2011. december 28., szerda

The Tank Bangers - Palack Kopogtatók

Lelkes búvároktatók (The Tank Bangers) maroknyi csapata figyelemreméltó videoklipet készített , mellyel a tengeri környezet lehangoló helyzetére kívánják felhívni a figyelmet



A sztori 2010 decemberében kezdődött, amikor néhány búvároktató az egyiptomi Sharm el Sheikh-en vendégek nélkül maradt az emlékezetes cápatámadások miatt. Szabadidejüket azzal töltötték, hogy elkészítettek egy vicces víz alatti videót a Queen együttes 1975-ös nagy slágerének zenéjére (Bohemian Rhapsody) - mindössze egy óra és egy merülés alatt. Miután feltöltötték az internetre és lelkes elismerés fogadta, elhatározták hogy készítenek egy újabb videót, ezúttal a Beatles "Ticket to Ride" c. dalát "Ticket to Dive"-ra változtatva. A közönség reakciója ismét nagyon pozitív volt.



A sikeren felbuzdulva rövidesen a Facebook közösségi oldalon is csoportot nyitottak, mely hamar növekedésnek indult. Mivel ekkora nyilvános figyelmet kaptak, az alapítók úgy érezték itt az ideje egy komolyabb videó elkészítésének, amibe a tengeri környezettel, annak védelmével kapcsolatos mélyebb üzenetek is helyet kapnának. Így született az "Our Blue" c. dal és klip, ami a The Tank Bangers saját szerzeménye. Egy egyszerű dal, ami a búvárok tenger iránt érzett szenvedélyéről, és arról a környezetről szól ami az elemük és amit nagyon szeretnek. Arról a tengeri környezetről, ami ugyanakkor - sajnos - egyre rosszabb állapotba kerül az ismert problémák (pl. szennyezés, túlhalászás, stb.) és az általános közöny miatt.

Végül 1800 merülés, tíz hónap és nem kevés pénz eredményezte azt a különleges videoklipet, amelyik egyfelől kiemeli a tengeri élővilág lenyűgöző szépségét, másfelől azt is bemutatja, hogy gyakran milyen rosszul is bánunk vele. A dal megvásárolható a The Tank Bangers honlapján keresztül, illetve az iTunes-on is. A bevételből a víz alatti természet védelmével foglalkozó csoportokat, projekteket támogatnak. Ez az első olyan dal, amit egy zenekar (The Tank Bnagers) a víz alatt ad elő, ráadásul tényleg jótékony célt szolgál. Talán nem csoda, hogy a palack kopogtató közösség máris robbanásszerűen növekszik. Mára ez az egyik legnagyobb és (jó értelemben véve) a legveszélyesebb önszerveződő természetvédő közösség, akiket nem politikai érdekek, hanem a szenvedély és a segíteni akarás vágya tart össze. A cél világos: népszerűsítés, ösztönzés, oktatás. És valóban, a zene érintésével és egy csipetnyi vidámsággal előmozdítható az egység érzése, a búvárok együttműködése, és az óceánok szerelmesei egyszerre hallathatják mind kétségbeesettebb hangjukat.

A palack kopogtató közösség ereje és hatékonysága mögött kizárólag az egyes tagok személyes ereje rejlik, ami a közös szenvedélyen keresztül folyamatosan ráirányítja a még kívülállók figyelmét arra a tényre, hogy milyen sokat kell még tennünk az óceánok, egyben saját magunk jövője érdekében.

Csatlakozz Te is a palack kopogtatók egyre növekvő közösségéhez!

2011. december 20., kedd

Submarine 2011. december

Megjelent a búvármagazin legfrissebb száma





Az alábbiakban a főszerkesztő előszavát és a tartalomjegyzéket olvashatod.

"Kedves SUBMARINE Olvasó!

Ritkán jutok el moziba, akkor is többnyire a gyermekeim kedvéért. Így történt ez az õszi szünetben is, mikor a korhatár nélküli filmeket mustráltuk, és ráakadtunk Winter, a delfinbébi történetére.

A film egy különleges barátságról szól, és megtörtént eseményeket idéz fel. Winter, a delfinborjú belegabalyodik egy mélytengeri csapdába, amit a halászok rákoknak szántak. Az életét egy parton bóklászó kisfiú menti meg - de az uszonyán a kiérkezõ orvosok sem tudnak segíteni: a közeli állatkórház medencéjében amputálni kell a létfontosságú végtagot. Megmentõje azonban nem feledkezik meg róla, és meggyõz egy háborús sérülteket kezelõ orvost, hogy készítsen mûuszonyt a delfinnek, így visszavezetheti õt az egészséges életbe.

