos, a haladó a két csillagos, a vezető három csillagos búvár, illetve ezeket kiegészítik még különböző szakbúvár tanfolyamok is. Az oktatóknál ehhez hasonlóan van egy, két és három csillagos minősítés. Egyébként a CMAS tanfolyamot ajánló iskolák sem fukarkodnak a sajátos érvekkel, ha tanulókat akarnak toborozni. Kétségtelen, hogy a CMAS nonprofit szervezet és mint világszövetség irányítja a búvársportot. Ráadásul azt is meg szokták említeni, hogy 1959-es alapítását maga Cousteau kapitány is támogatta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkit is a Calypso expedíciókon edzett legénység oktatna, és sajnos már Cousteau kapitánnyal is csak az találkozhat, aki valamit nagyon elront a víz alatt.

A fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak

A fenti összefoglalás talán igazolja, hogy kevés a markáns eltérés a különféle szervezetek között, ezért sem tartottam fontosnak más rendszerek bemutatását. Bármelyik rendszert illetően lehetne jó és rossz példákat felhozni, akár Magyarországról is, amikor az oktató kimagasló vagy csapnivaló munkát végez. A búvárkodásban viszont, főleg a víz alatt, demokrácia van, hiszen a fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak. A kártya csak a búvárbázison kerül elő, a merülőcsoportban már nem alakulnak, alakulhatnak PADI, NAUI vagy CMAS klikkek. Véleményem szerint a szervezetek üzleti érdekei alapján gerjesztett ellentétek nem szabadna, hogy rányomják a bélyegüket a hétköznapi búvárok kapcsolatára. Ráadásul ami a legfontosabb, az összes rendszerben szerzett végzettség csak a belépő. A jobb búvárrá váláshoz a merülések révén szerzett tapasztalatok a legfontosabbak, nem pedig a különféle kártyák.

Forrás: divecenter.hu

Alapvető búvárfelszerelések

Az újonc búvárok mindig csodálkoznak, hogy valóban szükség van-e ennyi tömlőre, hevederre, csatra, műszerre és palackra. De mi az ami tényleg nélkülözhetetlen?

A szárazföldön a búvárok meglehetősen ormótlannak hatnak, amikor teljes felszerelésben bandukolnak a víz felé. Egyáltalán nem sugallják azt a képet, amit súlytalan lebegésként szoktak lefesteni. Nem fogod elhinni, de ezeknek a felszereléseknek a nagy része pont ezt a célt szolgálja. Egyébként pedig a felszerelések egy része valóban elengedhetetlen, másik részük csak bizonyos körülmények, merülési célok esetében használatosak.

Az alapvető felszerelések listája
szerencsére nem végtelen

Alapfelszerelés

Először is szükségünk lesz egy búvármaszkra (nem szemüveg), hogy tisztán lássunk a víz alatt. Azután kellenek még uszonyok, hogy hatékonyan tudjunk haladni, és kell egy légzőcső is, hogy a fejünk kiemelgetése nélkül is nyugodtan úszkálhassunk a felszínen. A búvárkéssel az elakadásveszélyre készülünk fel, mindenhol lehetnek beszakadt horgászzsinórok. Ezek így együtt teszik ki az alapfelszerelést, amit a búvárok ABC-nek is hívnak.

Légzőkészülék

Huzamosabb víz alatti tartózkodáshoz SCUBA felszerelésre (Self Contained Underwater Breathing Apparatus), azaz légzőkészülékre lesz szükség. Ez három fő részből áll; a palackból, a légzőautomatából és a búvármellényből. A legelterjedtebb a nyitott rendszerű készülék, ami azt jelenti, hogy a rendszerből belélegzett levegőt a környezetébe lélegezi ki a búvár.

A légzőautomata (reduktor) szerkezete biztosítja a folyamatot. Alapesetben a búvárok "egytömlős reduktort" használnak, ami furán hangzik a tömlők polipszerű halmazát szemlélve. Ennek az az oka, hogy az elsősorban légzésre használt levegőt más célokra is használjuk még.

Külön tömlő szállítja a levegőt a búvármellény (dzsekett) feltöltéséhez, amivel a lebegőképességünket szabályozzuk. Ez olyasmi, mint a halaknál az úszóhólyag, ami változó mélységben is lehetővé teszi a lebegést. A dzsekett egyébként a palack, és más kiegészítő felszerelések rögzítésére, tárolására is szolgál. Egy másik tömlő a műszereknek, vagy komputernek adja a levegőt a palack tartalmának figyeléséhez, illetve a levegőfogyasztás méréséhez. Kell hogy legyen egy tartalék reduktorunk (oktopusz) vészhelyzet esetére, ez plusz egy levegőtömlő és jellemzően sárga. Esetleg van még egy további tömlő (inflátor) a szárazruha levegővel való feltöltéséhez.

