2012. január 13., péntek

A Vörös-tenger jellemző halfajai

Császárhalak (Angelfish)

Ezek a gyönyörű halak apró, kefeszerű fogaikkal kutatják élelem után a szivacsokat, algákat és korallokat. Ragyogó színezetük alfajonként változó, akárcsak a pillangóhalaknál, de azért mind ugyanabba a családba tartozik. A császárhalak könnyen felismerhetők a kopoltyúfedőn lévő tüske szerű nyúlványról. Területvédők, hajlamosak hosszabb ideig is egyazon üreg, vagy hasadék közelében élni.

Holdas császárhal, 30 cm
Pomacanthus maculosus 


Nagyszemű sügér (Bigeyes)

Ahogyan a neve is sejteti, ezeknek a kis éjszakai halaknak nagy, kidülledő szemeik vannak. Hatékony ragadozók. Nappal a korallok között, védelmet jelentő lyukakban rejtőzködnek ahonnan csak éjjel merészkednek elő táplálkozni. Étrendjükön apróbb halak, rákok, lárvák és nagyobb planktonikus, lebegő  élőlények szerepelnek.

Nagyszemű sügér, 40 cm
Priacanthus hamrur 


Pillangóhalak (Butterflyfish)

A zátonylakók között talán a legszínesebb hal. Lapos, vékony testű, általában a szemeknél egy sötétebb folt, illetve a farokúszó mellet még egy halványabb folt látható. Ez a hátsó folt a ragadozók összezavarására szolgál, ugyanis könnyen összekeverik a hal szemével és így a rossz végéről támadják. Érdekes, hogy a pillangóhalak veszély esetén háton is képesek elúszni. Gyakran láthatók párban egy jól körülhatárolható területen, míg mások nagyobb rajokban úsznak.

Vörös-tengeri pillangóhal, 20 cm
Chaetodon semilarvatus


Korallsügerek (Damselfish)

Ezek a halak a maguk tenyérnyi kis alga birodalmukon gazdálkodnak és harciasan zavarják el a betolakodókat. A korallzátonyon szinte bárhol megtalálhatók és gyakran nagyobb rajokba verődve lakmározzák a planktont. A bohóchal, amelyik a tengerriózsa szúrós csápjai között lakik, szintén ebbe a családba tartozik.

Kétsávos bohóchal, 15 cm
Amphiprion bicinctus


Tengeri márnák (Goatfish)

Könnyen felismerhetők a szájnál kétoldalt lelógó - az élelem megszerzéséhez használt - hosszú és vékony bajuszról, amint többnyire a homokos aljzat felett úsznak, vagy éppen apró homokfelhőket túrnak az aljzaton élelem után kutatva. Kisebb-nagyobb rajokban egyaránt előfordul. A tengeri márnák tipikus fenéklakók, ami azt jelenti hogy vagy az aljzaton táplálkoznak, vagy ugyanott álcázottan rejtőzködnek.

Sárgauszonyú tengeri márna, 30 cm
Mulloides vanicolensis 


Fűrészes sügerek (Grouper)

A fűrészes sügerek között a néhány centiméterestől egészen a hatalmas 3 méteres óriásokig láthatunk példányokat. Változatos színekben fordulhat elő, de talán leggyakoribb az élénk narancsszínű. Ugyan lassan mozognak, ám a zsákmányt figyelemreméltó gyorsasággal támadják. A fűrészes sügerek ragadozók, halakkal és más gerinctelenekkel táplálkoznak. Ahogy az ajakos- vagy papagájhalak, a fűrészes sügerek is nőivarúnak születnek és később változnak hímekké, miközben néhány egyed végig hermafrodita marad.

Ékszer-fűrészes sügér, 45 cm-ig
Cephalopholis miniata 


Tüskésmakrélák (Jack and Trevally)

A tüskésmakrélák áramvonalas, gyors ragadozók, kis- és nagyméretű is előfordul közöttük. Többnyire a nyílt vízben találhatók, de a táplálékot szállító áramlatokkal úszva alkalmi látogatói a zátonyoknak is. A külső lejtőkön cirkálva villámgyorsan csapnak le a meggondolatlan zátonylakó halakra. Magányosan, vagy kisebb-nagyobb rajban egyaránt találkozhatunk velük.

Nagyszemű tüskésmakréla, 85 cm-ig
Caranx sexfasciatus


Murénák (Moray eel)

Ez az ősinek is mondható faj rossz hírnevét annak a fura szokásának köszönheti, hogy légzés közben tátog, és ezért fenyegetőnek tűnik ahogy éles fogait mutogatja. Jóllehet nem agresszív fajta, azért nem árt az óvatosság, mert a nagyobb példányok komoly és fájdalmas sérülést okozhatnak. A murénák nappal egy kiválasztott korallhasadékba húzódnak, éjszaka viszont előjönnek és rákokkal, polipokkal, kagylókkal táplálkoznak.

