Úti cél: Vörös-tenger - Dahab

A Sínai-félsziget déli részén található Dahab kisvárosának még mindig van egy kis pionír hangulata a szokásos egyiptomi búvárcélpontokhoz képest. A merülőhelyek - falak, korallbarlangok és üregek gyűjteménye - csak fokozzák ezt az érzést. Közülük az egyik, a jól ismert Blue Hole már legendás hírnevet szerzett a búvárok körében.

Az Akabai-öböl partján fekvő Dahab (arabul - aranyhely) 80 km-re északra fekszik Sharm el Sheikh nyüzsgő forgatagától. Egészen a mostani időkig mindössze egy beduin település volt itt és néhány nagyobb oázis, amely fontos menedéket jelentett ezen a terméketlen tengerparton, ahol kopár hegyek buknak alá a sziklás partokat nyaldosó kristálytiszta vízbe.

Az egykor nyugodt beduin falu most zajos turistaparadicsom, de még mindig megmaradt a régi hangulat. Színes bódékkal és tradicionális kávéházakkal telezsúfolt, keskeny, poros utak alkotnak kontrasztot a tengerparti bárok és éttermek csillogásával. A városka elmúlt néhány évtizedében tapasztalható erőteljes fejlődésének valójában egyetlen oka van: a Sínai-félsziget eme különleges partszakaszának merülőhelyei.

Dahab, pálmafa a naplementében

Tengeri Élővilág

A földrajzi adottságok és a hatalmas zátonyok képezik fő vonzerejét Dahab merülőhelyeinek. A Vörös-tenger élővilága köztudottan gazdag - bár itt talán nem olyan látványos mint a déli területeken -, látnivaló azért akad bőven: az üregekben, áthajlások alatt hatalmas üveghalrajok húzódnak meg, a pompás korallok mellett csattogóhalak, gömbhalak, fűrészes sügerek, papagájhalak és íjhalak nagy számban láthatók a falak mentén.

Színpompás korallzátony

Merülések

A dahabi merülések legfontosabb jellemzője, hogy egytől egyig parti merülés. A búvárbázisok gépjárművel (esetleg tevékkel) viszik ki a búvárokat a partra. Ha már a parton vagyunk a dolgok gyorsan és simán mennek. Nagyméretű ponyvákat terítenek le, hogy a felszereléseket megóvják a homoktól, és a perzselő napsütésben a hűtött üdítők is mindig kéznél vannak. A legtöbb merülőhelyen egész sátortábor található éttermekkel és kölcsönzőkkel.

A Blue Hole merülőhely híres arról, hogy már sok áldozatot követelt a búvárok közül. Az ok nagyon egyszerű: sokan túlbecsülik képességeiket, amikor megkísérlik az átúszást a látványos boltív alatt. A boltív ugyanis 50 méter mélyen van és még vízszintesen is úszni kell egy keveset míg kijutunk a nyílt vízre. Hagyományos felszereléssel igen komoly feladat, amit néhány búvár sajnos a saját élete árán tapasztalt meg. Néhány szomorú emléktábla az északi szirtfalon arra figyelmeztet mindenkit aki a boltíven akar keresztülúszni, hogy ezt kezelje szigorúan technikai merülésként. De nem csak a boltív érdekes itt. A belső zátony fala egy platóban végződik 5 méteren, ami a külső zátonyhoz vezet és itt a tengeri élővilág sokkal izgalmasabb: rengeteg íjhallal, császárhallal és néhány igen nagy fűrészes sügérrel is találkozhatunk. A Blue Hole merülést többnyire összekötik a közelben lévő helyek valamelyikén történő merüléssel. Az egyik ilyen a Bells, ahová a Blue Hole lagúnáján keresztül juthatunk el.

Dahab - Blue Hole

A Bells tulajdonképpen egy meredek sziklafal, számos áthajlással, átjáróval, amelyek csillogó halakból álló rajoknak nyújtanak menedéket. A nagy testű nyílt vízi állatok ezen a helyen ritkák, ezért a  merülés során érdemes inkább a zátonyhoz közel maradni és alaposabban megvizsgálni az áthajlásokat, kiszögelléseket. A nagyobb hasadékokban papagájhalat és üveghalrajokat vehetünk észre, melyek legfőbb ragadozója a főleg napkelte és napnyugta idején aktív tűzhal.

Csillogó üveghalraj a zátony mellett

Dahab talán legszebb és legmegkíméltebb merülőhelye Gabr el Bint. Egy szomorú beduin monda után kapta a nevét, miután egy szerelmes pár fiú tagja meghalt a hegyekben és a lány a szikláról a tengerbe vetette magát. (arabul Gebr - szirt, Bent - lány). A tenger mélye a mai napig mindig új meglepetésekkel várja a búvárt. Találkoztak már itt teknősökkel, delfinekkel, cetcápával, pörölycápával és mantával is. A nagy sügerek itt egyáltalán nem félnek a búvároktól. Ez a merülőhely viszont csak hajóval, vagy teveháton érhető el.

Egyéb programok

Dahab az éjszakai élete sokkal változatosabb az utóbbi években, miközben megőrizte tradicionális hangulatát is. A búvároknak számos lehetőségük adódik a szórakozásra esténként, vagy a lusta délutánokon. A teveszafari a beduinokkal a közeli oázisba talán kicsit erőltetettnek tűnhet, de nagyszerű élmény. Szinte kihagyhatatlan kirándulás a Mózes-hegyen található Szent Katalin kolostor. Dahab strandján a kite és a szörf is nagyon népszerű sport.

Túra a Mózes-hegyre és a St.Katalin kolostorhoz

Forrás: Monty Halls - Merülés


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Búvárbiztosítás - a felszíni merülőtárs

A búvártársak segíthetnek a mentésben, értesíthetik a hatóságokat, de amikor már kórházba került a sérült, nem tehetnek túl sokat

Egy búvárbaleset komplex sürgősségi segítségnyújtást igényel

A baleset elszenvedőjének pedig csak nehezíti helyzetét az a tudat, hogy kizárólag magára számíthat és a kezelés anyagi vonzatai nagyon hosszú távon befolyásolhatják életét. Persze ez csak abban az esetben igaz, hogy ha a búvár, bízva szerencséjében, semmiféle biztosítást nem kötött az utazás előtt.

A magyar búvárok számára több lehetőség is nyitva áll, ha gondoskodni akarnak a biztosításukról. Az utasbiztosításokhoz köthető kiegészítő sportbiztosítások esetében nem biztos, hogy az ügyfélszolgálat munkatársának van fogalma a búvárbalesetekről, azok kezeléséről. Kellemetlen pillanat lehet, amikor a telefon másik oldalán egy kedves hang azt mondja a dekompressziós kamrás kezelésre szoruló búvárnak, hogy ha fáj a feje, válla, ízületei, vegyen be fájdalomcsillapítót, nem kell az a méregdrága kezelés.

Másik lehetőség az, ha valamelyik külföldi társaságnál kötjük meg a biztosítást, ahol felkészültek az ilyen helyzetek kezelésére - ám a magyar utazók nyelvtudását ismerve, bizony hosszú és nehézkes beszélgetésekre készülhetnek fel igen sokan, amikor angolul vagy más nyelven kell elmagyarázni, mikor, hol és mi történt, és mit is vár a sérült a biztosítótól. Ráadásul az igényeket sem könnyű érvényesíteni vita esetén egy külföldi székhelyű társaságnál.

Ahogy egyre szaporodik a búvárok száma Magyarországon, ráadásul a szemlélet is változik, a biztonságra való törekvés kerül előtérbe, megérett a helyzet arra, hogy egy hazai bázisú szolgáltatás legyen a búvárok partnere. Egy ilyen szintű szolgáltatás - ami nem egyszerűen a biztosításról, hanem a sürgősségi helyzetben nyújtott mindenfajta segítségnyújtásról szól - beindítása nem egyszerű folyamat. A sikert csak az szavatolhatja, ha olyan csapat áll mögötte, akiknek a neve már önmagában garanciát jelent. Az "OCTOPUS búvárbiztosítás" konstrukciót a Groupama Garancia Biztosító, a Magyar Búvár Szakszövetség és a Sportbiztositas.net Kft. dolgozta ki szoros együttműködésben dr. Gőbl Anna búvár szakorvossal.