Hővédő búvárruha

A víz borzasztóan jól vezeti a hőt, tehát a búvár gyorsabban kihűlhet a vízben, mint a levegőn. Ezért minden búvárnak, a víz hőmérsékletétől függően szüksége van valamilyen hőszigetelő búvárruhára. A melegebb vizekben vékonyabb, a hidegebb vizekben vastagabb ruha kell. Nagyon hideg, akár jeges vízben lesz szükség száraz búvárruhára, ami teljesen szárazon tartja a búvár testét. Ez alá speciális aláöltözet kell. Merülés közben az ilyen típusú ruhába levegőt kell tölteni, különben a nyomás miatt az kellemetlenül ránk "szívódik". A búvárruha fontos jellemzője a felhajtóerő, ezért ebben nem lehet csak úgy lemerülni, ólomsúlyokra lesz szükségünk hozzá, amit általában ólomövre fűzve viselnek a búvárok.

Búvárkomputer

A karon viselhető búvárkomputer segít megőrizni a búvár egészségét azzal, hogy figyelmeztet a dekompressziós betegség veszélyeire, illetve figyeli a merüléssel kapcsolatos más fontos adatokat.
A búvártájoló a víz alatti pontosabb navigációt szolgálja. Ezek a műszerek esetleg egy komplett műszeregységben, konzolban vannak.

Bója & lámpa

A vízálló búvárlámpa jó szolgálatot tesz nappal és éjszaka is, vagy a roncsok belsejében, víz alatti barlangokban. A különböző búvár bóják életet menthetnek, mert használatukkal a felszínen láthatóvá válik a vízben, víz alatt tartózkodó búvár.

Értelmes búvárok nem gyűjtögetik a vízi élőlényeket és nem fosztogatják a merülőhelyeket emléktárgyak gyűjtése céljából. Csak a buborékokat hagynak maguk után és csak a fényképezőgéppel lövöldöznek. A víz alatti fotózás egyre népszerűbb a búvárok között - de ez már egy másik történet.

7 kérdés, amit mindenki feltesz

Egy kezdő búvártanfolyam előtt természetesen számos kérdés megfogalmazódik, de van néhány amit szinte kivétel nélkül mindenki feltesz

Mennyire kell jó úszónak lennem?

Az úszás nagyjából arról szól, hogy tudsz lélegezni anélkül hogy vizet nyelnél és képes vagy ezt megfelelően összehangolni az úszó mozdulatokkal is, ami aztán előrevisz a vízben. Ez egy sportág, ami bizonyos fokú edzettséget is megkíván.

A búvárfelszerelés szinte hallá varázsol

A búvárkodás szórakozás. Amíg levegő van, addig minden van - szoktuk mondani. Teljesen természetes hogy valaki fél a víztől, ha egyszer nem tud úszni. Ahhoz viszont, hogy megtanuld használni a légzőkészüléket komfortosan kell érezned magadat a vízben. A búvárfelszerelés ezután már szinte hallá varázsol téged is. Egyébként meg fogsz lepődni, hogy a halak milyen keveset úsznak, inkább csak csatangolnak :) Amikor megtanulod biztonságosan használni a felszerelést, akkor rájössz majd, hogy a búvárkodás sokkal inkább a szellemi képességeken, mint az izomerőn múlik. Megtanulod hogyan használd fel a fizika törvényszerűségeit a saját céljaidra. Nem kell nagyon jó úszónak lenned, csak ne félj a víztől. A víz alatt a vízbiztonság adja meg azt a nyugalmat, amire szükséged van ahhoz, hogy a figyelmedet a feladatra és az oktatódra koncentrálhasd. Amikor megérted a felszerelés működését és már megbízol benne, akkor csodálkozva tapasztalod majd, hogy megváltozott a vízhez való hozzáállásod is. Több, korábban gyenge úszó is komoly búvárszintekre jutott el az első búvártanfolyam óta.

Rendesen kapok majd levegőt?

A nyitott rendszerű légzőautomata valójában egy rendkívül egyszerű szerkezet. Belégzéskor nyit egy szelep és a környezettel megegyező nyomású levegőt szállítja. Ilyen egyszerű. Persze műszaki nyelven is lehetne fogalmazni, de a lényeg az, hogy ebből talán egyszerűbb lélegezni mint a légzőcsőből.

