2015. november 28., szombat

Delfines kaland

A novemberi Vörös-tengeri búvártúra alkalmával nemcsak nagyszerű időjárást fogtunk ki, de még a delfines merülés is összejött.



Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.

Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.

Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.

A delfin közöttünk úszkált

Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.


Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.

Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2015. július 9., csütörtök

5 érdekes roncs az Isztrián

Az isztriai félsziget víz alatti tájain nemcsak gazdag és változatos élővilágot, de több érdekes hajóroncsot is találunk.



A Baron Gautsch egy korabeli képeslapon


Baron Gautsch

Az Adria talán leginkább látogatott hajóroncsa. A BARON GAUTSCH osztrák utasszállító gőzhajó volt és 1914-ben süllyedt el. A hajó a 40 méter mélyen lévő homokos aljzaton fekszik és igen jó állapotban maradt fenn, igaz a tengeri élet már teljesen birtokba vette. A hajó belső területeinek nagyobb része könnyen merülhető a tapasztalattal már rendelkező búvárok számára. A roncson gyakran találkozni angolnákkal, körülötte pedig hatalmas halrajok teszik feledhetetlenné a merülést.

Búvár a Baron Gautsch roncsán


Guiseppe Dezza / TA-35

A II. Világháború során a németek által zsákmányolt hajó 1945-ben torpedótalálatot kapott és elsüllyedt. A robbanás következtében a hajótest két részre szakadt, a darabok jelenleg egymástól mintegy 100 méterre hevernek az aljzaton. A fedélzeten található légelhárító ágyút kiválóan konzerválta a tenger, szivacsok és algák borítják, de felfelé mutatva még most is az eget kémleli. A roncs körül előfordul kakashal, homár, kőhal és rengeteg korallsügér.

Guiseppe Dezza vagy TA-35


Coriolanus 

A brit aknaszedő 1945-ben maga is aknára futott és elsüllyedt. A roncs igen jó állapotban maradt fenn, normál helyzetben fekszik 29 méteres mélységben. A hajóorrban kétoldalt a légvédelmi ágyúk állásai ma is láthatók. A roncs valódi mesterséges zátony.

A Coriolanus-hoz hasonló hajó


Lina

Cres sziget mellet található merülőhely. A LINA egy 1914-ben elsüllyedt olasz teherhajó, 70 méter hosszú, 9 méter széles, az orr 28 méteren van. Az egész hajó nagyon jó állapotban maradt meg, a rakodótérbe is veszélytelenül be lehet úszni. A hajóhíd alatt lévő gépházban most is ott van a gőzgép. A roncs állandó lakója egy tengeri angolna, hol az egyik, hol a másik szellőzőnyílásból kukucskál ki. Általában 40 méterig nagyon jó a látótávolság, ilyenkor sekélyebb mélységből is jól látszik a roncs.

Lina hajó - vázlat


Hans Schmidt / Istra

A sokáig ISTRA néven ismert teherhajó az I. Világháborúban süllyedt el, azóta két részre szakadva fekszi a tengerfenéken. A hatalmas, 90 méter hosszú roncson a behatolásos merülés csak megfelelő tapasztalattal rendelkező búvároknak lehetséges. Egy jól megtermett tengeri angolna állandó lakója a roncsnak. A hajó körül az aljzaton különféle alkatrészek és lőszerek hevernek szerteszét.

Hans Schmidt vagy Istra





Forrás és további információk: 
www.wrecksite.eu 
www.istra.hr


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2015. április 24., péntek

A Rudabányai-tó


Rudabánya Miskolctól északra, 37 kilométerre van, Sajószentpéter, Szuhakálló és Ormosbánya községeken keresztül közelíthető meg. A városban 1985. év végén szűnt meg a vasércbányászat. A külszíni fejtés legtovább művelt munkagödrében néhány év alatt hatalmas bányató alakult ki. A tó mai felülete mintegy 24 hektár, ami joggal vált a város egyik nevezetességévé. A tó mélysége a bánya egykori szakemberei szerint akár 60 méter is lehet. Onnan jutottak erre a következtetésre a szakemberek, hogy a víz három, egymás felett 2 méterenként lévő fejtési szintet is ellepet. Amennyiben igaz a feltételezés, akkor a Rudabányai-tó hazánk jelenlegi legmélyebb – és sokak szerint legszebb – állóvize. A meredek sziklafalak között elterülő, tiszta, kékeszöld vizű tó és az azt övező erdő borította környezet festői látványt nyújt. Nem csoda tehát, hogy hazánk minden tájáról, sőt külföldről is egyre többen látogatnak ide.


A tó a tudományos kutatók érdeklődését is felkeltett, vizsgálták már geológusok, hidrológusok és biológusok, akik felméréseik eredményét több tanulmányban tették közzé. A sok szépség, érdekesség és különlegesség ellenére mindeddig megoldatlan a tó bekapcsolása a szervezett helyi idegenforgalomba. Voltak-vannak elképzelések, születtek tervek, de eddig ezeket nem tudták valóra váltani. A közelmúltban felmerült egy új, eddig nem vizsgált lehetőség, a sportcélú hasznosítás, összekapcsolva a sokoldalú ismeretterjesztéssel. Ennek a feladatnak a megvalósítását a miskolci Manták Búvár Egyesület vállalta magára, Juhász Krisztián vezetésével. A bányató kiváló merülési lehetőségeket biztosít, ezért a Manták itt tervezik kialakítani bázisukat.


A tó mind a két végéről merülhető. Az egyik végétől indulva az aljzat fokozatosan mélyül, hatalmas sziklák, négy-öt méteres leszakadások és egy kis, nádassal borított öböl teszi változatossá a merülést. A tó másik végén – itt folyt utoljára bányaművelés – meredek sziklafal mentén hirtelen mélyül a víz, ami ellepte a parti fákat, tehát itt is érdekes és különleges a merülés.


A kedvtelési, kisebb mélységben végrehajtható merülési lehetőségek mellett, a Manták Egyesület más, a tó „minden lehetőségének teljes kihasználását” – négy-öt speciális búvár ismereteket és felszerelést igénylő merülést – is tervez majd a jövőben. Az elképzelések szerint a tóból merülhető lesz egy régi tárnaátjáró, ahol egykor tehergépkocsik jártak. Egy másik merülési lehetőség – lehet – egy négyszintes, 35 méter mélységű óvópince. Szárazon meg lehet közelíteni egy 100 méter mélységű liftaknát. S természetesen vonzó merülési célpont lehet a tó legmélyebb pontja is.


Az érdekes és különleges búvár-merülési lehetőségek kialakítása mellett a közeljövőben a tó körül túraösvény és szabad strand – megfelelő infrastruktúrával – is kialakításra kerül. Így a búvárokon kívül a természet kedvelői, a kirándulni és pihenni vágyók is szép és különleges természeti környezetben tölthetik majd el a szabadidejüket…



(forrás: Búvárinfó, Miskolci Manták Facebook oldal)


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.