Videóblog: Szezonnyitó búvártúra az Adrián, Pag sziget

Jó hangulatban és igazán remek időjárással kísérve telt szezonnyitó hétvégénk az adriai Pag szigeten

Az utazás a szokásos mederben zajlott, Senjnél láttuk meg először a tengert. Azt eddig is sejtettem, hogy május elseje a Horvátoknál és a Szlovéneknél is ünnep, de azt nem, hogy közülük mindenkinek Pag szigeten van nyaralója. Így aztán a kompnál egy kényszerű kétórás várakozással kezdtük a hétvégét. Szerencsére a büfé már nyitva volt, így az első üveg Karlovacko sört is itt bontottuk ki a nagy ijedségre való tekintettel. Pagon már a szokásos holdbéli táj fogadott minket és egy újabb meglepetés: a partra egy kiszuperált sífelvonó kabint tettek ki a humoros helybéliek, sílécekkel, bakancsokkal együtt... jó poén a tengerparton, különösen a nyári a 40°C-os melegben lesz ütős:)

Egyébként az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen végig nyárias, fürdőnadrágos meleg volt, csak estére hűlt le a levegő. A 14°C-os vízhőmérséklet viszont mindannyiunkat emlékeztetett rá, hogy bizony még igencsak tavasz van.

Másnaptól napi két merülést terveztünk, és a bemelegítő csekk dive-ot követően délután már motorcsónakkal mentünk a közeli Mini Pastura merülőhelyre, ami egy kisebb sziklafal és egy nagyobb, sziklás víz alatti kert korallsügerekkel és a szokásos adriai élővilággal. Az egyik szikla mélyedésében medverákkal is találkoztunk, ami nappal viszonylag szokatlannak mondható. Másnap Vidonjica és Triget zátony került sorra, kellemes látótávolsággal, gorgóniákkal és cápatojással. Az utolsó napra a hideg víz ellenére is töretlen maradt a jókedv, ezúttal Veliki Zidhez és (ismét) Mini Pasturához látogattunk el. Az esti beszélgetések során - egy két sör társaságában - azután újra felidéztük az aznapi eseményeket és megnéztük az új víz alatti fotókat, videókat. Ezekből készült ez a rövid videó is.

A Bluebay búvárbázis ismét nagyszerű és profi vendéglátónk volt, nyáron újra találkozunk velük.

Fotóalbum >>

Köszönöm, hogy megnézted & elolvastad.

Még egyszer a búvárorvosi alkalmasságról

Különösen az éves búvárvakációt megelőzően kapom meg a vissza-visszatérő kérdést: mennyire veszik komolyan és tényleg kell-e az orvosi a merülésekhez?

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a búvárorvosi alkalmasság tényleg szükséges a merülésekhez. De valójában nem a búvárbázisnak van/lesz rá szüksége ott ahová szándékozunk menni, hanem a búvárnak saját magának. Miért is?

Kell az orvosi, pedig a búvárbázisok többnyire inkább nem is kérik el az igazolást a búvároktól. Azért nem, mert mindegyik gazdasági vállalkozás, és mint ilyenek inkább azon fáradoznak, hogy odacsábítsák a búvárokat és nem azon hogy elzavarják őket. Logikus nem? E helyett inkább az orrunk alá tolnak egy nyilatkozatot, amiben kijelenthetjük hogy egészségesek vagyunk. Innentől kezdve a búvárbázis mossa kezeit, minden esetleges ebből adódó probléma és kár a búvár vállát fogja nyomni.

Kell az orvosi, mert van egy szabály. A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési Szabályzata egyértelműen fogalmaz: "... a merülést végző búvárnak rendelkeznie kell egy évnél nem régebbi, alkalmasságáról szóló orvosi igazolással."  És ez a szabályozás minden magyar búvárra vonatkozik, akkor is ha külföldön merül és akkor is, ha esetleg még nem hallott róla.

Kell az orvosi, mert a szabályból adódóan van egy gyakorlat. Aki már elvégzett legalább egy búvártanfolyamot az tudja, hogy oda az érvényes orvosi igazolás az egyik belépő. A továbbiakban pedig a búvárigazolvány is csak orvosi igazolással együtt érvényes (akár a jogsi). Természetesen a búvár azt is tudja, hogy ha a egészségügyileg általában véve alkalmas is a merülésekre, még akkor is előfordulhat időszakos alkalmatlanság (pl. megfázás esetén), amikor jobb ha inkább nem merül.