A fent vázolt céloknak megfelelően az OCTOPUS biztosítás az adott konstrukcióban foglaltak szerint fedezi a kezelések költségeit. A Komfort csomag négymillió, a Prémium csomag huszonnyolc-millió forintig fedezi a balesetből eredő sürgősségi orvosi kezelés költségeit, bármiféle, a búvárbalesetek ellátásához szükséges kezelést is beleértve. Lényeges, hogy a biztosítások napi 24 órás asszisztencia szolgálatot is tartalmaznak. Az éjjel-nappal elérhető, magyar nyelvű ügyfélszolgálat munkatársai fel vannak készítve a búvárbalesetekkel kapcsolatos teendőkre, míg bonyolult esetekben dr. Gőbl Anna búvár szakorvos nyújt személyesen segítséget. Az sem mellékes, hogy az esetleges kezelések költségeit nem kell a helyszínen kifizetni. Ezen túlmenően is fedezetet nyújt a konstrukció például a hazaszállítás, keresés, illetve poggyászkár (melyben nevesítve vannak a búvárkodáshoz elengedhetetlen felszerelések) esetén is. Összefoglalva arról van szó tehát, hogy azt a napjainkban alapvetőnek számító igényt, hogy a búvár előre gondoskodjon a legváratlanabb helyzetek kezeléséről, egy magyar szolgáltató segítségével is ki lehet elégíteni.

Mindez persze nem lenne életképes, ha nem a magyar búvárok pénztárcájához igazították volna a díjakat. A Komfort csomag egy napra 399 forintért elérhető. Kényelmessé teszi, hogy interneten keresztül online köthető, akár következő napi kezdettel. A fizetés bankkártyával, átutalással, vagy készpénzzel egyaránt lehetséges. Online fizetés esetén a megkötött biztosítási kötvény azonnal letölthető.

Persze senki nem állítja, hogy nincs más megoldás erre a problémára - de nem is ez az üzenet. A lényeg sokkal inkább az, hogy mindenki lássa be, aki ezt a sportot űzi, hogy egy külföldi utazáshoz legalább annyira fontos a biztosítás, mint egy útikönyv. Van tehát hazai szolgáltató, akinek megvan a szakmai háttere egy ilyen biztosítási konstrukció életre hívásához. Érdemes nekünk is élni vele!

OCTOPUS búvárbiztosítás

Az OCTOPUS búvárbiztosítás a www.sportbiztositas.net oldalon köthető meg.

Forrás: divecenter.hu

A Lina hajó

A Lina hajó roncsa talán nem a leghíresebb, de az biztos, hogy az egyik legjobb állapotú és igen hangulatos roncs az Adrián


A roncs története

A Lina egy vasból készült gőzhajó volt, amelyet 1879-ben építettek Angliában. Éppen akkor, amikor az újdonságnak számító gőzhajók már végleges győzelmet arattak a vitorlások felett, átvéve tőlük a főszerepet a tengeri teherszállításban. Hajóteste vasszerkezetre épült, amely nagyon emlékeztetett a vitorlások kecses formájára. A hajó tatja is még clipper típusú volt, és elegánsan nyúlt ki a vízfelszín fölé. Fából készült fő fedélzettel rendelkezett, ami megszakítás nélkül futott az orrtól a tatig. A részben fából, részben fémből készült felépítmény középen volt, alatta helyezték el a gőzgépet. A rakterek az orrban és a tatban voltak, egy-egy árboccal és daruval felszerelve, melyek az áruk ki- és berakodását szolgálták. A magas kémény a kazántér fölött állt, közvetlenül a kapitányi híd mögött. Az orr-rész magas volt és egyenes, két horgonnyal, melyeket külön emelővel emeltek a fedélzetre, mint a vitorláshajókon. A hajó meghajtását egyetlen hajócsavar, kormányzását egy kormánylapát szolgálta.

