Mit nevezünk sznorkelezésnek?

Gyakran hallani búvároktól ezt a kifejezést, ami valójában a légzőcső angol elnevezése. A sznorkel az alap búvárfelszerelés része, magyar megfelelője a légzőcső. Ebből következően a "sznorkelezés" a maszk, az uszony és a légzőcső együttes használatát takarja, vagyis búvárkodás ez is, csak éppen palack nélkül, és túlnyomórészt a felszínen. A merülésnek ez a formája nagyon sok élvezetet nyújt különösebb komplikációk, vagy veszélyek nélkül. Egyszerű elsajátítani, viszonylag kevés felszerelés szükséges hozzá és az sem drága. A legtöbb ember - még a gyerekek is - már az első próbálkozások után elég ügyesek, bár a kifinomult technikához azért nem árt kicsit több gyakorlás. A tökéletes élvezethez meg kell tanulni a víz eltávolítását a maszkból és a légzőcsőből, továbbá hatékonyan kell uszonyozni, és tudni kell alkalmazni a kiegyenlítés technikáját amikor alámerülünk és a nyomás elkezd növekedni körülöttünk.

Egyes búvároktatók nagyobb hangsúlyt fektetnek a sznorkeles technikák gyakorlására még a készülékes merülések előtt. Ez ugyan nem elhagyhatatlan előfeltétele a tanulásnak, de fejleszti az alapkészségeket, ami a későbbiekben megkönnyíti a készülékes merülés elsajátítását. Ha úgy tervezed, hogy készülékkel is és sznorkellel is fogsz majd merülni, akkor érdemes olyan felszerelést beszerezni, ami mindkét tevékenységhez alkalmas lehet. A készülékes búvárok általában kissé nagyobb uszonyt használnak, mint a sznorkelezők. Ha ilyet kell használni a sznorkelezéshez, akkor például kisebb uszonyozó mozdulatokkal ellensúlyozhatod a nagyobb uszony ellenállását.

A bevezetőben már szó volt arról, hogy a sznorkeling inkább a felszínen történő búvárkodást jelenti. Ettől sokban különbözik a freediving, ahol a cél a mélyebbre, vagy hosszabb időre történő lemerülés. A profi freediverek figyelemreméltó mélységeket érnek el, és több mint 3 percet is simán eltöltenek a víz alatt. Az ilyen merülések azonban kockázatosak lehetnek, kezdőnek csak óvatosan érdemes kísérletezni vele. A készülék nélküli merülésekre is igaz a szabály: sose merülj egyedül!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

HMS Maori

Nem sok olyan hely van a világon, ahol a fővárostól egy ugrásra Második világháborús hajóroncs található a víz alatt. Igaz, a Maori kissé leharcolt állapotban van már, mégis az egyik leghíresebb hajóroncs Máltán

A roncs története

A HMS Maori egy Tribal-osztályú romboló volt, amelyet a skóciai Govan-ban építettek és 1937 szeptember 2-án bocsátottak vízre. A 115 méter hosszú hajót 8 db 12mm-es gépágyúval és 4 db torpedóvetővel látták el, fedélzetén egyszerre 190 ember teljesített szolgálatot. Gőzgép meghajtású dupla hajócsavarjaival 36 csomós sebességre volt képes. A Második világháború alatt több hadjáratban is bevetették: 1940-ben Norvégiában, 1941-ben a Bismark német csatahajó ellen, illetve a máltai konvojokban teljesített szolgálatot 1941-42-ben. Ezen kívül Cape Bon mellett, három másik rombolóval együtt elsüllyesztett két olasz cirkálót is.

Az utolsó percek

1942. február 12-ének hajnalán a Maori éppen horgonyon pihent a valettai kikötőben, amikor egy ellenséges repülőről ejtőernyővel ledobott jelzőrakéta éppen az előárbocára esett. Az ilyen módon megvilágított hajó könnyű prédává vált és rövidesen végzetes bombatalálatot kapott, ezt követően kigyulladt. Szinte a teljes legénységnek még azelőtt sikerült partra menekülnie, mielőtt a hátsó fegyverraktár felrobbant volna. Először csak a hajó tatja került víz alá, míg az orr rész meredeken kiemelkedett, délutánra azonban már az egész hajó megtelt vízzel és teljesen elsüllyedt.

