A modern búvárkomputerek mindent elvégeznek helyettünk. Figyelik dekompressziós helyzetünket, a mélységet, emelkedési sebességet, a fenékidőt és - egyre gyakrabban - a levegőfogyasztást is. Meghibásodás viszonylag ritkán fordul elő, ám ha mégis, a búvár egyből az életbevágó információk nélkül marad. A búvárkomputer meghibásodása általában azt is jelenti, hogy a merülést meg kell szakítani és a felszínre kell emelkedni, de még ennek folyamatát is nehezíti az információk hiánya. További zavaró körülmény, ha mindez egy álomvakáció kellős közepén történik, hiszen hogyan folytassuk a merüléseket anélkül, hogy kockára tennénk a biztonságunkat?
Tartalék komputer
Talán a legegyszerűbb megoldás, ha két komputer van nálunk, vagyis van egy tartalék komputerünk is vészhelyzet esetére. A tartalék komputer lehet kisebb és egyszerűbb modell, de van néhány dolog amit azért érdemes szem előtt tartani. Az egyik, hogy a búvárkomputerekben különböző algoritmusokat alkalmaznak a nitrogén elnyelődésének és kiürülésének a számításához. Ebből az is következik, hogy a különböző algoritmusok némiképp eltérő eredményeket produkálhatnak. Szerencsés ezért, ha mindkét komputerünk ugyanazt az algoritmust használja. Ezt az információt megtaláljuk a gyártó honlapján, vagy a műszerünk kézikönyvében. Ezen kívül a legtöbb komputernél a biztonsági szint a felhasználó által is módosítható. Merülés előtt ellenőrizzük, hogy a beállított biztonsági szint mindkét komputerünkön azonos-e.Természetesen mindkét komputert viselnünk kell minden merülésünkön. Ne kövessük el azt a hibát, hogy egy merülési sorozat közben másik komputerre váltunk. Ha így tennénk, szintén nem lenne precíz a számítás a szervezetünkben lévő maradék nitrogén miatt, amivel lényegesen növelnénk a dekompressziós betegség (DCS) kialakulásának kockázatát. Abban az esetben, ha mégis kénytelenek lennénk másik komputerre váltani a merülési sorozatban, járjunk el a flying-after-diving szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy normál no deko merülés után legalább 12 óra, több merülés/merülési sorozat esetében pedig legalább 18 óra felszíni szünetet tartsunk a nitrogén teljes kiürüléséhez.
Hagyományos megoldás
Akinek nem tetszik a tartalék komputer ötlete, az még mindig választhatja a hagyományos módszert vészhelyzet esetére. Egy sima búváróra vagy időmérő (timer), valamint egy mélységmérő és egy normál palacknyomásmérő használata vízálló merülési táblázattal kombinálva megfelelő adatokkal szolgálhat ahhoz, hogy nyugodtan folytassuk a merüléseket. Ehhez csak az kell, hogy mindig tudjuk a merülések utáni (táblázat szerinti) nitrogén besorolásunkat, így bármikor egyszerűen válthatunk komputerről táblázatra.A legfontosabb tehát, hogy mindig legyen tervünk és megfelelő felszerelésünk vészhelyzet esetére. Mondjuk a komputered felmondja a szolgálatot merülés közben, de vannak analóg műszereid is, akkor még mindig befejezheted biztonságosan a merülést. Viszont ha mélység- és nyomásmérő csak a komputeredben van, akkor bajban leszel, mert nem vagy az alapvető információk birtokában és így nem is tudod biztonságosan befejezni a merülést. Vagy képzeld el, hogy elveszíted a komputert egy merülési sorozat kellős közepén. Ha tudod az utolsó merülés utáni dekompressziós adataidat, akkor nyugodtan folytathatod a merüléseket az analóg műszerekre és a táblázatra hagyatkozva is. Ellenkező esetben nem tanácsos merülnöd a teljes kiürülésig.
Az egyszerűbb búvárórák, időmérők általában nem is túl drága holmik. Egy karon viselhető mélységmérő sem tartozik a legdrágább felszerelések közé, tehát mindenképpen megéri a biztonságunk érdekében. Akik levegőintegrált komputert használnak, különösen a jeladós modellek tulajdonosainak érdemes elgondolkodni egy egyszerű, hagyományos palacknyomásmérő beszerzésén.
Az emelkedési sebesség egy másik lényeges információ, ami szintén hiányozni fog a komputer meghibásodása esetén. A 9 méter/perc ajánlott maximális emelkedési sebesség egy nagyon lassú mozgás. Egyik kezünkkel a bójakötelet tartva, közben figyelve a búváróránkat és mélységmérőnket, nagyjából tartható is ez a sebesség. Arra azért ügyeljünk, hogy a műszerek úgy legyenek elrendezve (pl. a karunkon), hogy figyelésük közben ne legyünk akadályozva az emelkedés kivitelezésében. Ezen kívül hagyatkozhatunk merülőpárunk komputerének adataira is. A dekompressziós adatokra ez természetesen nem vonatkozik, de az emelkedési sebesség esetében elfogadható és biztonságos megoldásnak számít. Íme egy újabb helyzet, amikor a merülőpár jelenléte valóban létfontosságúvá válik.
Megelőzés
Komputerünk víz alatti meghibásodásának valószínűsége jelentősen csökkenthető, ha odafigyelünk rá. Érdemes megfogadni a gyártó időszakos karbantartási javaslatait. Búvártúra előtt (még otthon!) érdemes ellenőrizni a működést és az elem állapotát. Bármilyen hiba, vagy elemcsere így egyszerűbben orvosolható.
Ha magunk cseréjük az elemet, vizsgáljuk meg a tömítés (O-gyűrű) állapotát mielőtt visszazárnánk a fedelet. Ha szükséges cseréljük ki. Győződjünk meg arról is, hogy a hely ahová felfekszik tiszta, nincs ott homok, kosz, vagy bármi olyan ami nem odavaló. A tökéletes tömítés érdekében használjunk kevés szilikonzsírt és összeszerelés után vízbe merítéssel ellenőrizzük, hogy tényleg minden rendben van-e. Érdemes megvizsgálni a karszíj és a csatok kopottságának állapotát. Ha rendellenességet tapasztalunk cseréljük ki őket még a merülés előtt.
Ha már régen merültünk, vagy ha új komputerünk van mindenképpen érdemes áttekinteni az üzemmódokat, hogy tisztában legyünk az információk jelentésével, illetve hogy tudjunk váltani a funkciók és a jelzett adatok között.
A használat közbeni napi karbantartás is nagyon fontos. Alaposan öblítsük el a komputert tiszta édesvízzel legalább a merülési nap végén, ha nem tudjuk minden merülés után ezt megtenni. Ezzel elkerülhetjük hogy só, korrózió, iszap, stb. rakódjon le a nyomásérzékelőkön, gombokon, vagy a kijelzőn. Elöblítés után szárítsuk meg és biztonságos helyen, lehetőleg saját tartójában tároljuk a komputerünket, így nem csak a fizikai sérülések, de az elveszítés kockázatát is csökkenthetjük.
(Alert Diver)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése