A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BCD. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BCD. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 10., péntek

Hogyan válasszunk búvármellényt

A búvármellényeknek (dzsekett, BC, BCD) alapvetően kettős funkciója van. Segítségével szabályozzuk felhajtóerőnket merülés közben, illetve ide rögzítjük a búvárpalackot. Miközben az összes mellény megfelel ennek a két elvárásnak, a gyakorlati megvalósítás sokszínűsége már-már megdöbbentő méreteket ölt. Manapság egy búvármellény lehet dzsekiszerű, vagy hátlebegtetős, súlyintegrált és tucat zsebbel, illetve különféle tartozékkal felszerelt is. A választás nem mindig könnyű, de talán ezzel az írással tisztább lesz a kép.

Levegő eloszlás

Az egyik lényeges szempont búvármellény választásakor, hogy hol helyezkedik el benne a levegő. Választhatunk hagyományos ún. dzsekiszerű mellényt (ADV), vagy hátlebegtetős típust is. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Régebben egyébként létezett egy harmadik típust is, de ezzel ma már nem nagyon találkozni.

A dzsekiszerű mellények egy kabátkához hasonlítanak és úgy is kell felvenni őket. Ennél a típusnál a levegő a karok alatt kétoldalt, illetve a háton helyezkedik el, így magunkra öltve szinte teljesen körbevesz. Fontos, hogy feltöltött állapotban a felszínen hátára fordítja a búvárt, ami vészhelyzetben életbevágó jelentőségű lehet. Előnye, hogy igen elterjedt, a legtöbb búvár ezzel tanul merülni, egyszerű és könnyű megszokni a használatát. Hátránya, hogy teljesen feltöltött állapotban kényelmetlenül elszoríthat.

Dzsekiszerű (Tusa BCJ-2100) és hátlebegtetős ( Cressi Back Jac) mellény

A hátlebegtetős mellények a technikai búvárkodás világából érkeztek. Ennél a típusnál az összes levegő a háton helyezkedik el. Víz alatt kényelmes, mert önmagától is az ideális vízszintes (úszó) helyzetbe fordít, ráadásul teljesen feltöltött állapotban sem szorít el. Komfortja miatt egyre több kedvtelési búvár választja ezt a típust. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy ezek a mellények általában terjedelmesebbek, nehezebbek és a megfelelő használatuk elsajátítása is kissé több időt vesz igénybe, mint a hagyományos típusoké.

Emelőerő

Talán a legfontosabb jellemző, ami azt mutatja, hogy a mellény mekkora súllyal képes növelni a búvár felhajtóerejét (másképpen, mekkora súlyt bír el a felszínen). A mértéke térfogat függő, a mennyiséget fontban és/vagy kilogrammban adják meg. Például, az a mellény amelyiknek 12 kg az emelőereje, az teljesen feltöltött állapotban 12 kg-nak megfelelő súllyal fogja növelni a búvár felhajtóerejét.

Mellény választásakor oda kell figyelni erre a tulajdonságra. A cél, hogy olyan mellényt válasszunk amiben - nagyjából félig feltöltött állapotában - kényelmesen tudunk lebegni a felszínen. Túl kevés emelőerő mellett rémálom lesz a felszíni lebegés, és állandóan lapátolnunk kell majd az uszonyokkal, hogy kint legyen a fejünk a vízből. Ha viszont túlságosan nagy az emelőerő (térfogat), akkor azzal szükségtelenül megnöveljük ellenállásunkat a vízben és meglehetősen fárasztó lesz az úszás. Ráadásul a levegőfogyasztásunk megnő, még akkor is, ha egyébként nincs teljesen feltöltve a mellény. Általában az M-es méret emelőerejét szokták megadni, de természetesen egyazon modellnek méret szerint változik az emelőereje.

Két mellény, egy méret, a jobboldali mégis kétszer akkorát emel

Kisebb termetű búvároknak általában kisebb emelőerőre van szükségük, mint nagyobb termetű társaiknak. Akik nagyobb felhajtóerejű alumínium palackot használnak, azoknak kevesebb emelőerőre lesz szükségük, mint akik az acél palackokat részesítik előnyben. A búvárruha használata (akár vizes, akár száraz) szintén hatással van a búvár felhajtóerejére, ilyenformán a szükséges emelőerőre is. Általában véve azt lehet mondani, hogy minél nagyobb a búvár (össz)súlya, annál nagyobb emelőerőre lesz szükség.

Integrált súlyrendszer

Az integrált súlyrendszer igazán nagyszerű újítás volt annak idején, aki ilyet választ az elfelejtheti az ólomőv okozta kényelmetlenségeket. Nincs kellemetlenül fájó nyomáspont a derekunkon, csípőn és nem is tud lecsúszni.

Ennél a megoldásnál a súlyzsebek a mellény részét képezik és alapvetően két megoldás jellemző. Az egyik a gravitációs súlyzseb, ahol a súlyokat közvetlenül a mellény súlytartó zsebeibe csatoljuk. Ettől némiképp eltérő a kivehető súlyzsebes megoldás, ahol egy-egy kivehető súlyzsebbe cipzározzuk a súlyokat, majd betoljuk a mellényben kialakított helyére, végül rögzítjük.