Először csak a hajó tatja került víz alá

Mivel éppen a kikötő bejárata előtt süllyedt el és így akadályozta a hajóforgalmat, később kiemelték és odébb vontatták a St. Elmo öböl egy nyugalmasabb részébe, ahol (csak az orr-rész) ma is megtalálható. A művelet közben ugyanis a hajó tat része leszakadt, amit viszont a partoktól távolabb süllyesztettek el újra. Meg nem erősített híresztelések szerint nagyjából 50 méteres mélységben nyugszik, de nem ismerek senkit, aki pontosan tudná hol is van jelenleg.

Merülés a roncson

A búvárok többnyire akkor merülnek a roncson, amikor az időjárási körülmények nem teszik lehetővé az egyéb, népszerűbb helyek látogatását. Szerintem viszont éppen akkor kell ide jönni, amikor máshol is kiválóak a körülmények, így a jutalmunk az lesz, hogy rajtunk kívül szinte senkit sem találunk majd itt. Ha már ott vagyunk, a parkolóból lépcsőkön juthatunk a vízbe - de vigyázzunk mert csúszik! A 2 méteres vízben elmerülve 20°-30°-os irányba tájolva kell úsznunk nagyjából 120 métert, hogy elérjük a kőrakás felső szélét, ami 8-9 méteren van. Innen kövessük az aljzat esését, majd a mélység függvényében jobbra, vagy balra fordulva megtaláljuk a roncsot. A hajóorr pont szemben fekszik a kőrakással. A hajó jobb oldalán két nagyobb lyukat találunk, ez a mélyebb oldal, itt 14m-en járunk. A lyukakon keresztül bejuthatunk az elülső orr-részbe. Kedvező körülmények esetén akár az egész roncson is átúszhatunk, de ügyeljünk rá, hogy az üledéket ne kavarjuk fel. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hajó több mint hatvan éve fekszik itt és a szerkezete erősen meggyengült már - ez veszélyes is lehet. Ha a látótávolság jó, érdemes megnézni a roncs lehullott törmelékeit is, amik a Maori mögött, a homokos aljzaton találhatók.

Ne felejtsük el megcsodálni a felépítményt sem

Visszafelé ússzunk a fedélzet felett az orr irányába. Itt találjuk a elülső gépágyúk réz talapzatát. Sajnos az ágyúkat már nem láthatjuk, mert még a háború alatt a partra vitték őket tartalékfegyver gyanánt. A fedélzetnél ne felejtsük el megcsodálni a felépítményt sem, a mélység itt 9m. Mivel ez egy viszonylag sekély merülés, amíg van levegőnk visszafelé ráérünk nézelődni. Ha szerencsénk van, még egy nagyobb durbincs halrajjal is találkozhatunk. Egyébként a roncsban és körülötte is gazdag az élővilág, rengeteg kisebb hal és fiatal muréna is látható. Jó látótávolság és fény esetén nagyszerű képeket lehet készíteni. Az orr-résznél hagyjuk el a hajót, emelkedjünk és kövessük a kőrakást, majd 200°-on úszva éppen a lépcsőkhöz jutunk.