A légzőautomatából könnyedén lélegezhetsz

A víz alatt vizes lesz az arcod, ez elkerülhetetlen. Lehet, hogy egy kis víz befolyik majd a maszkba, de azt is megtanulod hogyan távolítsd el onnan könnyedén. Esetleg víz megy majd a szádba, de ennek az eltávolítása sem okoz majd problémát. Éppen ezeket fogod megtanulni a medencében. Tudtad, hogy a víz alatt nyugodtan kinyithatod a szádat anélkül hogy víz menne bele? A szemedet pedig akkor is nyitva tarthatod, ha nincsen rajtad a maszk. Ezeket mind gyakorolni fogod és ezzel párhuzamosan nő majd a biztonságérzeted is. Ne feledd, amíg van levegő meg tudod csinálni. Hidd el, csupán gyakorlás kérdése az egész!

Mélyen mélyre merülök majd?

A kezdő tanfolyamon egy medence aljára, mondjuk úgy 2 méterre. Ilyet azelőtt még nem csináltál, hisz túlságosan mélynek tűnt ahhoz, hogy ott úszkáljál. Furcsálltad hogy búvárok 20 méterre, vagy még mélyebbre merülnek, pedig ez nem is olyan szokatlan. Miután megszoktad hogy egy medence alján vagy, már nem is lesz olyan furcsa lemerülni 5 méterre a tengerben, vagy éppen egy tóban. Lassan már semmi sem fog olyan mélynek tűnni mint azelőtt.

Sok búvár azon a véleményen van, hogy felesleges 10 méternél mélyebbre merülni. A felvetés jogos, hiszen itt még szinte valódi színeiben pompázik a víz alatti világ. Az pedig tény, hogy a búvárok túlnyomó része nem képezi tovább magát, tehát hivatalosan megmarad a 18 méteres mélységi határon belül. Ez rendben is van így, hiszen szinte minden ami csak örömet okozhat az elérhető ebben a mélységtartományban is.

A színes korallzátonyok többnyire sekélyebb mélységben vannak

A búvárok másik része mélyebbre akar merülni. Mondjuk van ott egy hajóroncs amire kíváncsiak. Ebben az esetben (kedvtelési búvárok számára) 40 m körül van a mélységhatár. A tudás és a tapasztalat növekedésével később a mélységhatárok is növekszenek. Egyébként a legegyszerűbb válasz az eredeti kérdésre az, hogy nem kell mélyebbre merülnöd annál mint amennyire magad szeretnél.

Nincs túl hideg és sötét odalent?

Attól függ hol vagy és mit viselsz magadon. A víz nagyjából huszonötször jobban vezeti a hőt mint a levegő, ezt a tulajdonságát használják ki például a központi fűtésnél is. A tengerek általában hidegebbek mint az emberi test, tehát a víz előbb-utóbb le fog hűteni még a trópusokon is. Ezért a búvárnak hőszigetelő ruhát kell viselnie a víz alatt, legalábbis ha nem akar megfázni. A megfelelő búvárruha kiválasztása szintén olyan dolog, amit megtanulsz majd. Például lehet, hogy az elején a medencében kényelmesen érzed majd magad fürdőruhában, de rövidesen rájössz majd hogy ez ide kevés. Ne feledd, az úszók vagy viszonylag rövid időt töltenek a vízben, vagy erőteljesen mozognak. A búvárok sokszor egy órát is eltöltenek a víz alatt és ez nem mindegy! Mindig az adott körülményeknek megfelelő ruha összeállítással lehet a legjobban melegen tartani a testet.

Mennyire van sötét? A kristálytiszta Földközi-tengeren, vagy a trópusi vizeken a napfény több száz méterre is lehatol. Mindent lehet látni, azonban a színek megváltoznak, ugyanis a víz elnyeli a spektrum nagy részét, bizonyos mélység után már minden kékes-szürke. Ezért visznek a búvárok lámpát magukkal. Nem is annyira a sötét, hanem inkább a színek miatt. Egy jó lámpával azután a víz alatti élet eredeti és forró színeiben gyönyörködhetünk.

Búvárlámpa segítségével elővarázsolhatjuk a színeket

Mi a helyzet a cápákkal?

