2012. február 10., péntek

Hogyan válasszunk búvármellényt

A búvármellényeknek (dzsekett, BC, BCD) alapvetően kettős funkciója van. Segítségével szabályozzuk felhajtóerőnket merülés közben, illetve ide rögzítjük a búvárpalackot. Miközben az összes mellény megfelel ennek a két elvárásnak, a gyakorlati megvalósítás sokszínűsége már-már megdöbbentő méreteket ölt. Manapság egy búvármellény lehet dzsekiszerű, vagy hátlebegtetős, súlyintegrált és tucat zsebbel, illetve különféle tartozékkal felszerelt is. A választás nem mindig könnyű, de talán ezzel az írással tisztább lesz a kép.

Levegő eloszlás

Az egyik lényeges szempont búvármellény választásakor, hogy hol helyezkedik el benne a levegő. Választhatunk hagyományos ún. dzsekiszerű mellényt (ADV), vagy hátlebegtetős típust is. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Régebben egyébként létezett egy harmadik típust is, de ezzel ma már nem nagyon találkozni.

A dzsekiszerű mellények egy kabátkához hasonlítanak és úgy is kell felvenni őket. Ennél a típusnál a levegő a karok alatt kétoldalt, illetve a háton helyezkedik el, így magunkra öltve szinte teljesen körbevesz. Fontos, hogy feltöltött állapotban a felszínen hátára fordítja a búvárt, ami vészhelyzetben életbevágó jelentőségű lehet. Előnye, hogy igen elterjedt, a legtöbb búvár ezzel tanul merülni, egyszerű és könnyű megszokni a használatát. Hátránya, hogy teljesen feltöltött állapotban kényelmetlenül elszoríthat.

Dzsekiszerű (Tusa BCJ-2100) és hátlebegtetős ( Cressi Back Jac) mellény

A hátlebegtetős mellények a technikai búvárkodás világából érkeztek. Ennél a típusnál az összes levegő a háton helyezkedik el. Víz alatt kényelmes, mert önmagától is az ideális vízszintes (úszó) helyzetbe fordít, ráadásul teljesen feltöltött állapotban sem szorít el. Komfortja miatt egyre több kedvtelési búvár választja ezt a típust. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy ezek a mellények általában terjedelmesebbek, nehezebbek és a megfelelő használatuk elsajátítása is kissé több időt vesz igénybe, mint a hagyományos típusoké.

Emelőerő

Talán a legfontosabb jellemző, ami azt mutatja, hogy a mellény mekkora súllyal képes növelni a búvár felhajtóerejét (másképpen, mekkora súlyt bír el a felszínen). A mértéke térfogat függő, a mennyiséget fontban és/vagy kilogrammban adják meg. Például, az a mellény amelyiknek 12 kg az emelőereje, az teljesen feltöltött állapotban 12 kg-nak megfelelő súllyal fogja növelni a búvár felhajtóerejét.

Mellény választásakor oda kell figyelni erre a tulajdonságra. A cél, hogy olyan mellényt válasszunk amiben - nagyjából félig feltöltött állapotában - kényelmesen tudunk lebegni a felszínen. Túl kevés emelőerő mellett rémálom lesz a felszíni lebegés, és állandóan lapátolnunk kell majd az uszonyokkal, hogy kint legyen a fejünk a vízből. Ha viszont túlságosan nagy az emelőerő (térfogat), akkor azzal szükségtelenül megnöveljük ellenállásunkat a vízben és meglehetősen fárasztó lesz az úszás. Ráadásul a levegőfogyasztásunk megnő, még akkor is, ha egyébként nincs teljesen feltöltve a mellény. Általában az M-es méret emelőerejét szokták megadni, de természetesen egyazon modellnek méret szerint változik az emelőereje.