Adatok
Neve: HMS Maori (F24)
Fajta: TRIBAL-osztályú romboló
Származása: Nagy-Britannia
Mérete: 115 m hosszú, 11 m széles, 2,7 m magas, 1959 BRT
Építés helye: Fairfield Shipbuilding & Engineering Co. (1937)
Elsüllyedés időpontja: 1942. február 12.
Elsüllyedés oka: légitámadás
Elsüllyedés helye: Malta, Grand Harbour
Legnagyobb mélység: 16 m
Legkisebb mélység: 9 m
Látótávolság: általában gyenge
Áramlatok: nem jellemző
A merülőhely történelmi vonatkozása jelentős

Búvárbázis a közelben

Lagoon Dive Centre

Nagy Gábor

(forrás: Peter G. Lemon: Scuba Diving Malta, Gozo, Comino; naval-history.net; wrecksite.eu; independentscuba.com; malta.com)

Pag szigeti amforák

Az Adriai tengeren, Pag szigete mellett egy teljes rakomány amfora látható a víz alatt

Két évtized előtt még nem volt szokatlan amforára bukkanni az Adrián. Sajnos az emberi önzés és egyfajta rosszul értelmezett gyűjtőszenvedély miatt ezek az edények mára egyre inkább megfogyatkoztak, legalábbis a víz alatt, hiszen a polcokon, szobasarkokban továbbra is fellelhetők egy-egy szűkebb kör számára. A Pag sziget mellett talált lelet esetében szerencsére azt is megoldották a felfedezők, hogy eredeti helyükön bárki megcsodálhassa az amforákat, és még a gyenge jellemek sem tudnak kísértésbe esni.

Történeti háttér

A Római Birodalom annak idején erősen terjeszkedett az Adria keleti partvidékén. Miután a 9. században végleg legyőzte a lázadó őslakos Illír törzseket, Dalmácia és Pannónia tartományokra osztotta a területet. Pag szigetén a rómaiak egy erősen ellenálló illír törzsre, a Liburokra bukkantak. Ezek híresen jó hajósok voltak, a Krisztus előtti évezred korai századaiban ők uralták az adriai tenger legnagyobb részét. A római hatalom végül a birodalom egyéb részeiből érkező telepesekkel itt is megszilárdult és a sziget északi részén két római település, Cissa és Navalia, politikai és tengerészeti központtá fejlődött. A letelepülőknek köszönhetően fejlődésnek indult a tengeri kereskedelem, ugyanakkor a bennszülött törzsek támadásai, a hiányos navigációs és időjárási ismeretek miatt számos hajó süllyedt el, melyek közül több is előkerült napjainkban.

Az ókori görögök is használtak már amforát az olaj, a bor és más dolgok tárolására, de a rómaiak voltak azok, akik az edényeket tengeri szállításra továbbfejlesztették. Az amfora rugalmas kerámia anyagának köszönhetően, mely kiállta az idő pusztításának próbáját, lehetővé válik hogy ma is tanulmányozzuk az ókori hajók rakományát. Ilyen módon bepillantást nyerhetünk a kor gazdasági és kereskedelmi életébe.

Ókori kereskedelmi hajó rajza

Feltárás

Drazen Peranic horvát búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1 századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A Pag sziget északi részén lévő Vlaška Mala öbölben talált edények régészek szerint az ún. Lamboglia 2 típusú amforák közé tartoznak, amilyeneket már az Adria más részén is találtak korábban, és amiket elsősorban bor szállítására használtak a helyi kereskedelemben. Az egyik felszínre hozott amforán "Timo" felirat látható, ami valószínűleg a gyártó jelzése lehet. Az amforák és a horgonymaradványok mellett még két kerámia tálat és egy kézi malmot is találtak, illetve a teljes régészeti feltárás során később, egy vélhetően mélységmérésre használt ólomsúly is a felszínre került.

Régészeti feltárás a víz alatt

Novalja városa, a Kulturális Minisztérium támogatásával, védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet. A védelmet nagyon ötletesen oldották meg. A 22 m-es mélységben található kis területet egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről. Akiknek pedig nem áll módjában lemerülni ehhez a különös tárlathoz, azok a helyi múzeumban kiállított fotókon és videókon tekinthetik meg a feltárás emlékezetes pillanatait, illetve gyönyörködhetnek néhány szépen helyreállított edényben, emléktárgyban is.

A feltárás emlékezetes pillanatai a helyi múzeumban

(forrás: novalja.com)