Az 1800-as évek elején az USA-ban, Long Island környékén egy gaz cápa terrorizálta a strandok környékét. Emberekre támadt akik elmesélték, hogy úszás közben egy cápa lerántotta őket a víz alá. Néhányan sajnos bele is haltak a sérülésekbe és a vérveszteségbe. Senki sem adott hitelt azonban a beszámolóknak, mert akkor még nem volt a cápáknak vérszomjas ragadozó hírük. A hisztéria akkor kezdődött, amikor véletlenül kifogtak egy példányt és emberi végtagokat is találtak a gyomrában. A történtek alapján később P. Benchley megírta híres regényét, Spielberg pedig elkészítette a filmet és lám, a "Cápa" c. film (Jaws, 1975) óta mindenki elhiszi, hogy ezek az állatok emberekre támadnak.

A cápáknak nagyon éles foguk van. Az embernek szintén van, de emiatt azért ne félj az oktatódtól, nem fog megharapni - és a cápák sem. Sőt, igen szerencsésnek mondhatod majd magadat, ha egyáltalán találkozol egy példánnyal. Annyira ritka a cápákkal való találkozás, hogy vannak búvárok akik képesek több száz dollárt kifizetni egyetlen találkozásért, vagy döglött hallal a zsebükben merülni, abban a reményben hátha az eleség odavonzza majd őket.

A búvárok tudják, hogy a cápák nem vérszomjas ragadozók

Miért hallani akkor mégis néha arról, hogy fürdőzőkre, szörfösökre cápa támadott? Leginkább azért, mert ők olyan helyen voltak, ahol a cápák egyébként táplálkoznak. A vízen fekvő szörfdeszka a cápa nézőpontjából pont olyan mint egy fóka, ami pedig köztudottan a kedvenc csemegéje. Akik olyan helyen fürdenek, vagy úsznak ahol horgászok is vannak, szintén kihívják maguk ellen a sorsot. A vergődő hal által keltett rezgések a cápa számára olyanok, mintha csengőt ráznának. Ráadásul a part menti vizek sokszor zavarosak, rosszul átláthatóak, így az állat is könnyebben tévedhet. Ugyan rájön a tévedésre és el is úszik, de egyetlen "kóstoló harapás" is végzetes lehet az ember esetében.

Akárhogy is, a cápák mégsem versenyezhetnek az emberrel. Ha áldozatokról kell beszélni, akkor a cápák azok. Évente több millió példányt fognak ki csak az uszonyuk miatt, amiből levest készítenek. Ezzel szemben tényleg csak néhány cápatámadásos baleset történik a part menti vizekben. Tény, hogy napjainkra a cápák veszélyeztetett faj lettek. A búvárok a saját útjukat járják, a tiszta nyílt vízben, messze a part menti strandoktól. Nem is úgy néznek ki mint a cápák tápláléka: nagyok és zajos buborékokat fújnak állandóan, jobb a cápáknak elkerülni őket.

Mi a helyzet a dekompressziós betegséggel?

A dekompressziós betegség (bend) a mélyebbre merülő búvárok problémája, ráadásul könnyen megelőzhető. Száz évvel ezelőtt még senki sem értette igazán, hogy mi okozza a problémát. Ma már többet tudunk erről. Minden búvár megtanulja mennyi az eltölthető legtöbb idő adott mélységekben, illetve hogy mi a teendő akkor, ha ezt mégis túllépné valaki. Azt is minden búvár tudja, hogy a felemelkedés sebességének milyen nagy jelentősége van. Az elején, a tanulás során nem fogsz olyan mélyre merülni hogy ez a probléma igazán fenyegessen. Később, a tudásod és a képességeid fejlődésével egyenes arányban lehet hogy mélyebbre szeretnél majd merülni, de a modern technika segítségedre lesz ebben is. Ma már a búvárok dekompressziós komputereket használnak, amelyek figyelnek minden mozdulatukra a víz alatt. Az elején elég annyit megjegyezni, hogy minél lassabban emelkedsz felfelé, annál jobb. Ha probléma van, a pánikszerű felszínre menekülés nem jó válasz. Persze az elején a medencében, ha gondod van nyugodtan álljál fel - és már kint is vagy a vízből.

Nem vagyok-e nagyon öreg/fiatal, vagy alkalmatlan?

Ha egyszer már megtanultál merülni, akkor ez a tudás végigkíséri az életedet. Vannak akik a 80-as éveikben is aktívan búvárkodnak. A tapasztalat sokkal többet számít, mint a puszta fizikai erő. Nemrég kiderült, hogy a gyengébb nem képviselői általában jobb búvárok, mint a férfiak. A nők ugyanis kevésbé küzdenek egy probléma ellen, inkább átgondolják és így hamarabb jutnak a megoldásra is.