Lina

Az utolsó percek

Amikor 1901-ben Vincenzo Granata, az olaszországi "Adriatica" társaság tulajdonosa megvásárolta, akkor a Lina már öreg gőzhajóként 22 éve rótta a világ tengereit. Új tulajdonosánál az első világháborúig szolgált. A Lina 1914. december 14-én, egy hideg éjjelen, éppen Rijekából Szicíliába tartott, 720 tonna fával megrakodva, amikor a Guiseppe Cicconardi kapitány irányítása alatt álló legénység a Vela Vrata-ban kialakult sűrű ködben elveszítette a hajó feletti uralmát, és a viharos tenger a Pecenj-szirt mellett Cres-sziget partjának csapta a hajót. Az ütközés óriási erejű volt, a keletkezett repedéseken azonnal betört a víz, amely lassan feltöltötte az első és a második rakteret. A hajó ezután már hamar elsüllyedt. A hajózási társaság feljegyzéseiben nem szerepel, hogy a szerencsétlenség követelt-e emberáldozatot.


Merülés a roncson

Szerencsére többször is volt alkalmam a Lina-n merülni, ami névtelen roncsként már régóta ismert volt. Azok a halászok meséltek róla elsőként a búvároknak, akik igazából halászhálóik beszakadása miatt tudtak róla.

A monumentális orr-rész

Horgonyozni a világítótorony előtti homokos öbölben lehet. Ha jó a látótávolság, akkor az orr-rész már a felszínről is jól kivehető. Az öböl végéből mintegy 200 m-t kell kifelé úszni az aljzatot követve. A roncs a homokos aljzaton fekszik, orral a part felé.  A legnagyobb benyomást akkor gyakorolja ránk, ha innen, az öböl sekély részéből úszunk az orr felé, és a kékségből egyszer csak feldereng előttünk a hajó monumentális alakja. Az orrban két admirális típusú horgonyt fedezhetünk fel, melyeknek keresztvasa a felső fedélzethez van rögzítve. A fából készült főfedélzet mára elkorhadt, csak a tartószerkezet fém részei maradtak sértetlenek, így felülnézetből a hajó teljes belső része látható. A rakterek üresek. A fából készült kapitányi híd szintén teljesen elkorhadt, a helyén csak a fém kormányállás maradt meg. A híd mögött a felépítmény fém részei láthatók.

A fedélzet egyik oldala a kormányállással

Az ajtón keresztül bejuthatunk a gépházba, egészen a gőzgépig, ahol tengeri angolnákkal találkozhatunk, de vigyázat, a nagy dőlésszögben álló hajótestben itt már 40 m mélyen járunk - ami a kedvtelési célú búvárkodás határa. A kémény nagy része a felépítményre dőlve hever, rajta jól olvasható a nagy "G" betű, ami a az "Adriatica" társaság emblémája, egyben a tulajdonos Granata család nevének kezdőbetűje volt. A felépítmény mögött található a hátsó raktér, amely üresen áll, valamint a halászhálókkal borított hátsó árboc. A fedélzet vonalát követve eljutunk egészen a tatig, ahol a mélység már eléri az 50 m-t. Ha tovább ereszkednénk a homokba ágyazott hajócsavarig, akkor elérnénk az 55 m-t, de itt általában zavaros a víz, így a lecsökkent látótávolság miatt sem ajánlatos merülni a roncsnak ezen a részén. Sokkal érdekesebb és biztonságosabb a merülés, ha a hajó középső, sekélyebben lévő részein maradunk, ahol gyakran megfigyelhetünk a hajó közelében úszó kisebb-nagyobb halrajokat. A merülés befejezése előtt, a biztonsági megálló ideje alatt nézzük meg az öböl végében található kis barlangot, amelynek bejárata a vízfelszín alatt kezdődik. A barlang vízszintes repedéseiben számtalan kisebb halfaj keres menedéket a ragadozók elől.

