Submarine 2011. december

Megjelent a búvármagazin legfrissebb száma

Az alábbiakban a főszerkesztő előszavát és a tartalomjegyzéket olvashatod.

"Kedves SUBMARINE Olvasó!

Ritkán jutok el moziba, akkor is többnyire a gyermekeim kedvéért. Így történt ez az õszi szünetben is, mikor a korhatár nélküli filmeket mustráltuk, és ráakadtunk Winter, a delfinbébi történetére.

A film egy különleges barátságról szól, és megtörtént eseményeket idéz fel. Winter, a delfinborjú belegabalyodik egy mélytengeri csapdába, amit a halászok rákoknak szántak. Az életét egy parton bóklászó kisfiú menti meg - de az uszonyán a kiérkezõ orvosok sem tudnak segíteni: a közeli állatkórház medencéjében amputálni kell a létfontosságú végtagot. Megmentõje azonban nem feledkezik meg róla, és meggyõz egy háborús sérülteket kezelõ orvost, hogy készítsen mûuszonyt a delfinnek, így visszavezetheti õt az egészséges életbe.

A delfinek és az emberek között mindig is volt valamilyen különleges kapcsolat. Kedvességük, mosolygó "arckifejezésük" és vitathatatlan intelligenciájuk megragadja az embereket, és úgy tûnik, a delfinek is vonzódnak hozzánk, olyanannyira, hogy ha bajba kerülünk, akár a saját épségüket is kockáztatva segítenek rajtunk. Rengeteg történet szólt már delfinekrõl, akik emberek életét mentették meg. Ezúttal néhány elhivatott fiatal fog össze, hogy viszonozza a szívességet. Mindenkinek mást üzent a kis delfin története. Számomra a sokszor kilátástalan helyzetbõl való kiútkeresést példázza, az elszántság és a kitartás sikerét. Öröm volt látni a fiatalok pimasz magabiztosságát, hajthatatlanságát és vakmerõségét, amellyel kiállnak egy ügy mellett és egymásért.

A film kapcsán eszembe jutott egy néhány évvel ezelõtti élményem. Egy szafari utolsó napján a hajó személyzete "likvidálta", azaz véletlenül a mélybe süllyesztette a fényképezõgépemet a nem éppen világbajnoki, de számomra mégis értékes felvételeimmel együtt. Ezen búslakodva Hurghadán találkoztam régi kedves ismerõseimmel, akik akkor egy búvárbázist vezettek. Lívia rábeszélt, hogy tartsak velük egy másnapi kihajózásra. Soha nem felejtem el azt az élményt, és a mai napig hálás vagyok neki ezért az ötletért. Közel egy órát merültünk palackorrú delfinekkel egy csodás lagúnában. Ezek a remek teremtmények kifejezetten élvezték a társaságunkat. Odajöttek hozzánk egészen közel, a mellényünk csatját is sokszor megbökdösték az orrukkal, viháncoltak, körbeúszkáltak bennünket. Egyikük megállt velem szemben, mintha csak beszélgetni szeretne. Fejét hosszasan billegtette, szinte csak azt kérdezte: Hé, haver, nem fotózol le? Hol hagytad a fényképezõgéped?

Csak az agyamban tudtam rögzíteni ezt a találkozást, de ma is megborzongok a fantasztikus élménytõl...

Hasonló élményeket, szép merüléseket és boldog ünnepeket kívánok!

Herold István
főszerkesztő"

A Lapszám tartalma

- Vissza a jövőbe
- A roncsmerülés ABC-je: A roncsbúvár alapfelszerelése
- Merüljünk a mangrovéban!
- Labirintusok a víz alatt
- Könyvsarok
- Édesvizeink: a Nagyhegyesi Kráter-tó
- Eric Nordevall roncsa - a svéd technikai búvárpark
- Full Cave Floridában
- Merülés a kõbányai pincerendszerben
- 200 tonna ezüstre leltek!
- Divecaching, az új őrület
- A tengeri sünök a lábukkal látnak
- Így védd a füled!
- Irodalmi ásatások búvároknak: A hetedik földrész
- Kishírek a nagyvilágból
- SUB anno - 10 éve írtuk
- Búvárfotós portfolió: Claudio Gazzaroli
- Ízelítõ következő számunk tartalmából

Víz alatti szoborpark Mexikóban

Művészet élő környezetben - The Silent Evolution

Rendhagyó víz alatti kiállítást hoztak létre Cancún mellett. A monumentális művészeti projekt atyja Jason deCaires Taylor szobrászművész, több száz életnagyságú szoborral kétségtelenül a világ egyik legnagyobb és legambiciózusabb víz alatti kortárs művészeti látnivalóját alkotta meg.

