2011. szeptember 7., szerda

A Vörös-tenger


A Vörös-tengerre talán leginkább jellemző kép: az egyenesen a vízpartig lenyúló sziklás sivatag, és a közvetlenül a víz felszíne alatt megfigyelhető szertelenül tobzódó élet és színkavalkád közötti éles ellentét

A Vörös-tenger Afrikát az Arab-félszigettől elválasztó hosszúkás, keskeny tenger. Körülbelül 1900 km hosszan húzódik a Szuezi-öböltől délkeleti irányba, egészen az Indiai-óceánig, az Adeni-öböltől a Bab-el-Mandeb (Könnyek Kapuja) szorosig. Szélessége 300 km körül van, mélysége nagyon változó, a középső részeken eléri a 3000 métert is. A Vörös-tenger egy hasadékrendszer alámerült része, amely a Holt-tengertől egészen a délkelet-afrikai Nagy Hasadékvölgy végéig tart. Ez egy hatalmas törésvonal a földkéregben, amelyet az évmilliókkal ezelőtti vulkanikus tevékenység alakított ki. A Vörös-tenger vulkanikus múltjára utalnak a hatalmas mélységekben lévő, még ma is aktív hévforrások.


Vörös-tenger

A tengert körülvevő partvonal száraz és barátságtalan. A keleti partokat legnagyobb részben Szaúd Arábia foglalja el, míg a nyugati partot Egyiptom és Szudán. Északról Izrael és Jordánia, délről Eritrea és Jemen határolja. Elzárt helyzetének köszönhetően az árapály jelenség a Vörös-tengeren minimális, bár a helyi áramlatok igen erősek. Az év legnagyobb részében északnyugatról fújnak az uralkodó szelek. A Vörös-tenger forró, száraz éghajlatú területen fekszik, és egyik fontos jellemzője a magas sótartalom. Ennek oka az, hogy több víz párolog el belőle, mint amennyi az esők és a folyók által visszakerül. Az eredmény egy igen meleg vizű tenger. Ezek az éghajlati viszonyok szolgáltatták az alapot a telepes korallok robbanásszerű elterjedéséhez és ahhoz, hogy az egész tengerpart mentén hatalmas korallzátonyok alakuljanak ki.


Dendronephthya lágykorallok

A Vörös-tengernek - amelyet "Isten második világának" is szoktak nevezni - valóban különleges az élővilága. Több mint 250 fajta korallról számoltak be, és ezernél is több halfaj jelenlétét is lejegyezték, melyeknek egy része csak itt él (endemikus). Talán a leggyakrabban egy pillangóhal (Chaetodon semilarvatus) látható, amely kényelmesen, párosával járja őrjáratát a korall körül. Sárga libériát visel, a szeménél kék folt látható. A legtöbb helyen fényűző gazdagságban növekednek a különféle kemény- és lágykorallok, elvegyülve a Dendronephthya lágykorallok sötét-ibolyaszínű fajaival. Annak ellenére, hogy a népszerű zátonyokon és roncsokon kétségtelenül érezhető az utóbbi évek búvárforgalmának hatása, a tenger eldugottabb területei még mindig híresek a hatalmas cápa populációjukról és a nagy testű, vándorló nyílt vízi élőlényeiről.


A pillangóhal párosával járja őrjáratát a korall körül

A búváripar igen jól fejlett a Vörös-tengeren, az északi rész a turistaparadicsomok otthona. Messze délen és a Vörös-tenger szaúdi partjainál viszont nincsenek turistalétesítmények. Egyiptom déli részét szinte kizárólag csak szafari hajóval lehet megközelíteni. Egyes területeken - felejthetetlen hajós szafarik végcéljait jelentő - korallszigetek emelkednek ki a tengerből, mint például Zabargad- és a Brothers-szigetek, ahol tényleg csak néhány halászcsónak háborgatja a természet nyugalmát. A Vörös-tenger másik része tantaluszi kínokat okoz a búvároknak. Ez Szudán tengerpartja, amelyről sokan állítják hogy a világ néhány leggyönyörűbb búvárparadicsomát rejti, de az ország politikai helyzetének folyamatos bizonytalansága rontja a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy csak nagyon kevés hajó kap engedélyt a merülésekre és akik megkapják, azoktól is bármikor váratlanul visszavonhatják. Ennek következtében Sha'ab Rumi vizei, Sanganeb, a Wingate-zátony és az Umbria roncsának meglátogatása a legtöbb búvár számára sajnos csak álom marad.


Búvárhajók Sharm el Sheikh mellett

Az északi részeken megfigyelhető rendkívüli turisztikai sikereknek köszönhetően a búvárok egyre inkább megrohamozzák az ismertebb üdülőhelyeket. Annak ellenére, hogy léteznek víz alatti rezervátumok is (pl. Ras Muhammad Nemzeti Park), a korallzátonyok megőrzésének problémája egyre akutabbá válik. A helyi búvár közösség egy szervezet (HEPCA) életre hívásával válaszolt a kihívásra, hogy megvédhessék Hurghada és a környező területek víz alatti világát. A szervezet bójákkal és rögzített kikötőhelyekkel látta el a merülőhelyeket, hogy kiküszöböljék azt a kárt, amit a horgonyok okoztak a zátonyokon. Ez egy nagyon fontos lépés volt a Vörös-tenger korallzátonyainak megőrzésének érdekében.




Forrás: Jack Jackson - Búvár világatlasz, Egidio Trainito - Víz alatti csodák, Monty Halls - Merülés, Guy Buckles - The divesites of the Red Sea


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.