Az öböl végében található kis barlang is érdekes

A merülés nehézségi foka (a nagyobb mélység miatt) inkább haladó, de a jó látótávolságnak köszönhetően többnyire sekélyebb mélységből is remekül élvezhető.

Merülés a roncson (videó)

Adatok
Neve: LINA (ex. Ville De Namour, ex Nueva Estramandura)
Fajta: teherszállító gőzhajó
Származása: Vincenzo Granata, Societa "Adriatica Bari", Olaszország
Mérete: 70 m hosszú, 9 m széles, 5,5 m magas, 1049 BRT
Építés helye: New Castle On Tyne, Nagy-Britannia (1879)
Elsüllyedés időpontja: 1914. december 14.
Elsüllyedés oka: viharban Cres-sziget partjainak ütközött
Elsüllyedés helye: Pecenj-szirt mellet az első öbölben, ÉNY-ra Cres-től
Legnagyobb mélység: 55 m
Legkisebb mélység: 20 m

Látótávolság: általában kitűnő

Áramlatok: általában gyenge

A merülőhely történelmi vonatkozása jelentős

Búvárbázis a közelben
Scubacenter Marina (Labin)
Lorena Karcher
www.scubacenter.de

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban, Istra Tourist Board: Istra Diving)

Az S-57-es torpedónaszád

Az Adria dalmát részén elsüllyedt S-57-es igazi csemege a hajóroncsok rajongói számára: kristálytiszta vízben egy világháborús torpedónaszád röntgenképét csodálhatjuk élőben


Az előző csütörtöki klubesten szóba került az S-57-es hajóroncs és megígértem, hogy közzéteszem amit tudok róla, íme.


A roncs története

Az a tény, hogy a hatalmas Szt. István csatahajót képes volt elsüllyeszteni egy torpedócsónakról indított torpedó, gyökeresen megváltoztatta a nagyhatalmak stratégiáját. A német haditengerészet helyesen ítélte meg a  kisméretű torpedóval felszerelt gyorsjárású hajók fontosságát. Ezek a hajók bebizonyították, hogy még a legnagyobb csatahajókra is veszélyt jelentenek, ezért megkezdték a torpedócsónakok fejlesztését. Az S-57-es egy rendkívül jól sikerült osztály egyik hajója volt, melyet Németországban fejlesztetek ki közvetlenül a második világháború előtt. A Luerssen-Vegesack hajógyár kisméretű vegyes konstrukciójú hajók gyártására specializálódott, itt készült a torpedócsónakok nagy része. A hajó rácsszerű acélvázát kívülről jó minőségű mahagóni fával burkolták, továbbá az orr-részt, a fedélzetet és a felépítményt páncéllemezekkel védték. A torpedóvetőcsövek a hajó két oldalán, az orr-részben helyezkedtek el, helyzetükből adódóan a hajó kitűnő menettulajdonságokkal rendelkezett. A hajótest formája lehetővé tette, hogy szinte akadálytalanul haladjon még viharos körülmények között is. A három önálló dízelmotor pedig a legnehezebb körülmények között is nagy sebesség elérését tette lehetővé. Hamarosan megkezdődött a hajó sorozatgyártása. A szóban forgó hajó építését 1940. április 25-én kezdték meg 12850 sorozatszámmal. Szeptember 14-én bocsátották vízre és 1940. október 1-én állt csatasorba a német haditengerészet lobogója alatt.