De nem is ezek miatt kell elsősorban. Az érvényes búvárorvosi igazolás tulajdonképpen minden búvár saját, jól felfogott érdeke. Egyrészt azért, mert így mindenki megnyugodhat a saját egészségi állapota felől. És ez persze nem csak a merülések szempontjából lehet megnyugtató. Ne felejtsük el, hogy a búvármerülések fokozott kitettséget jelentenek az emberi szervezet számára, nagyobb az igénybevétel elsősorban a szív és a tüdő szempontjából. Legyen akár a legkisebb gond valahol, a hétköznapokban még talán fel sem tűnik igazán, de a fokozott terhelés alatt lehet hogy elveszítjük az eszméletünket és talán nem kell ecsetelnem, hogy a víz alatt ez milyen veszélyes lehet. Egy esetleges búvárbalesetnél pedig sovány vigasz a búvárbiztosítás...

Másfelől pedig hiába van búvárbiztosításunk, ha nincs mellé érvényes orvosink. Egy biztosítási ügy úgy indul, hogy a biztosító szakértője megnézi az érvényben lévő szakhatósági irányelvet - esetünkben a fentebb említett szabályzatot - és azt találja, hogy az egészségügyi alkalmasság a merülés minimum követelménye. Már itt elfekszik az ügyünk ha nem volt orvosink, és még csak sovány vigaszunk sem lesz.

Összegzésül még egyszer: igen kell, kellene az orvosi. Nekünk magunknak. Nem a búvárbázisnak, nem a búvároktatónak, vagy a merülésvezetőnek. Azért kell, hogy nyugodtak legyünk, nyugodt legyen a családunk. És ha a véletlen szeszélyéből kifolyólag végül mégiscsak bekövetkezik a baj, akkor a biztosító sem tud belekötni, ha mindenben a szabályok szerint jártunk el.

Balesetmentes merüléseket kívánok!

Hogyan tovább a kezdő tanfolyam után

Az első búvárigazolvány megszerzésével minősített búvár leszel, de ez még csak a kezdet, mert végül a speciális képzések adják majd meg számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak

Szeretnél delfinekkel lubickolni, mintha te is része lennél az óceánnak? Kíváncsi vagy milyen lehet az Alpok hegyi tavainak kristálytiszta vízében merülni? Ha a válaszod igen, úgy a speciális  képzések segítenek neked felkészülni az ilyen kalandokra. És hogy milyen kalandokról van szó pontosan? Több ilyen is lehet. Miután elvégezted a kezdő búvártanfolyamot és némi tapasztalatra is szert tettél már, készen állsz komolyabb kihívások teljesítésére.

A speciális képzések felkészítenek különleges körülmények között történő merülésekre és az ezekhez szükséges felszerelések használatára. Általában a legtöbb ilyen speciális kurzus alapfeltétele a haladó búvár minősítés (AOWD) megléte, ami az alapminősítést (OWD) követi a sorban. Éppen ezért érdemes a haladó szintet mihamarabb teljesíteni. A haladó minősítéssel tehát olyan további kihívásokat jelentő speciális lehetőségek nyílnak meg előtted, mint az éjszakai-, áramlásos-, roncs-, barlangi-, vagy nitrox merülések.

Éjszakai merülés

Amíg nem merültél sötétedés után, csak a felét láttad annak amiről a búvárkodás igazán szól. A tenger éjszakai élete vetekszik sok minden mással amit a felszínen láthatunk. Szerencsére az éjszakai merülés nem igényel sok többlet felszerelést. Az egyik legfontosabb talán a megbízható és vízhatlan világítás. A legtöbb búvár ilyenkor 20-30 watt-os lámpát használ, ami mellé egy-két kisebb tartalék lámpát is visz magával. Talán a legjobb, ha közepesen szórt fényű a lámpánk, állítható fókusszal. Nagyobb fénykévéjű lámpákat inkább a víz alatti fotózáshoz, videózáshoz használnak.

Az Éjszakai búvár (Night Diver) kurzuson megtanulod, hogyan használd és tartsd karban a lámpádat, hogyan helyezd el a villogót és a vegyi fényt a tájékozódáshoz. Az oktató azt is elmondja majd, hogyan értékeld megfelelően az éjszakai feltételeket. Az éjszakai körülmény extra óvatosságot igényel: kerülni kell az erősen hullámos, vagy áramlásos helyeket, továbbá azokat ahol rossz a látótávolság - ami egyébként nappal is potenciális veszélyforrás. Fontos, hogy csak olyan helyen merüljünk sötétedés után, amit ismerünk. Érdemes előbb nappal felkeresni a kiszemelt helyet mielőtt éjszakai merülésre vállalkoznánk.