A szobrokkal a művészet és az élő környezet kölcsönhatását demonstrálják, ugyanis mesterséges korallzátonyként a tengeri élet hamar megtelepszik rajtuk. Ezt az is elősegíti, hogy az alkotások olyan speciális anyagból készültek, amely kedvez a korallok fejlődéséhez. A projekt egyben figyelemfelhívás is a világ korallzátonyainak elkeserítő állapotára. Ha az emberiség nem változtat saját hozzáállásán, a korallzátonyok 70%-a elpusztulhat 2050-re. Ez riasztó vízió, de a jövő a mi kezünkben van!

Elgondolkodtató és megdöbbentő szobrok

A Silent Evolution (Néma Evolúció) elnevezésű megdöbbentő alkotásban 400 életnagyságú figura áll a tenger fenekén. Érdekessége, hogy minden egyes szobor eleven modellek alapján készült, akik órákon át álldogáltak fehérneműben és egy réteg vazelinben a gipszbevonat alatt. Összesen 120 tonna cementet, homokot, kavicsot, 3800 méter üvegszálat és 400 kg szilikont használtak fel a híres Terrakotta Hadsereg mini víz alatti változatának elkészítéséhez. Ezen kívül még több elgondolkodtató installáció és szobor is a kiállítás része.

A szobrok sekély, 10 méter körüli mélységben kaptak helyet, összesen mintegy 420 nm-es területen. A környék víz alatti élővilága eddig is népszerű volt a búvárok körében, ám az új mesterséges zátony valószínűleg még ennél is vonzóbb célponttá válik majd.

Forrás: jasondeCairestaylor

Mit tegyünk ha elromlik a komputerünk?

A modern búvárkomputerek mindent elvégeznek helyettünk. Figyelik dekompressziós helyzetünket, a mélységet, emelkedési sebességet, a fenékidőt és - egyre gyakrabban - a levegőfogyasztást is. Meghibásodás viszonylag ritkán fordul elő, ám ha mégis, a búvár egyből az életbevágó információk nélkül marad. A búvárkomputer meghibásodása általában azt is jelenti, hogy a merülést meg kell szakítani és a felszínre kell emelkedni, de még ennek folyamatát is nehezíti az információk hiánya. További zavaró körülmény, ha mindez egy álomvakáció kellős közepén történik, hiszen hogyan folytassuk a merüléseket anélkül, hogy kockára tennénk a biztonságunkat?

Tartalék komputer

Talán a legegyszerűbb megoldás, ha két komputer van nálunk, vagyis van egy tartalék komputerünk is vészhelyzet esetére. A tartalék komputer lehet kisebb és egyszerűbb modell, de van néhány dolog amit azért érdemes szem előtt tartani. Az egyik, hogy a búvárkomputerekben különböző algoritmusokat alkalmaznak a nitrogén elnyelődésének és kiürülésének a számításához. Ebből az is következik, hogy a különböző algoritmusok némiképp eltérő eredményeket produkálhatnak. Szerencsés ezért, ha mindkét komputerünk ugyanazt az algoritmust használja. Ezt az információt megtaláljuk a gyártó honlapján, vagy a műszerünk kézikönyvében. Ezen kívül a legtöbb komputernél a biztonsági szint a felhasználó által is módosítható. Merülés előtt ellenőrizzük, hogy a beállított biztonsági szint mindkét komputerünkön azonos-e.
Természetesen mindkét komputert viselnünk kell minden merülésünkön. Ne kövessük el azt a hibát, hogy egy merülési sorozat közben másik komputerre váltunk. Ha így tennénk, szintén nem lenne precíz a számítás a szervezetünkben lévő maradék nitrogén miatt, amivel lényegesen növelnénk a dekompressziós betegség (DCS) kialakulásának kockázatát. Abban az esetben, ha mégis kénytelenek lennénk másik komputerre váltani a merülési sorozatban, járjunk el a flying-after-diving szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy normál no deko merülés után legalább 12 óra, több merülés/merülési sorozat esetében pedig legalább 18 óra felszíni szünetet tartsunk a nitrogén teljes kiürüléséhez.