Az S-57 rajza

Az utolsó percek

1944 augusztusában még javában dúlt a háború az Adrián. A nyugati szövetségesek előretolt tengeri bástyájáról, a Vis-szigeti bombabiztos, sziklába vájt támaszpontról angol gyorsnaszádok támadták a térség német hajóforgalmát, amely az akkor még német kézen lévő Albánia utánpótlását igyekezett biztosítani. Augusztus 18-ára virradó éjjel a Mljeti-csatornában sikerült nekik a hat hajóból álló Kalapács fedőnevű német konvojt egy hajó kivételével elsüllyeszteni. A rákövetkező napon a németek öt torpedóvető gyorsnaszádot küldtek a helyszínre - köztük az S-57-est is -, hogy az előző éjjeli támadás esetleges túlélőit, valamint holttesteit összegyűjtsék. Augusztus 19-én hajnali 3 óra 50-kor azonban öt angol MTB naszáddal találták szemben magukat. Az angolok három naszádja azonnal tüzet nyitott, elsőként a hozzájuk legközelebb álló S-57-re, amelyen csakhamar tűz ütött ki. A küzdelemben Fritz Hundt zászlós és Josef Gunkel gépész az életét vesztette, kilencen pedig megsebesültek. Miközben egy rövid fegyvernyugvás alatt a legénység a tűz oltásával bajlódott, az S-57 kapitánya - Hans-Georg Buschmann fregatthadnagy - belátta, hogy a hajót nem tudja megmenteni, ezért parancsot adott az elsüllyesztésére. Robbanótöltetet helyeztek el a hajógerinc mellé, majd mentőcsónakkal próbálták meg elérni társaikat. A töltet a hajnali szürkületben, 4 óra 32 perckor robbant és az S-57 megroppant gerinccel csakhamar eltűnt a víz felszíne alatt.


Merülés a roncson

A hajó Peljesac-sziget déli partjánál, Zuljana mellett egy erdős szakasz előtt nyugszik a part közvetlen közelében. A roncs egy meredek homokos lejtőn fekszik, orrával a part felé néz. Az orr 26 m-en van, általában ide rögzítik a merülőhelyet jelölő bója kötelét is. A többnyire rendkívül jó látótávolság lehetővé teszi, hogy a hajó orrából végig tekintsünk az egész hajón.

S-57

A roncs ma leginkább egy acélketrecre hasonlít, melynek rácsait a pontosan illesztett acélszerkezeti elemek alkotják. A mahagóni burkolat már teljesen elkorhadt, de ez teszi lehetővé, hogy a búvár teljes áttekintést kaphasson a hajó belsejéről anélkül, hogy szűk belső járatokba kelljen bepréselnie magát.

A hajó orrában jobb és bal oldalon található a két torpedóvetőcső, alattuk a szivacsokkal borított acélváz belsejében hollóhalak és sügerek keresnek menedéket. Az acél hullámtörő mögött még mindig jó állapotban van a horgonycsörlő, melyet vörös szivacsok díszítenek. A bal oldali torpedóvetőcső ajtaja nyitva van, jól látható a betöltött torpedó hajtóműve. A fedélzeten további két torpedó van a korláthoz rögzítve.

Az egyik torpedó

A taton rendkívül jó állapotban maradt meg a 20 mm-es kétcsövű légvédelmi ágyú, valamint a hozzá tartozó pajzs és mozgatószerkezet. Az ágyú még mindig elmozdítható a forgóállásban, ami szinte minden búvárnak "kötelező műsorszám". A vízmélység a tat alatt 38 m. Itt az aljzaton találjuk a "ködgép" tartályát, amelyet annak idején a fedélzeten tartottak és álcafüst előállítására használtak. A hajó szerkezetének rácsai között szemügyre vehetjük a gépházat is. A három különálló dízelmotor még mindig a helyén van. Hatalmas osztrigák lógnak mindenhonnan. A belső helyiségekben - németekre nem jellemző módon - rendetlenség uralkodik. Az orr-részbe, az egykori legénységi helyiségbe beúszhatunk. A fa bútorzat iszappal borított maradványai mellet a konzerves láda és kisebb berendezési tárgyak darabjai hevernek.