Sosem vagy túl öreg a búvárkodáshoz

Felső korhatár igazából nincsen, mindenki maga dönt ebben. Van-e akkor alsó korhatár? Az oktatási szervezetek az utóbbi időben tendenciózusan csökkentették az alsó korhatárt, mintegy válaszul a piaci igényekre. Ha a konkrét életkorban nem is, abban széleskörű az egyetértés, hogy legyen egy elfogadható korhatár, amikortól ellenőrzött körülmények között elkezdhető a búvárkodás. A fiatalok könnyen tanulnak mindent, így a merülést is. De a búvárkodás víz alatt történik és ez számunkra mégiscsak egy idegen környezet. Végső soron a szülő megítélésén fog múlni, hogy a gyereke rendelkezik-e megfelelő hozásállással és egészséges veszélyérzettel ahhoz, hogy biztonsággal merüljön. A légzőkészülékes búvárkodás és a sűrített levegő nyomás alatt történő belégzése alattomos veszélyeket is rejt magában: ha a búvár hibázik, a sérülés nem feltétlenül látszik azonnal. Ez furcsának tűnhet addig, amíg valaki nincs tisztában a veszélyekkel és nem végezte el a megfelelő képzést. Sajnos sok felnőtt is úgy kapja meg az első búvárminősítését, hogy nem lehet nyugodt szívvel biztonságosnak minősíteni a tudását.

Egészségügyi szempontól nézve vannak bizonyos betegségek, amelyek kizárják a búvárkodás lehetőségét. Bármilyen légzési nehézség, vagy olyan probléma ami eszméletvesztéssel jár végzetes lehet a víz alatt. Akik például epilepsziában szenvednek, vagy valamilyen mentális betegségük van azok nem nagyon merülhetnek. Ezért mielőtt beiratkoznál egy búvártanfolyamra, el kell majd menned egy orvosi vizsgálatra. Ez a Te érdeked is. A fittség pedig relatív. Ha valaki dohányzik, vagy túlsúlyos akkor valószínűleg rövidebb ideig fog élni, de ez nem akadályozza meg abban, hogy addig viszont élvezze az életet. Nyugodtan megtanulhat merülni is. Ha valaki keményen iszik, akkor meg kell tanulnia hogy a napi első ital egyben azt is jelenti, hogy nincs már több merülés aznap - persze ez mindenkire egyformán érvényes.

[Divernet]


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Tanuljunk merülni, vagyis itt kezdődik minden

A búvárminősítés a belépőd a hajóroncsok és korallkertek víz alatti, súlytalan birodalmába.

Emlékszel rá hogyan tanultál biciklizni? Amikor levették a kitámasztó kerekeket a bringáról, először csak imbolyogva tudtál haladni egyik járdaszegélytől a másikig. Szüleid futottak melletted, támogattak és folyamatosan magyarázták hogyan kellene egyensúlyoznod. Néhány hét gyakorlás után azonban már a soha nem tapasztalt szabadság bűvöletében száguldoztál egy másik világ felé.

Hasonló folyamat a merülés megtanulása is. A búvárfelszerelés először különösnek és ormótlannak hat. A gondolat pedig, hogy a víz alatt lélegezzünk ugyanolyan természetellenesnek tűnik, mint annak idején a két keréken való biciklizés. A jutalom azonban mindent felülmúl: nem kevesebb, mint a víz alatti birodalmak felfedezése vár rád.

Az első lépés tehát elvégezni egy kezdő búvártanfolyamot. A sikeres vizsgát követően megkapod a búvárminősítésedet (búvárigazolvány) - ez a belépőd a búvárok világába. E nélkül a legtöbb búvárboltban ki sem szolgálnak, illetve a tengerparti nyaralóhelyeken és búvárhajókon is be kell mutatni, még a merülésekre történő jelentkezés előtt. De ennél is fontosabb, hogy a megszerzett tudás biztonságossá és élvezetessé teszi a merüléseidet!

A tanfolyam elméleti és gyakorlati képzésből áll, ezek egy része tantermi előadás, másik része pedig medencés gyakorlás. A tantermi előadásokon alapszinten megismered a búvárfelszerelést és megtanulod a biztonságos merülés szabályait. Az oktató beszélni fog a búvárkodás történetéről és arra vonatkozóan is ellát  majd tanácsokkal hogyan viseld gondját a felszerelésednek. Szó esik majd arról, hogyan tájékozódj a víz alatt tájoló segítségével, hogyan kell hatékonyan használni az uszonyokat és hogyan kell biztonságosan vízbe szállni, illetve kijönni onnan.