Két mellény, egy méret, a jobboldali mégis kétszer akkorát emel

Kisebb termetű búvároknak általában kisebb emelőerőre van szükségük, mint nagyobb termetű társaiknak. Akik nagyobb felhajtóerejű alumínium palackot használnak, azoknak kevesebb emelőerőre lesz szükségük, mint akik az acél palackokat részesítik előnyben. A búvárruha használata (akár vizes, akár száraz) szintén hatással van a búvár felhajtóerejére, ilyenformán a szükséges emelőerőre is. Általában véve azt lehet mondani, hogy minél nagyobb a búvár (össz)súlya, annál nagyobb emelőerőre lesz szükség.

Integrált súlyrendszer

Az integrált súlyrendszer igazán nagyszerű újítás volt annak idején, aki ilyet választ az elfelejtheti az ólomőv okozta kényelmetlenségeket. Nincs kellemetlenül fájó nyomáspont a derekunkon, csípőn és nem is tud lecsúszni.

Ennél a megoldásnál a súlyzsebek a mellény részét képezik és alapvetően két megoldás jellemző. Az egyik a gravitációs súlyzseb, ahol a súlyokat közvetlenül a mellény súlytartó zsebeibe csatoljuk. Ettől némiképp eltérő a kivehető súlyzsebes megoldás, ahol egy-egy kivehető súlyzsebbe cipzározzuk a súlyokat, majd betoljuk a mellényben kialakított helyére, végül rögzítjük.

A súlyok rögzítésére alkalmazott megoldás szinte gyártónként változik, de a legtöbb súlyintegrált rendszer tökéletesen működik. A legfontosabb követelmény (akárcsak az ólomővnél), hogy gyorsan lehessen megszabadulni a súlyoktól. Vészhelyzet esetén fontos lehet, hogy a búvár egyszerűen, egy kézzel tudjon megszabadulni a súlyaitól. A gravitációs megoldásnál a csatok oldása után a súlyok egyszerűen kihullanak a zsebből. Ezzel szemben a kivehető súlyzsebet előbb ki kell húzni a helyéről, majd eldobni. Valójában mindkét megoldás jó, de talán a kivehető verzió elegánsabb. Súlyintegrált mellény beszerzését követően legyen rá gondunk, hogy begyakoroljuk a súlyok eldobását mielőtt az első túránkra indulnánk vele.

Gravitációs és kivehető súlyzsebes megoldás

Trim súlyzsebek

Trim súlyok használatakor a súlyok egy részét a megszokottól eltérő módon helyezzük el. Ez a fajta súlyelrendezés kedvezően befolyásolja víz alatti pozíciónkat, stabilabbá teszi az úszást. Néhány kiló trim súllyal a hátunk mögött sokkal könnyebben vesszük fel a "fejnehéz" testhelyzetet is. A trim súlyzsebeket általában a mellény hátrészén, illetve a hevederzeten helyezik el, de többnyire feljebb, mint a többi súlyt.

Trim zseb elhelyezések 

Vészhelyzet esetén a trim súlyoktól azonban nem tudunk megszabadulni. Ezért ez tényleg csak néhány kilónyi mennyiséget jelenthet a teljes súlymennyiséghez képest. Például, ha összesen 8 kg súlyt használunk, akkor abból 2 kg-ot érdemes trim súlynak tenni, a maradék 6 kg pedig mehet az ólomővre, vagy az integrált súlyzsebekbe. Vészhelyzetben a 6 kg eldobása is pozitív felhajtóerőt eredményez és a búvár lebegni fog a felszínen.

Leeresztő szelepek

A leeresztőszelepek segítségével gyorsan tudjuk kiengedni a levegőt a mellényből. Jellemzően négy helyen találhatunk ilyen pontot: a jobb vállon, hátul a mellény alsó részén mindkét oldalon, és a bal vállon lévő túlnyomás szelepnél. Ezen kívül az inflátor alsó gombjával is engedhetünk ki levegőt a mellényből, de ez jóval lassabb leeresztést eredményez.