Jávai szirtimuréna, 2,4 m-ig
Gymnothorax javanicus


Papagájhalak (Parrotfish)

A zátonyok fontos növényevői között található papagájhal nevét éles, papagáj szerű csőre és világos színe után kaphatta. Többségük nem csak a színét, de a nemét is váltja fejlődése során. Végső fázisuk hímivarú, feltűnő színezettel. Érdekes, hogy éjszakára átlátszó nyálkás gubóba csomagolják magukat, ugyanis a nyál akadályozza a szagok terjedését, és így a ragadozók kevésbé találnak rájuk.

Zöldfogú papagájhal, 40 cm
Scarus sordidus


Ráják (Stingray)

A látványos külsejű rája könnyen felismerhető világoskék pöttyeiről és zöldessárga színéről. Jellemzően hasadékok közelében látható. Szégyenlős, félénk állat aki azonnal a homokba ássa magát amint a búvárok felfedezik. De legyünk óvatosak, mert ez nem akadályozza meg abban, hogy alkalomadtán a farka végén lévő két mérges tüskéjét használja védekezésre.

Kékpettyes tüskésrája, kb. 30 cm-es átmérő
Taeniura lymma


Bőröndhalak (Pufferfish)

Ezek a kis- és közepes méretű mindenevők algákkal, férgekkel és más puhatestűekkel táplálkoznak. A bőröndhalak a zátony mellett 30 méteres mélységig bárhol megtalálhatók. Lassan mozognak, de ha veszélyt éreznek máris hatalmas labdává fújják fel magukat, amit a hasukba szívott víz segítségével érnek el. Ezzel szinte lehetetlenné teszik, hogy bárki is lenyelje őket. Ráadásul némely faj tüskékkel is rendelkezik, ami ha lehet még inkább nehezíti a ragadozók dolgát.

Sötét-pöttyös bőröndhal, 30 cm
Arothron nigropunctatus


Csattogóhalak (Snapper)

A csattogóhal-félék a zátony fontos ragadozói, leginkább éjjel aktívak. Általában a partközeli sekélyebb vizekben mozognak, de például a sárgauszonyú faj a közepes mélységeket, vagy a kereskedelmi szempontól fontos vörös csattogóhal a mélyebb vizeket kedveli jobban. Sajnos egyre ritkábban találkozhatunk velük, mert az intenzív halászat erősen lecsökkentette a halpopulációt, ráadásul lassan növekvő, hosszú életű fajról van szó, vagyis hosszadalmas a természetes reprodukció.

Kékcsíkos csattogóhal, 40 cm-ig
Lutjanus kasmira
  

Tüskéshalak (Solderfish, Squirellfish)

Az ebbe a családba tartozó katona- és mókushalak egyaránt éjszakai fajok és igen könnyen összetéveszthetők egymással. A katonahalak azonban kerekebbek, testesebbek és sokkal színesebbek is a mókushalaknál. A vörös, vagy narancsos szín és a nagy szemek az éjszakai fajok sajátja, akárcsak a fentebb bemutatott nagyszemű sügerek esetében. Nappal sziklák és korallok tövében szunyókálnak, és csak éjjel merészkednek elő táplálkozni. Fogazott, tüskés pikkelyeik és éles, védekezésre alkalmas uszonyaik vannak.

Szablyás mókushal, 45 cm-ig
Sargocentron spiniferum


Íjhalak (Triggerfish)

Lapos testű, közepes- és nagyméretű halak valamilyen csíkos mintázattal. A különböző fajokat könnyű felismerni jellegzetes színezetéről. Erős fogazatukkal tengeri sünökre és kisebb rákokra vadásznak a zátonyok között. Veszély esetén benyomakodnak egy közeli hasadékba, ahol jellegzetes elöl lévő hátuszonyuk segítségével pillanatok alatt beékelik magukat, és nem is jönnek ki onnan a veszély elmúltáig.

Titán-íjhal, 75 cm-ig
Balistoides viridiscens


Ajakoshalak (Wrasse)

Az ajakoshalak méretben rendkívüli változatosságot mutatnak; az apró tisztogatóhalaktól kezdve a hatalmas, akár 2 méteresre is megnövő, napóleonhalig bezárólag bármilyen méretben előfordulhatnak. Az ajakoshalak általában világos színezetűek, de fejlődésük során ez változhat, akárcsak a nemük. Jellegzetes fogazatuk nagyszerűen alkalmas arra, hogy puhatestűeket húzzanak ki a sziklák hasadékaiból, vagy kisebb rákokat kapjanak fel vele. Leginkább a zátonyok sekélyebb részén lehet találkozni velük.

Napóleonhal, 2 m-ig
Cheilinus undulatus



(Forrás: Guy Buckles: The Dive Sites of the Red Sea; Jack Jackson: Búvár Világatlasz; Gishotti-Scarletti: Vörös-tenger; Wikipedia)

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.