Áramlásos merülés

Sok gyönyörű merülőhelyen van erős áramlás, például a Vörös-tengeren, a Maldív-szigeteken, vagy éppen Thaiföldön. A vízmozgást egyrészt a Föld forgó mozgása és az árapály jelensége okozza, illetve az uralkodó széljárások is hatással vannak a merülésekre. Ahelyett, hogy küzdenénk az áramlással (ami egyébként fárasztó és veszélyes is), megtanuljuk hogyan fordítsuk hasznunkra a víz energiáját merülés közben.

Az áramlásos merülésre felkészítő képzés megtanít, hogyan válaszd ki a megfelelő helyet és tervezd meg a be- és kijövetel pontját. Azt is megtanulod hogyan módosítsd a merülési tervedet a körülmények változása esetén, illetve azt, hogy miként kell használni a jelzőbóját.
Két lényeges szempont van: az egyik az áramlás erőssége, a másik a látótávolság. Olyan helyen szabad csak merülni, ahol a búvár elég messze ellát ahhoz, hogy időben észlelje a lehetséges veszélyforrást és arra még reagálni is tudjon.

Többféle áramlásos merülésre alkalmas hely létezik, ám biztonsági és merülés szervezési szempontok alapján mindegyik más és más. Ha számodra ismeretlen helyre mész, először mindenképpen tanácsos megfelelő ismeretekkel rendelkező helyi vezetővel merülni.

Roncsok, üregek, barlangok

A hajóroncsok - akárcsak az ősi romok a felszínen - arról mesélnek hogyan éltek (és sokszor haltak) a régebbi korok emberei. Akár egy romantikus hajóroncsot fedeznél fel, akár egy világháborús repülőgépet csodálnál meg - a roncsmerülést neked találták ki. Történelmi értékük mellett ráadásul a roncsok sokszínű tengeri populáció otthonául is szolgálnak. Általános szabály, hogy a roncsokról semmit sem szabad felhozni, sőt nagyon sok közülük a védett történelmi emlékhely. Egy roncsmerülő tanfolyamon (Wreck Diver) hallasz a hajóroncsokra és a régészeti leletekre vonatkozó szabályokról, és arról is hogyan mozogj a víz alatt roncsok közelében. Mivel ezek a roncsok sokszor instabil helyzetben fekszenek a fenéken, csak megfelelően képzett, tapasztalt búvárok hatolhatnak be a roncsok belsejébe.

A búvárok között is sokan gondolják az elején, hogy víz alatt barlangba merészkedni inkább rémálom lehet mint élvezet. Pedig megfelelő képzés birtokában ez a félelem elhalványul amellett az élmény mellett, amelyet a víz alatti barlangokban látható hihetetlen sziklaformációk, vagy a barlangok falát benépesítő sokszínű élet látványa jelenthet. A barlangi merülések ritka lehetőséget nyújtanak arra, hogy mi is behatoljunk a Föld érhálózatába.

Ezeknek a kurzusoknak több szintje létezik, kezdve az üreg (Cavern Diver) merülésekkel, ahol a búvárok beúszáskor nem tévesztik szem elöl az üreg bejáratát, egészen az barlangi búvár (Cave Diver) tanfolyamokig, ahol megtanulod hogyan tervezz merülést bonyolultabb barlangokban, hogyan mérd fel és rajzold meg a barlang egyszerű topográfiai térképét. Az alapvető tudnivalók kiterjednek a barlangi merülések tervezésére, a navigációra, és olyan uszonyozási technika elsajátítására, amellyel nem kevered fel a laza aljzatot, veszélyesen lerontva ezzel a látótávolságot. Ezen kívül bepillantást nyersz a geológiai eredetű földalatti járatok rendszerébe, és tanulsz azokról az élőlényekről is amelyek ebben a szokatlan környezetben élnek. A megfelelő és alapos képzésnek itt kiemelten fontos szerepe van, mivel a barlangi merülésekben komoly kockázatok rejlenek. Éppen ezért minden egyes merülés gondos tervezést és kivitelezést igényel.