Szerencsés ha több leeresztő pont is van mellényünkön, mert akkor merülés közben nem szükséges pozíciót váltani a levegő leengedéséhez. Nyilvánvaló, hogy a levegő mindig felfelé akar távozni, ezért ha éppen függőleges helyzetben vagyunk, akkor a jobb vállon engedünk ki (ez esik felfelé), ha viszont vízszintes, "fejnehéz" helyzetben úszunk, akkor az alsó szelepeket használjuk a leengedéshez. A bal vállon található leeresztő szelepet is használhatjuk, amit a bordáscsőben vezetett zsinór segítségével tudunk nyitni. Ebben az esetben szintén függőleges pozícióba kell állnunk.

Leeresztési pontok, illetve a bordáscsőben vezetett zsinór (jobbra fent) 

Kijelenthető, hogy jó ha legalább egy alsó leeresztő szelep is van a mellényünkön. Miután megszoktuk a kezelését rájövünk majd, hogy vízszintes testhelyzetben itt sokkal könnyebb és gyorsabb a levegőt leereszteni, mint az inflátorral felfelé nyújtózkodni.

Inflátor reduktor

A mellény inflátor szerkezetébe épített alternatív (tartalék) levegőforrás tulajdonképpen a hagyományos oktopuszt váltja ki. Használatával szükségtelen tartalék reduktort szerelni a légzőautomatára, így csökkenthetjük felszerelésünk összsúlyát és terjedelmét.

Ha ezt a megoldást választjuk nem árt alaposan begyakorolni a használatát, mert társlélegeztetéskor az eljárás alapvetően megváltozik. Ilyenkor az elsődleges (üzemi) reduktorunkat adjuk át, és az inflátor reduktorra váltunk. Elsőre meglehetősen szokatlan és fura, amikor egy szánkban lévő szerkezettel kell a mellényben lévő levegő mennyiségét is szabályoznunk.

Tusa IR-3 Dou-Air

Az inflátor reduktor egy speciális tömlővel csatlakozik az első lépcsőhöz, amit általában adnak is a mellényhez. Mindamellett számítsunk rá, hogy ha ilyet veszünk akkor a hagyományos verzióra szükség esetén ideiglenesen sem tudunk majd átváltani. Ilyen helyzet váratlan meghibásodás esetén állhat elő, és sem a reduktorunkat, sem a mellényünket nem tudjuk majd a hagyományos csatlakozóval kombinálni.

D-gyűrűk

A legtöbb mellényen találunk "D" profilú, fémből vagy műanyagból készült gyűrűket, melyek segítségével különböző felszereléseinket, kiegészítőinket rögzíthetjük a mellényre. A váll- és derékhevederek végén is hasonló gyűrűk szoktak lenni, de ezek nem igazán alkalmasak rögzítésre, helyette a hüvelykujjakat illesszük ide, amikor a felszerelkezésénél magunkra állítjuk a hevedereket.

Vásárlásnál arra figyeljünk, hogy a D-gyűrűket lehetőleg könnyen megtaláljuk és alkalmasak legyenek a kényelmes rögzítésre. Az ideális D-gyűrű elhelyezés általában búvár függő, de jellemzően a vállhevedereken, illetve a mell részen, valamint a mellény alsó részén találunk ilyeneket. Érdemes előre elgondolni, hogy a kiszemelt mellényen hová és hogyan fogjuk rögzíteni a nyomásmérőt, illetve az oktopuszunkat.

Tipikus D-gyűrű elhelyezések a Cressi S 2011-es mellényén

Utazó mellények

A búvármellény talán a legterjedelmesebb és általában a legnehezebb felszerelési tárgyunk is egyben. A légitársaságok szigorodó súlykorlátozása miatt a sokat utazó búvárok egyre inkább nézik a mellények súlyát is. Ennek okán a felszerelés gyártók agya is beindult, és sorra jönnek ki az okosabbnál okosabb megoldásokkal. Ezek a mellények kifejezetten könnyűek és nagyon gyorsan, hihetetlenül kicsire össze lehet hajtani őket. Többnyire saját tároló zsákot is kapunk hozzájuk. A videón látható Air Travel jól példázza az utazó mellényeket.



Wing háttámlával

A winggel szerelt háttámla ugyan már a technikai búvárkodás világa, de egyre inkább terjedőben van a kedvtelési búvárok között is. Az egyszerűbb megoldás két részből áll: egy hevederezettel ellátott fém háttámlából, és egy felfújható "lufiból" (wing). A lufi független a háttámlától és a hátunk mögött helyezkedik el, vagyis hátlebegtetős mellényként viselkedik.
A megoldás előnye sokoldalúságában rejlik. Wing és háttámla kombinációjával bármilyen palack összeállítást használhatunk, dupla vagy mono palack egyaránt felszerelhető. A lufi az aktuális igénynek megfelelően cserélhető, azaz ha éppen nagy emelőerőre van szükségünk egyszerűen felteszünk egy nagyobbat és fordítva. Különösen akkor érdemes már az elején fontolóra venni ezt a kombinációt, ha már most tudjuk, hogy végső célunk barlangi, roncs, esetleg technikai merülés lesz.

Ennél a megoldásnál nagyobb önsúllyal kell számolni, mint a hagyományos mellényeknél. Az utazáshoz ez nem biztos hogy szerencsés, azonban a kisebb felhajtóerő miatt kevesebb súlyra lesz szükségünk a merüléshez, ami különösen akkor jön jól ha száraz, vagy vastagabb vizes ruhában merülünk.

Háttámla, wing , illetve az összeszerelt légzőkészülék

Tároló zsebek

A mellényeken kialakított zsebek a különféle kiegészítő és tartalék felszerelések tárolására szolgálnak (pl. orsók, írótábla, tartalék maszk, stb.). Ha tudjuk, hogy mit akarunk majd a víz alá magunkkal vinni, akkor a választásnál sem lesz nehéz dolgunk. Általában véve kijelenthető, hogy a nagyobb zseb mindig jobb is.

A tároló zsebek záródhatnak cipzárral, tépőzárral, ritkábban csattal. A cipzár néha nehezen kezelhető (pláne kesztyűben), viszont biztos hogy zárva marad. A tépőzárra viszont jellemző, hogy amint vízbeszállunk egyből kinyílik, különösen ha valami nehezet tettünk a zsebbe. Igaz, nem törik és nem is akad el.

Okos találmány a kihajtható zseb, amit használaton kívül vissza lehet göngyölni, így üresen nem foglal nagy helyet. Ezen kívül több gyártó kínál mellényre szerelhető késtartót is.

Fent cipzáros, alatta tépőzáras zseb, jobb oldalt a kihajtható típus

Mellpánt

A fapados modellek kivételével a mellpánt ma már a legtöbb mellényen alaptartozék, feladata a vállhevederek véletlen lecsúszásának megakadályozása. Valójában csak azok a búvárok érzik a hasznosságát, akiknek viszonylag keskeny a válluk, kommandós társaik már kevésbé értik mire is való ez.

Néhányan arra panaszkodnak, hogy a mellpánt felcsúszik és szorítja, fojtja a nyakukat. Ez akkor állhat elő, amikor a búvár kijön a vízből és a palack - súlyánál fogva - hátrafelé húzza a mellényt. A problémára viszonylag hamar érkezett gyártói válasz az állítható magasságú mellpánt formájában.

Hagyományos (Cressi Aquaride Elite) és állítható mellpánt (Aqualung Zuma)

Női modellek

A kifejezetten nőknek tervezett mellények többnyire rózsaszín és lila színekben pompáznak, de természetesen nem a szín a lényeges különbség a férfi változatokhoz képest. Ezek a mellények direkt a hölgyek - általában kisebb és karcsúbb - alakjára készülnek, anatómiailag tökéletesen passzolnak. Egyes típusokon előzékenységből még a mellpántot is elhagyják. A kisebb méret természetesen kevesebb emelőerőt is jelent ugyanazon férfi modellhez képest.

Cressi Travellight Lady és Aqualung Pearl

2012. február 7., kedd

Videóblog: brüsszeli kirándulás, merülés a NEMO33-ban




2012. februárjának első hétvégéjén Európa fővárosába, Brüsszelbe látogattunk, hogy merüljünk a NEMO33 egyedülálló medencéjében és megkóstoljuk a méltán híres belga csokikat és söröket.

Éppen elutazásunk hétvégéjére esett, hogy itthon beköszöntött az igazi tél és az első komolyabb havazás. Ehhez képest Brüsszelben enyhe időnk volt, persze melegnek azért az sem volt nevezhető. A város egyik kellemes dizájn hotelében szálltunk meg, közel a centrumhoz. Nevéhez hűen (pantone) tényleg színes hangulatú volt. Brüsszel hagyományos szimbólumai, mint az Atomium és a Manneken Pis, meglátogatása szinte kötelező program minden idelátogatónak, így nekünk is az volt.

Ha lehet még ezeknél is nagyobb izgalom és várakozás előzte meg a Nemo33-ban tett látogatásunkat. Ez a hely büszkélkedhet a világ legmélyebb medencéjével (33m). És valóban, az atmoszférája tényleg egyedi. Ugyan kívülről simán elmenne mellette az ember, belül azért már látszik, hogy különleges helyen járunk. Az előtérben lévő étterem egyik falába több ablakot is nyitottak, amin keresztül folyamatosan látható mi történik a medencében. Ezen kívül olyan dekorációk is erősítik a búvár hangulatot, mint a hordozható "antik" dekókamra, vagy a falra szerelt légzőkészülékek. Szerencsére nem kellett soká várnunk a merüléssel sem. Gyors átöltözés és egy rövid eligazítás után kifejezetten kellemes volt a kinti -4°C után a 33°C-os meleg vízben elmerülni. A főszezon miatt persze voltak még néhányan rajtunk kívül is a medencében, de ez nem volt annyira zavaró. Meglepetés volt, hogy a sekélyebb részen nemrég egy autót helyeztek el, amibe nyugodtan be lehet mászni. A medence két mélyebb oldala középen egy alagúttal van összekötve, ahol még egy belső levegős teret is kialakítottak. A merülés legmélyebb pontja a jobb oldali "kútban" 33 méteren van, amikor ellepik a búvárok olyan, mintha pezsgőfürdőben lennénk. Az egyórás merülési idő nagyon gyorsan elmegy és valóban különleges élmény ezen a mesterséges búvár játszóterén időzni. A látogatásra a koronát az étteremben elfogyasztott ebéd tette fel, hiszen itt nem csak a merülés, de az egyedi ablakoknak köszönhetően az étkezés élménye sem hétköznapi dolog (azért a thai konyha sem rossz...).

Az estét belvárosi csatangolással, a csokoládé boltok, néhány brüsszeli kocsma és "trendi" zenés hely felkeresésével zártuk. Azt hiszem egyikünk sem bánta meg a Brüsszeli kirándulást.

Fotóalbum

Köszönöm hogy megnézted & elolvastad!

2012. február 2., csütörtök

Poroljuk le a búvárfelszerelést

A búvárszezon már itt van a küszöbön, de a búvárfelszerelések még biztos, száraz helyen pihennek. Érdemes ilyenkor elővenni és tüzetesebben átvizsgálni mindent, hogy amikor ismét szükség lesz rájuk, akkor tényleg hibátlanul működjenek.




Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a kényesebb cuccok, mint a reduktor és a búvárpalack komolyabb, szakembert igénylő időszakos átvizsgálást igényelnek, ezért ezeknek nem ajánlatos késsel-csavarhúzóval nekiesni a konyhaasztal mellett. Amiről az alábbiakban szó lesz, inkább amolyan "last minute" tanácsok, amiket bárki elvégezhet akár otthoni körülmények között is, de azért ne halogassuk az indulás előtti estére.

Palackok

Itt a nyilvánvaló rozsdásodás nyomait kell keresni. Tüzetesen nézzük meg a palackot, vegyük le a talpat is, itt szoktak az első rozsdafoltok megjelenni. Ha szükséges és/vagy elérkezett az ideje, vizsgáltassuk be a palackot és vessük alá nyomáspróbának is. Ha hálót is használunk (remélem), nézzük körbe nincs-e nagyobb szakadás, vagy lyuk rajta ami miatt esedékessé válik a cseréje.

Reduktorok

Fizikai sérüléseket keressünk az első és a második lépcsőn, beleértve a második lépcső házán lévő esetleges repedéseket is. Vegyük szemügyre a csutorákat, nincsenek-e elharapva és hogy biztosan vannak-e még rögzítve a helyükön. Ha kell cseréljük a rögzítő bilincset.

Vizsgáljuk meg a tömlők állapotát, keressünk repedéseket (nem jó ha találunk), húzzuk le a törésvédőket is, nézzünk alájuk.

Ellenőrizzük a nyomásmérőt, itt is kutassuk a korrózió jeleit és teszteljük a működést, kimozdul-e egyáltalán, vagy nem akad-e fenn a mutató.

Ha van töltött palackunk szereljük fel a légzőautomatát, így könnyebb tesztelni mindent. A reduktor ellenőrzéséhez nyissuk ki a palackot, az üzemi második lépcsőt vegyük a kezünkbe a csutoránál fogva, olyan módon hogy a levegő útját közben elzárjuk az újainkkal (akadályozva a levegőfolyást), majd nyomjuk meg néhányszor a pótadagoló gombot. Ezt ismételjük meg az oktopusszal is. Ha a művelet elvégzése után levegőfolyást, szivárgást tapasztalunk a második lépcsőnél, az valószínűleg a szelepülék problémájára vezethető vissza. A javítást ebben az esetben is bízzuk szakemberre.   

Búvármellény

A mellényeket elég könnyű ellenőrizni. Három dolgot kell nézni: fel lehet-e tölteni, megtartja-e a levegőt, és le lehessen engedni. Csatlakoztassuk a mellényt az inflátor tömlőre, majd töltsük addig levegővel, amíg a biztonsági lefújószelep működésbe nem lép. Vegyük le az inflátort és hagyjuk magára a mellényt egy órára, majd ellenőrizzük engedett-e időközben. Módszeresen nézzük át a leeresztő szelepeket is, győződjünk meg róla, hogy nem ragadnak-e be. Végül keressük az elhasználódás, kopások és horzsolódások jeleit a mellény anyagán, illetve repedéseket, töréseket a műanyag csatokon.

Végezetül ne feledkezzünk meg a többi felszerelési tárgyról sem. Néhány ötlet ezekhez is:

Maszk - szilikon szoknya és pánt állapota
Uszonyok - csatok és pántok állapota
Búvárkomputer - elemek és szíj állapota
Ólomőv - csat és szövet állapota (szakadás)
Lámpa - elemek és O gyűrűk állapota, utóbbit szilikonozsírozzuk ha szükséges
Orsó - itt az ideje letekercselni és átnézni a teljes kötélzetet
Jelzőbója - tartja-e a levegőt, rögzítés és szelep állapota (ha szelepes)
Kés - tisztaság, kezeljük szilikonnal és ellenőrizzük a rögzítést (különösen ha gumi szíjas)


Még egyszer: a fontosabb javításokat bízzuk szervizre és szakemberre!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.