A kétcsövű légvédelmi ágyú
most is jó állapotban van

Annak érdekében, hogy a roncs állapota megmaradjon,  az S-57-es az ide vonatkozó törvények által védett merülőhelynek minősül, ezért csak az engedéllyel rendelkező bázisokkal lehet merülni. Ez szinte magától értetődik, tekintve, hogy az egész világon alig ismert néhány ilyen roncs. Szigorúan tilos bármilyen tárgy kiemelése a roncsból, illetve a hajó bármilyen rongálása.

Merülés a roncson

Magam 2005 nyarán merültem az S-57-es roncsánál, és nyugodtan állíthatom, hogy a merülés feledhetetlen élményt nyújt. A víz valóban kristály tiszta volt és a hajó partközeli helyzete még a kevésbé tapasztalt búvárok számára is könnyűvé tette a merülést. Külön szót érdemel a fa borítás hiánya, mivel így szinte a hajó röntgenképét szemlélhetjük élőben, ilyennel pedig nem nagyon lehet találkozni máshol.

A Zuljana melletti erdős partszakasz
ahol az S-57 található

Adatok
Neve: S-57
Fajta: S30 osztályú torpedócsónak
Származása: német haditengerészet
Mérete: 30 m hosszú, 3,5 m széles, 1,5 m magas, 87 BRT
Építés helye: Luerssen-Vegesack, Németország
Elsüllyedés időpontja: 1944. augusztus 9.
Elsüllyedés oka: ütközet brit torpedócsónakkal
Elsüllyedés helye: Stoncica-szirttől 400 m-re keletre
Legnagyobb mélység: 38 m
Legkisebb mélység: 20 m

Búvárbázisok a közelben
Lopin & Co. Zuljana (Peljesac)
Dragan Lopin
www.tauchbasis-zuljana-croatia.de

M.M. SUB Lumbarda (Korcula)
Miljenko Marukic
www.mm-sub.hr

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, illetve a Submarine II. évfolyam téli száma)

Úti cél: Málta

Megalitek, középkori várbörtönök és Calypso barlangja – a máltai szigeteket pozitív mítosz lengi körül. Városainak és falvainak szűk, kanyargó utcái tele vannak reneszánsz székesegyházakkal és barokk palotákkal. Mivel a vidéket a világ legrégebbinek ismert embere által épített struktúrái tarkítják, a szigeteket helyesen nevezik szabadtéri múzeumnak is.

Marsaxlokk, dél-máltai halászfalu szépséges öble
a színpompás máltai csónakokkal

A máltai szigetvilág a Földközi-tenger közepén fekszik: Szicíliától 93 km-re van délre, Afrikától pedig 288 km-re északra. Három szigetből áll: Málta, Gozo és Comino. A teljes lakosság 400 000 fő, a teljes terület 316 km2, partvonal hossza 196,8 km.

Málta a legnagyobb sziget, és egyben a kulturális, kereskedelmi és államigazgatási központ. Gozo a második legnagyobb sziget: sokkal vidékiesebb, a meghatározó ágazatok a halászat, az idegenforgalom, a kézműipar és a mezőgazdaság, míg Comino jórészt lakatlan.

A csodásan napos időjárásnak, a kiterjedt strandoknak, a virágzó éjszakai életnek és a mintegy hétezer évnyi cselszövésekben bővelkedő történelemnek köszönhetően rengeteg látnivaló és program kínálkozik. Bármely útikönyv segítségével rögtön azonosítani lehet az elragadó látnivalókat – az UNESCO Világörökségi listájára felkerült világhíres Hypogeum, az őstörténeti templomok és a előkelő paloták csak néhány példa ezek közül.

A Selmun Palace látképe naplementekor,
a máltai Szent János Rendi Lovagok építészeti remeke

A szigetlakók és az évszázadok során Máltát elfoglaló különböző nemzetiségek hosszú kapcsolata a stílusokat és a hagyományokat úgy egyesítette, hogy az a szigeteket elragadóan eklektikus kultúrával ajándékozta meg.

Gasztronómia

A máltai konyhát a szigetlakók és a máltai szigeteket századokon át elfoglaló hódítók közötti hosszú kapcsolat formálta. Az ízek e házassága vegyes mediterrán főzési stílust alakított ki. Habár az éttermek között számos speciális étterem található, sok vendéglátóhely kínál vagy specializálódik a helyi konyha ízeire, és a specialitások sajátos változatait kínálja.

A tradicionális máltai étel rusztikus és évszakfüggő. Érdemes megkóstolni az olyan specialitásokat, mint a Lampuki pite (halas pite), a nyúl ragu, a Bragioli (töltött göngyölt marhahús), a Kapunata (a lecsó máltai változata), az özvegy levese, amelyben egy kis darab Gbejniet (juh vagy kecskesajt) van. A legtöbb ételpulton megtalálható a Bigilla, vastag disznóbab pástétom fokhagymával. A snack-ek közül érdemes megkóstolni a ’hobz biz-zejt’ (olívaolajba mártott kenyér, érett paradicsommal bedörzsölve, és tonhal, hagyma, fokhagyma, paradicsom és kapribogyó keverékkel töltve) és a pastizzi (túróval vagy borsópürével töltött leveles tészta) elnevezésű ételeket.

Málta nagyobb mediterrán szomszédaihoz hasonlóan ugyan nem híres a bortermeléséről, a máltai borok azonban sikeresen képviselik magukat a nemzetközi versenyeken, és számos elismerést arattak Franciaországban, Olaszországban és még távolabbi országokban is.

Búvárszemmel

A máltai szigetek tiszta kék mediterrán tengere ideális hely a búvárkodásra, és a víz a szigetek minden területéről könnyen megközelíthető. Mind a három sziget kitűnő, egyedi búvárélményeket kínál zátonyokkal, barlangokkal és hajóroncsokkal. A merülés Málta partjainál a Földközi-tenger egyik legérdekesebb búvárélménye.

A tenger csendes nyugalma a kitűnő látótávolsággal a legmegfelelőbb helyszínt biztosítja az első alkalommal merülők és a kezdő búvárok részére. A tapasztaltabb búvárok is többféle merülőhely közül választhatnak, melyek között a Második világháborúból, vagy akár a római korból származó régészeti leletekkel rendelkező helyszínek is megtalálhatók.

A merülések mélysége különböző, a nagyon sekély 12 méteres Ghar Lapsi merülhelytől egészen a Lantern Pontig, ami a búvárokat egy több mint 50 méter mélységbe nyúló víz alatti alagútba viszi.

Ghar Lapsi

Tengeri élővilág

A meredek sziklák, barlangok, hajóroncsok, víz alatti sziklaszirtek, homokos és sziklás tengerfenék váltakozása követeztében a Málta körüli tenger növény- és állatvilága rendkívül sokszínű, nehéz lenne mind felsorolni. A mesterséges élőhelyet teremtő hajóroncsok egyre nagyobb számú fajnak adnak otthont, és búvárkodásra kitűnően alkalmas helyet biztosítanak.

"Rozi" vontatóhajó

Az itt élő fajok közül gyakran lehet látni fűrészes sügért, különböző keszegfajtákat, polipot, tintahalat, repülőhalat, morgóhalat, közönséges ráját, sasráját, aranysávos durbincsot, vörös márnát, papagájhalat, és olykor angolnát is. Bár a sziklás szirtek és a víz alatti tengerpart ideális élőhelynek tűnik az angolnák számára, mégis inkább csak az éjszakai merülések alkalmával láthatók.

Ritkán lehet látni tonhalat, delfineket vagy bonitos-t, bár több esély van e nagy halak megpillantására télen, amikor a melegebb vizet keresve közelebb jönnek a partokhoz.

Szent Péter halakat is lehet alkalmanként látni, főleg télen, mivel ezek a halak normál esetben mélyebb területeken élnek. A szirtíveken, zátonyokon és barlangokban korallok is találhatók. Csodálatos narancs és rózsaszín árnyalatokban pompáznak, és különösen jól fényképezhetők éjszaka.

[Visitmalta]