Hagyományos megoldás

Akinek nem tetszik a tartalék komputer ötlete, az még mindig választhatja a hagyományos módszert vészhelyzet esetére. Egy sima búváróra vagy időmérő (timer), valamint egy mélységmérő és egy normál palacknyomásmérő használata vízálló merülési táblázattal kombinálva megfelelő adatokkal szolgálhat ahhoz, hogy nyugodtan folytassuk a merüléseket. Ehhez csak az kell, hogy mindig tudjuk a merülések utáni (táblázat szerinti) nitrogén besorolásunkat, így bármikor egyszerűen válthatunk komputerről táblázatra.

A legfontosabb tehát, hogy mindig legyen tervünk és megfelelő felszerelésünk vészhelyzet esetére. Mondjuk a komputered felmondja a szolgálatot merülés közben, de vannak analóg műszereid is, akkor még mindig befejezheted biztonságosan a merülést. Viszont ha mélység- és nyomásmérő csak a komputeredben van, akkor bajban leszel, mert nem vagy az alapvető információk birtokában és így nem is tudod biztonságosan befejezni a merülést. Vagy képzeld el, hogy elveszíted a komputert egy merülési sorozat kellős közepén. Ha tudod az utolsó merülés utáni dekompressziós adataidat, akkor nyugodtan folytathatod a merüléseket az analóg műszerekre és a táblázatra hagyatkozva is. Ellenkező esetben nem tanácsos merülnöd a teljes kiürülésig.

Az egyszerűbb búvárórák, időmérők általában nem is túl drága holmik. Egy karon viselhető mélységmérő sem tartozik a legdrágább felszerelések közé, tehát mindenképpen megéri a biztonságunk érdekében. Akik levegőintegrált komputert használnak, különösen a jeladós modellek tulajdonosainak érdemes elgondolkodni egy egyszerű, hagyományos palacknyomásmérő beszerzésén.

Az emelkedési sebesség egy másik lényeges információ, ami szintén hiányozni fog a komputer meghibásodása esetén. A 9 méter/perc ajánlott maximális emelkedési sebesség egy nagyon lassú mozgás. Egyik kezünkkel a bójakötelet tartva, közben figyelve a búváróránkat és mélységmérőnket, nagyjából tartható is ez a sebesség. Arra azért ügyeljünk, hogy a műszerek úgy legyenek elrendezve (pl. a karunkon), hogy figyelésük közben ne legyünk akadályozva az emelkedés kivitelezésében. Ezen kívül hagyatkozhatunk merülőpárunk komputerének adataira is. A dekompressziós adatokra ez természetesen nem vonatkozik, de az emelkedési sebesség esetében elfogadható és biztonságos megoldásnak számít. Íme egy újabb helyzet, amikor a merülőpár jelenléte valóban létfontosságúvá válik.

Megelőzés

Komputerünk víz alatti meghibásodásának valószínűsége jelentősen csökkenthető, ha odafigyelünk rá. Érdemes megfogadni a gyártó időszakos karbantartási javaslatait. Búvártúra előtt (még otthon!) érdemes ellenőrizni a működést és az elem állapotát. Bármilyen hiba, vagy elemcsere így egyszerűbben orvosolható.

Ha magunk cseréjük az elemet, vizsgáljuk meg a tömítés (O-gyűrű) állapotát mielőtt visszazárnánk a fedelet. Ha szükséges cseréljük ki. Győződjünk meg arról is, hogy a hely ahová felfekszik tiszta, nincs ott homok, kosz, vagy bármi olyan ami nem odavaló. A tökéletes tömítés érdekében használjunk kevés szilikonzsírt és összeszerelés után vízbe merítéssel ellenőrizzük, hogy tényleg minden rendben van-e. Érdemes megvizsgálni a karszíj és a csatok kopottságának állapotát. Ha rendellenességet tapasztalunk cseréljük ki őket még a merülés előtt. 

Ha már régen merültünk, vagy ha új komputerünk van mindenképpen érdemes áttekinteni az üzemmódokat, hogy tisztában legyünk az információk jelentésével, illetve hogy tudjunk váltani a funkciók és a jelzett adatok között.

A használat közbeni napi karbantartás is nagyon fontos. Alaposan öblítsük el a komputert tiszta édesvízzel legalább a merülési nap végén, ha nem tudjuk minden merülés után ezt megtenni. Ezzel elkerülhetjük hogy só, korrózió, iszap, stb. rakódjon le a nyomásérzékelőkön, gombokon, vagy a kijelzőn. Elöblítés után szárítsuk meg és biztonságos helyen, lehetőleg saját tartójában tároljuk a komputerünket, így nem csak a fizikai sérülések, de az elveszítés kockázatát is csökkenthetjük.


(Alert Diver)

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.