Eme gyakorlati tudnivalók mellett megismersz néhány fizikai törvényszerűséget és élettani hatást is azzal kapcsolatban, hogyan reagál az emberi test a merülésre és a sűrített levegő belégzésére. Ezeken keresztül megérted például, hogy egy teljesen feltöltött búvárpalack, amiben egy órára elég levegőkészlet van felszíni körülmények között, az 10 m-es mélységben miért csak félórára elég. Az oktató el fogja magyarázni azt is, hogy miért fontos kilélegezni a sűrített levegőt felszínre emelkedés közben. Ne aggódj, nem kell bonyolult számításokat végezned majd, és nem szükséges orvosi végzettség sem a tanfolyam elvégzéséhez.

A tantermi előadásokat medencés gyakorlások követik. Itt oktatói felügyelettel gyakorolod először a légzést légzőcsőből, a maszk víztelenítését és az uszonyozást. Majd elérkezik a várva várt pillanat, beöltözöl és alámerülsz az első alkalommal. Egyszer csak ott ülsz majd a medence alján tágra nyitott szemekkel, akárcsak a többiek. A légzésedet hangosnak és különösnek hallod, egyszerre tudatára ébredsz annak a figyelemreméltó ténynek, hogy lélegzel a víz alatt. Belégzéskor egy hosszú „sssssst” hangot hallasz, kilégzéskor pedig buborékok robbannak, pontosan az arcod mellett. Rövid idő múlva ezt már teljesen természetesnek találod majd. Gyakorolni fogod még a felszerelés összeállítását, a vízbeszállást, kijövetelt, vízteleníteni a reduktort ha víz menne bele, és a levegőosztást vészhelyzet esetére.

Amikor az elméleti és a medencés részekkel végeztél, készen állsz a nyílt vízre, vagyis az igazi merülésekre. A lehetőségek és választásod szerint ez vagy egy tóban, vagy a tengeren fog megtörténni. Itt bemutatod majd, hogy a medencében begyakorolt alapképességek birtokában vagy. Eljött az igazság pillanata: minden rajtad, a felkészültségeden és a felszereléseden múlik. Az oktató rövid víz alatti sétára visz majd és valószínűleg megmutatja a helyi élővilág egy részét is. A víz alatti légzés élményét most felváltja egy másik világ feltárulásának a csodája. Ez az amiért tulajdonképpen jöttél: a víz alatti álom végre valóra vált. A nyílt vízi merülések és az írásbeli vizsga után pedig megkapod a búvárigazolványodat, mellyel már tényleg készen állsz az életre szóló víz alatti kalandozásokra.

Hogyan válasszunk búvároktatót

Nagyjából el tudod már képzelni milyen egy búvártanfolyam, most ugorjunk kissé vissza az időben. Adott egy számodra eddig ismeretlen, ám felszerelés igényes tevékenység és természetesen szükséged van egy szakemberre, aki ezzel kapcsolatban minden információt és instrukciót megad. Az oktató kiválasztása ezért kritikus pont. Mielőtt elhatároznád magadat valaki mellett, érdemes vele elbeszélgetned. Ismerd meg kicsit, próbálj meg ráérezni arra hogy a felfogása, stílusa beleillik-e az elképzelésedbe. Például, ha eleve sportos és vizes típus vagy, akkor valószínűleg jobban értékeled majd ha hagyja, hogy kevesebb beavatkozással, gyorsabban fejlődhess. De ha nem mozogsz annyira otthonosan a vízben, akkor jobban fognak menni a dolgok (és szórakoztatóbb is lesz) olyasvalakivel, aki több időt is hajlandó szánni az alapkészségek elsajátítására.

Az oktató kiválasztása kritikus pont

Nyilvánvaló, hogy a nagyobb tapasztalattal rendelkező oktató több információt tud nyújtani és hatékonyabban tud tanítani. Érdemes tudni, hogy vannak olyan búvárszervezetek, ahol már 50 merülés után is lehet oktatónak jelentkezni. Ez persze nem feltétlenül zárja ki a potenciális oktató jelöltet, különösen akkor ha egyébként a stílusa bejön neked, de azért nem árt odafigyelni arra hogy milyen háttérrel, tapasztalattal dolgozik az illető.