A delfinek és az emberek között mindig is volt valamilyen különleges kapcsolat. Kedvességük, mosolygó "arckifejezésük" és vitathatatlan intelligenciájuk megragadja az embereket, és úgy tûnik, a delfinek is vonzódnak hozzánk, olyanannyira, hogy ha bajba kerülünk, akár a saját épségüket is kockáztatva segítenek rajtunk. Rengeteg történet szólt már delfinekrõl, akik emberek életét mentették meg. Ezúttal néhány elhivatott fiatal fog össze, hogy viszonozza a szívességet. Mindenkinek mást üzent a kis delfin története. Számomra a sokszor kilátástalan helyzetbõl való kiútkeresést példázza, az elszántság és a kitartás sikerét. Öröm volt látni a fiatalok pimasz magabiztosságát, hajthatatlanságát és vakmerõségét, amellyel kiállnak egy ügy mellett és egymásért.

A film kapcsán eszembe jutott egy néhány évvel ezelõtti élményem. Egy szafari utolsó napján a hajó személyzete "likvidálta", azaz véletlenül a mélybe süllyesztette a fényképezõgépemet a nem éppen világbajnoki, de számomra mégis értékes felvételeimmel együtt. Ezen búslakodva Hurghadán találkoztam régi kedves ismerõseimmel, akik akkor egy búvárbázist vezettek. Lívia rábeszélt, hogy tartsak velük egy másnapi kihajózásra. Soha nem felejtem el azt az élményt, és a mai napig hálás vagyok neki ezért az ötletért. Közel egy órát merültünk palackorrú delfinekkel egy csodás lagúnában. Ezek a remek teremtmények kifejezetten élvezték a társaságunkat. Odajöttek hozzánk egészen közel, a mellényünk csatját is sokszor megbökdösték az orrukkal, viháncoltak, körbeúszkáltak bennünket. Egyikük megállt velem szemben, mintha csak beszélgetni szeretne. Fejét hosszasan billegtette, szinte csak azt kérdezte: Hé, haver, nem fotózol le? Hol hagytad a fényképezõgéped?

Csak az agyamban tudtam rögzíteni ezt a találkozást, de ma is megborzongok a fantasztikus élménytõl...

Hasonló élményeket, szép merüléseket és boldog ünnepeket kívánok!

Herold István
főszerkesztő"


A Lapszám tartalma

- Vissza a jövőbe
- A roncsmerülés ABC-je: A roncsbúvár alapfelszerelése
- Merüljünk a mangrovéban!
- Labirintusok a víz alatt
- Könyvsarok
- Édesvizeink: a Nagyhegyesi Kráter-tó
- Eric Nordevall roncsa - a svéd technikai búvárpark
- Full Cave Floridában
- Merülés a kõbányai pincerendszerben
- 200 tonna ezüstre leltek!
- Divecaching, az új őrület
- A tengeri sünök a lábukkal látnak
- Így védd a füled!
- Irodalmi ásatások búvároknak: A hetedik földrész
- Kishírek a nagyvilágból
- SUB anno - 10 éve írtuk
- Búvárfotós portfolió: Claudio Gazzaroli
- Ízelítõ következő számunk tartalmából

2011. december 12., hétfő

Víz alatti szoborpark Mexikóban


Művészet élő környezetben - The Silent Evolution

Rendhagyó víz alatti kiállítást hoztak létre Cancún mellett. A monumentális művészeti projekt atyja Jason deCaires Taylor szobrászművész, több száz életnagyságú szoborral kétségtelenül a világ egyik legnagyobb és legambiciózusabb víz alatti kortárs művészeti látnivalóját alkotta meg.

A szobrokkal a művészet és az élő környezet kölcsönhatását demonstrálják, ugyanis mesterséges korallzátonyként a tengeri élet hamar megtelepszik rajtuk. Ezt az is elősegíti, hogy az alkotások olyan speciális anyagból készültek, amely kedvez a korallok fejlődéséhez. A projekt egyben figyelemfelhívás is a világ korallzátonyainak elkeserítő állapotára. Ha az emberiség nem változtat saját hozzáállásán, a korallzátonyok 70%-a elpusztulhat 2050-re. Ez riasztó vízió, de a jövő a mi kezünkben van!


Elgondolkodtató és megdöbbentő szobrok

A Silent Evolution (Néma Evolúció) elnevezésű megdöbbentő alkotásban 400 életnagyságú figura áll a tenger fenekén. Érdekessége, hogy minden egyes szobor eleven modellek alapján készült, akik órákon át álldogáltak fehérneműben és egy réteg vazelinben a gipszbevonat alatt. Összesen 120 tonna cementet, homokot, kavicsot, 3800 méter üvegszálat és 400 kg szilikont használtak fel a híres Terrakotta Hadsereg mini víz alatti változatának elkészítéséhez. Ezen kívül még több elgondolkodtató installáció és szobor is a kiállítás része.

A szobrok sekély, 10 méter körüli mélységben kaptak helyet, összesen mintegy 420 nm-es területen. A környék víz alatti élővilága eddig is népszerű volt a búvárok körében, ám az új mesterséges zátony valószínűleg még ennél is vonzóbb célponttá válik majd.