Amikor extra hővédelem kell

Azok a búvárok, akik olyan hidegebb vizek felfedezésére vállalkoznak, mint mondjuk az Alpok hegyi tavai, élvezhetik az egyik leglátványosabb víz alatti életet. Ugyanakkor melegen tartani a testünket 10°C körüli víz hőmérsékleten már komoly feladat. A szárazruha (dry suit) a megfelelő megoldás erre a problémára. A legtöbb modern szárazruha neoprénből, gumiból, vagy rétegelt szintetikus anyagokból készül, amit eredetileg az űrhajós ruháknál is használt vízhatlan cipzár véd. A vizes rendszerű ruhákkal ellentétben - amelyeknél belül vékony vízréteg van  - itt a ruha belsejében levegő van. Ez a tulajdonsága és a ruha alá felvett aláöltözet segít melegen tartani a búvárt. Egyesek szerint a szárazruha annyira kényelmes, hogy még a melegebb vizekben is előnyben részesítik használatát. A szárazruhás képzésen (Dry Suit Diver) megtanulod hogyan súlyozd ki megfelelően magadat, és azt is hogyan tartsd kontroll alatt a lebegőképességedet merülés közben.

Lefényképeznéd?

Kiváló minőségű képeket készíteni a víz alatt számos kihívással jár. A legnyilvánvalóbb probléma a fény és a színek hiánya. Amikor a fény eléri a víz felszínét, annak egy része egyből visszaverődik. A behatoló fény másik része hőenergiává alakul, míg a fennmaradó rész szétszóródik a vízben lebegő részecskéken. Tovább komplikálja a helyzetet a fénytörés jelensége is (amikor a fény különböző közegeken hatol át), emiatt ugyanis a víz alatt mindent kb. 30%-al nagyobbnak és közelebbinek látunk.

De a víz alatti fényképezés örömei túlmutatnak a nehézségeken. Egy víz alatti fotós kurzuson (Photographer Diver) egyszerű technikákat tanulsz a képek komponálásához a rendelkezésre álló fényviszonyok között is. Azt is megtanulod, hogyan és mikor használj vakut, valamint hogyan hozd ki a legtöbbet saját fényképezőgépedből. Ha nincs még géped, valószínűleg több gépet is kipróbálhatsz majd a tanfolyamon.

Mi a nitrox?

A könnyűbúvárkodás elterjedése óta foglalkoztatja a búvárokat a kérdés: vajon hogyan lehetne a víz alatt több időt eltölteni? A merülési időnek ugyanis nem csak kizárólag a levegőkészlet szab határt, hanem a dekompressziós betegség (DCS) veszélye, amit más szóval “bend”-nek is neveznek.

Dekompressziós betegség akkor következik be, amikor a nitrogén felesleg, ami a testben oldódott a sűrített levegő víz alatti légzése során, felszínre emelkedés közben hirtelen akar távozni. Ilyenkor ugyanis veszélyes buborékok keletkezhetnek a búvár testében. Hosszabb idő eltöltése a víz alatt több nitrogén oldódását is jelenti egyben. A DCS elkerülése érdekében a kutatók pontosan kiszámították, hogy adott mélységekben mi az eltölthető leghosszabb idő úgy, hogy annak elérésekor a búvár még megállás nélkül a felszínre emelkedhet. Ezt nevezzük “no deco” időnek, más néven maximum merülési időnek. Abban az esetben, ha a búvár túllépi ezt az időkorlátot, akkor a felszínre emelkedés közben dekompressziós megálló(ka)t kell beiktatnia, hogy normál kilégzés útján szabaduljon meg a felesleges nitrogéntől, ezzel is csökkentve a veszélyes buborékok kialakulását.

Az utóbbi időben a kedvtelési búvárok világába is megérkezett egy addig csak a katonai és ipari területen használt megoldás, amely valóban meghosszabbítja a víz alatt eltölthető időt, mégpedig a nitrox légzőgáz alkalmazásának segítségével. Alapesetben a búvárpalackban tárolt levegő összetétele pont olyan, mint a légköri levegőé, tehát 21% oxigén és 78% nitrogén. A nitrox, más néven “dúsított levegő” (enriched air) lényege a megnövelt oxigén tartalom, illetve az ezzel arányosan csökkent nitrogén tartalom, ami tulajdonképpen lehetővé teszi a hosszabb merülési időket. Minden előnye ellenére azért a nitroxnak is vannak hátrányai. A nitrox búvár képzés (Nitrox Diver) elsősorban arról szól, hogyan kerüld el nitrox használatából származó lehetséges veszélyeket. Megtanulod hogyan használd a nitroxos komputereket, merülő táblázatokat, és hogyan mérjed meg analizátorral a palackodban lévő levegő oxigén tartalmát.

Ahogyan azt már búvárok több nemzedéke is bizonyítja, a titkokkal teli víz alatti birodalmakat csak folyamatos tanulással és éles megfigyeléssel lehet biztonsággal felfedezni. A speciális képzések fogják megadni számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak.

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.