Több búvárszervezetet is találhatsz, amelyek búvárigazolványt bocsátanak ki. A legnagyobbak általában amerikaiak, de kisebb nemzeti szervezetek, vagy speciális minősítések kiadására szakosodott ügynökségek ugyanígy jellemzőek. Az alapképzések mellett ezek a szervezetek általában lefedik a búvárkodás teljes vertikumát; a kezdő búvártól a hivatásos oktatóig minden szinten kínálnak képzéseket. Előfordul, hogy egyes búvárok kifejezetten előnyben részesítik az egyik szervezetet a másikkal szemben, ugyanakkor a képzések minőségi sztenderdjeiben nincs érdemi különbség. Az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy valahol nem megfelelő, netán nem biztonságos képzést nyújtsanak.

Otthon, vagy tengeren?

Amellett, hogy a képzések tartalmában igazából nincs különbség, az időbeosztásban és a helyszínek megválasztásában már lehetnek eltérések. A lehetőségek a heti egyszeri tanfolyami alkalmaktól a hétvégi kurzusokon át, egészen az egyhetes intenzív programokig fellelhetők, ez utóbbiakat akár a vakációdra is időzítheted. Tanulhatsz otthon egy búváriskolában/oktatónál, vagy egy tengerparti öbölben, de lehet akár a kettő kombinációja is.

Talán a legnépszerűbb változat, amikor valaki otthon kezdi el a tanfolyamot, teljesíti a tantermi és medencés részeket, majd egy tengeri túrán fejezi be a nyílt vízi merülésekkel és a vizsgával. A tantermi előadásokkal és a medencés gyakorlásokkal itthon néhány hét alatt, míg a nyílt vízi merülésekkel egy hosszú hétvége alatt lehet így végezni.

Olyan lehetőség is van, hogy a nyílt vízi merüléseket hazai környezetben végezze el valaki, ami egy-két hétvégi napot jelent. Különösen azoknak akik elfoglaltak a hétköznapokban, lehet jó opció a búvártábor, amikor a nyaralás alatt történik minden. Ez is nagyon népszerű, egy ilyen intenzív búvártábor általában egyhetes, és természetesen az összes modulra (elmélet, medence, nyílt víz) itt kerül sor.

Jó választás lehet a búvártábor

Még egy szempont van, ami hatással lehet a tanfolyam és az oktató személyének kiválasztására: az ár. Ha valahol nagyon alkalmi áron, olcsó tanfolyamot hirdetnek, biztos lehetsz benne hogy ez később visszaüt. Az olcsó ár többnyire nem tartalmazza a minimális képzést sem, vagy a felszerelés bérlését, a tankönyvet, a búvárigazolvány díját, vagy a regisztráció költségét, esetleg másmilyen rejtett tétel jön be később. Az ár helyett inkább azt érdemes vizsgálni, hogy milyen az oktatási gyakorlat színvonala, és hogy neked személy szerint mennyire jön be az oktató személye. Gondolj arra, hogy az alapképzésed fogja meghatározni az egész jövőbeni hozzáállásodat a búvárkodáshoz és annak élvezetéhez. Azok a búvárok fogják élvezni igazán a merülést, akiknek jó emlékük van az első tanfolyamukról, és ők azok is, aki aztán éveken át gyűjtik az életre szóló élményeket.

 >> Búvártábor az Adrián - magyar búvároktató - akár 15%-os csomagkedvezmény <<

Lépésről lépésre

Ne gondold, hogy ha elvégzed a kezdő búvártanfolyamot akkor már képes leszel bárhol, bármilyen körülmény között merülni. Még a tapasztaltabb búvároknak is nehézséget okoz néha egy-egy újabb technika, vagy felszerelési tárgy használatának az elsajátítása, megszokása. Soha ne hagyd, hogy nálad "tapasztaltabbak" olyan merülésre beszéljenek rá, amire egyébként még nem vagy felkészülve. Elképzelhető hogy ők igen, de az is lehet hogy egyszerűen csak alábecsülik a nehézségeket.

Ne fogadd el a felszerelést - legyen akár új vagy bérelt - ha az nem jó rád. Nagyon sok búvár az első merüléseit méretben rossz, bérelt felszerelésben éli meg és nem csoda ha fáznak, vagy szerencsétlenül érzik magukat. Ellenőrizd mindig körültekintően a bérelt felszereléseket és ne csak a méretet, de a rendes működést is. A kölcsönzős reduktorok külön figyelmet érdemelnek: szereld fel a palackra és ellenőrizd a működését még mielőtt elhagynád az üzletet.

