Az alábbiakban a főszerkesztő előszavát és a tartalomjegyzéket olvashatod.
"Kedves SUBMARINE Olvasó!
Ritkán jutok el moziba, akkor is többnyire a gyermekeim kedvéért. Így történt ez az õszi szünetben is, mikor a korhatár nélküli filmeket mustráltuk, és ráakadtunk Winter, a delfinbébi történetére.
A film egy különleges barátságról szól, és megtörtént eseményeket idéz fel. Winter, a delfinborjú belegabalyodik egy mélytengeri csapdába, amit a halászok rákoknak szántak. Az életét egy parton bóklászó kisfiú menti meg - de az uszonyán a kiérkezõ orvosok sem tudnak segíteni: a közeli állatkórház medencéjében amputálni kell a létfontosságú végtagot. Megmentõje azonban nem feledkezik meg róla, és meggyõz egy háborús sérülteket kezelõ orvost, hogy készítsen mûuszonyt a delfinnek, így visszavezetheti õt az egészséges életbe.
A delfinek és az emberek között mindig is volt valamilyen különleges kapcsolat. Kedvességük, mosolygó "arckifejezésük" és vitathatatlan intelligenciájuk megragadja az embereket, és úgy tûnik, a delfinek is vonzódnak hozzánk, olyanannyira, hogy ha bajba kerülünk, akár a saját épségüket is kockáztatva segítenek rajtunk. Rengeteg történet szólt már delfinekrõl, akik emberek életét mentették meg. Ezúttal néhány elhivatott fiatal fog össze, hogy viszonozza a szívességet. Mindenkinek mást üzent a kis delfin története. Számomra a sokszor kilátástalan helyzetbõl való kiútkeresést példázza, az elszántság és a kitartás sikerét. Öröm volt látni a fiatalok pimasz magabiztosságát, hajthatatlanságát és vakmerõségét, amellyel kiállnak egy ügy mellett és egymásért.
A film kapcsán eszembe jutott egy néhány évvel ezelõtti élményem. Egy szafari utolsó napján a hajó személyzete "likvidálta", azaz véletlenül a mélybe süllyesztette a fényképezõgépemet a nem éppen világbajnoki, de számomra mégis értékes felvételeimmel együtt. Ezen búslakodva Hurghadán találkoztam régi kedves ismerõseimmel, akik akkor egy búvárbázist vezettek. Lívia rábeszélt, hogy tartsak velük egy másnapi kihajózásra. Soha nem felejtem el azt az élményt, és a mai napig hálás vagyok neki ezért az ötletért. Közel egy órát merültünk palackorrú delfinekkel egy csodás lagúnában. Ezek a remek teremtmények kifejezetten élvezték a társaságunkat. Odajöttek hozzánk egészen közel, a mellényünk csatját is sokszor megbökdösték az orrukkal, viháncoltak, körbeúszkáltak bennünket. Egyikük megállt velem szemben, mintha csak beszélgetni szeretne. Fejét hosszasan billegtette, szinte csak azt kérdezte: Hé, haver, nem fotózol le? Hol hagytad a fényképezõgéped?
Csak az agyamban tudtam rögzíteni ezt a találkozást, de ma is megborzongok a fantasztikus élménytõl...
Hasonló élményeket, szép merüléseket és boldog ünnepeket kívánok!
Herold István
főszerkesztő"
A Lapszám tartalma
- Vissza a jövőbe
- A roncsmerülés ABC-je: A roncsbúvár alapfelszerelése
- Merüljünk a mangrovéban!
- Labirintusok a víz alatt
- Könyvsarok
- Édesvizeink: a Nagyhegyesi Kráter-tó
- Eric Nordevall roncsa - a svéd technikai búvárpark
- Full Cave Floridában
- Merülés a kõbányai pincerendszerben
- 200 tonna ezüstre leltek!
- Divecaching, az új őrület
- A tengeri sünök a lábukkal látnak
- Így védd a füled!
- Irodalmi ásatások búvároknak: A hetedik földrész
- Kishírek a nagyvilágból
- SUB anno - 10 éve írtuk
- Búvárfotós portfolió: Claudio Gazzaroli
- Ízelítõ következő számunk tartalmából
Megjegyzések
Megjegyzés küldése