Ellenőrizzük körültekintően a búvárfelszerelést

De még akkor is, ha egyébként betartod a szabályokat, bekövetkezhet hogy a dolgok rosszra fordulnak. Ilyen helyzetekben semmi sem helyettesíti a merülőtárssal történő merülés előtti egyeztetést, ellenőrzést. Mindig legyen tervetek vészhelyzet esetére: pl. ha elveszítenétek egymást a víz alatt, vagy bármilyen más ok miatt idő előtt kellene befejezni a merülést. Még a merülések előtt győződj meg róla, hogy felülvizsgáltál minden újdonságot az adott merüléssel kapcsolatban, legyen az felszerelési tárgy, vagy addig ismeretlen merülési forma.

Jó víz alatti élményeket, balesetmentes merüléseket kívánok!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Könyvajánló: 213 bar

Egy valóban szokatlan könyvújdonságra szeretném felhívni a figyelmeteket. A 213 bar egy (természetesen) búvár témájú könyv, amit teljesen titokban írt egyik magyar búvártársunk, ráadásul saját maga fedezte a kiadás költségeit is.

A karácsony előtt megjelent könyv témáját tekintve búvár krimi-kalandregény. Ugyan még nem jutott a kezembe, de azt csiripelik a sellők hogy igen izgalmasra sikerült. Ha érdekel, részletesebb ajánlót olvashatsz róla a divecenter.hu-n:
http://divecenter.hu/hirek/2568/konyvajanlo-213-bar

Gonda Rudolf: 213bar
Kiadó: A szerző
Ára: 1350 Ft
Megrendelhető: http://www.213bar.hu

A tengerből jöttünk

Mottó: “A búvárkodás olyan időutazás, ahol saját vízi múltunkat elevenítjük fel.”

Az első írásos emlékek asszír úszó harcosokról tesznek említést még az időszámításunk előtti időből, és számos legenda szól Nagy Sándor tengeri alámerüléséről is egy üveg ablakkal ellátott hordóban - legalábbis ha igaz. Évszázadokkal később egy itáliai feltaláló megalkotta az első búvárharangot, amellyel már le lehetett merülni az elsüllyedt hajókhoz, majd a XVII. sz. végén megoldották a búvárharang levegőkészletének utánpótlását is. Később ezt azzal fejlesztették tovább, hogy a felszínről egy gőzgép segítségével pumpálták be a levegőt a harangba, ezzel hosszabbítva meg a víz alatt eltölthető időt. Ezt követően a harangok mérete egyre zsugorodott, míg az XIX. sz. elején a tengerkutatás úttörői már egész testet fedő ruhát és nehézkes sisakot kezdtek használni. De a felszíni levegőtömlő még mindig az életet jelentő köldökzsinórként kötötte a búvárt a felszínhez.

A tenger visszavár

Az igazi technikai áttörést végül 1943-ban a francia Jacques Y. Cousteau és Emile Gagnan találmánya a vízi tüdő (Aqua-Lung) jelentette. A rendszer lényege a búvárpalack és a reduktor, amely lehetővé teszi a búvár számára a levegő igény szerinti felhasználását. Ezzel megszületett a mai önálló víz alatti légzőkészülék (SCUBA) előfutára. Az ember felfedezte a kopoltyút, amivel már szabadon mozoghat és fedezheti fel a víz alatti világot. Napjainkban évente több mint egymillió búvár szerez minősítést és merül a felszín alá ebbe az ismeretlen, mégis valahogy ismerős világba.

Cousteau, Gagnan és az Aqua-Lung

Ám ha ez tényleg az ősi otthonunk, akkor jobban is kellene ügyelnünk rá! Az emberiség több mint fele a tengerpart 100 km-es körzetében lakik, de az ipari és a mezőgazdasági termeléssel fojtogatjuk a korallzátonyokat, mértéktelen halászati kultúránkkal a kihalás szélére sodortunk számos fajt, a hajóforgalommal károkat okozunk a partközeli területeken, az olajfúrótornyokból,  tankerekből tonnaszám folyik a petróleum, az olaj a tengerekbe. Másfelől pedig csupán mintegy 1200 víz alatti rezervátumot, védett területet jelöltünk ki világszerte 1970 óta. Azt hiszem, van még tennivalónk bőven.

Akár búvárként, akár csak strandolóként látogatsz el a tengerpartra, részévé válsz annak a közösségnek, amit a filmes és környezetvédő Jean-Michel Cousteau a “tengerek kiválasztottjainak nevez”, vagyis azoknak, akik az óceánok nevében lépnek fel. Óvjuk meg, amit szeretünk! És minél többet ismerünk meg belőle, annál hitelesebb lesz a tiszteletünk és az odaadásunk - de az aggodalmunk is.

Jó merüléseket, üdvözlünk újra itthon!