A súlyok rögzítésére alkalmazott megoldás szinte gyártónként változik, de a legtöbb súlyintegrált rendszer tökéletesen működik. A legfontosabb követelmény (akárcsak az ólomővnél), hogy gyorsan lehessen megszabadulni a súlyoktól. Vészhelyzet esetén fontos lehet, hogy a búvár egyszerűen, egy kézzel tudjon megszabadulni a súlyaitól. A gravitációs megoldásnál a csatok oldása után a súlyok egyszerűen kihullanak a zsebből. Ezzel szemben a kivehető súlyzsebet előbb ki kell húzni a helyéről, majd eldobni. Valójában mindkét megoldás jó, de talán a kivehető verzió elegánsabb. Súlyintegrált mellény beszerzését követően legyen rá gondunk, hogy begyakoroljuk a súlyok eldobását mielőtt az első túránkra indulnánk vele.

Gravitációs és kivehető súlyzsebes megoldás

Trim súlyzsebek

Trim súlyok használatakor a súlyok egy részét a megszokottól eltérő módon helyezzük el. Ez a fajta súlyelrendezés kedvezően befolyásolja víz alatti pozíciónkat, stabilabbá teszi az úszást. Néhány kiló trim súllyal a hátunk mögött sokkal könnyebben vesszük fel a "fejnehéz" testhelyzetet is. A trim súlyzsebeket általában a mellény hátrészén, illetve a hevederzeten helyezik el, de többnyire feljebb, mint a többi súlyt.

Trim zseb elhelyezések 

Vészhelyzet esetén a trim súlyoktól azonban nem tudunk megszabadulni. Ezért ez tényleg csak néhány kilónyi mennyiséget jelenthet a teljes súlymennyiséghez képest. Például, ha összesen 8 kg súlyt használunk, akkor abból 2 kg-ot érdemes trim súlynak tenni, a maradék 6 kg pedig mehet az ólomővre, vagy az integrált súlyzsebekbe. Vészhelyzetben a 6 kg eldobása is pozitív felhajtóerőt eredményez és a búvár lebegni fog a felszínen.

Leeresztő szelepek

A leeresztőszelepek segítségével gyorsan tudjuk kiengedni a levegőt a mellényből. Jellemzően négy helyen találhatunk ilyen pontot: a jobb vállon, hátul a mellény alsó részén mindkét oldalon, és a bal vállon lévő túlnyomás szelepnél. Ezen kívül az inflátor alsó gombjával is engedhetünk ki levegőt a mellényből, de ez jóval lassabb leeresztést eredményez.

Szerencsés ha több leeresztő pont is van mellényünkön, mert akkor merülés közben nem szükséges pozíciót váltani a levegő leengedéséhez. Nyilvánvaló, hogy a levegő mindig felfelé akar távozni, ezért ha éppen függőleges helyzetben vagyunk, akkor a jobb vállon engedünk ki (ez esik felfelé), ha viszont vízszintes, "fejnehéz" helyzetben úszunk, akkor az alsó szelepeket használjuk a leengedéshez. A bal vállon található leeresztő szelepet is használhatjuk, amit a bordáscsőben vezetett zsinór segítségével tudunk nyitni. Ebben az esetben szintén függőleges pozícióba kell állnunk.

Leeresztési pontok, illetve a bordáscsőben vezetett zsinór (jobbra fent) 

Kijelenthető, hogy jó ha legalább egy alsó leeresztő szelep is van a mellényünkön. Miután megszoktuk a kezelését rájövünk majd, hogy vízszintes testhelyzetben itt sokkal könnyebb és gyorsabb a levegőt leereszteni, mint az inflátorral felfelé nyújtózkodni.

Inflátor reduktor

A mellény inflátor szerkezetébe épített alternatív (tartalék) levegőforrás tulajdonképpen a hagyományos oktopuszt váltja ki. Használatával szükségtelen tartalék reduktort szerelni a légzőautomatára, így csökkenthetjük felszerelésünk összsúlyát és terjedelmét.

Ha ezt a megoldást választjuk nem árt alaposan begyakorolni a használatát, mert társlélegeztetéskor az eljárás alapvetően megváltozik. Ilyenkor az elsődleges (üzemi) reduktorunkat adjuk át, és az inflátor reduktorra váltunk. Elsőre meglehetősen szokatlan és fura, amikor egy szánkban lévő szerkezettel kell a mellényben lévő levegő mennyiségét is szabályoznunk.

Tusa IR-3 Dou-Air

Az inflátor reduktor egy speciális tömlővel csatlakozik az első lépcsőhöz, amit általában adnak is a mellényhez. Mindamellett számítsunk rá, hogy ha ilyet veszünk akkor a hagyományos verzióra szükség esetén ideiglenesen sem tudunk majd átváltani. Ilyen helyzet váratlan meghibásodás esetén állhat elő, és sem a reduktorunkat, sem a mellényünket nem tudjuk majd a hagyományos csatlakozóval kombinálni.

D-gyűrűk

A legtöbb mellényen találunk "D" profilú, fémből vagy műanyagból készült gyűrűket, melyek segítségével különböző felszereléseinket, kiegészítőinket rögzíthetjük a mellényre. A váll- és derékhevederek végén is hasonló gyűrűk szoktak lenni, de ezek nem igazán alkalmasak rögzítésre, helyette a hüvelykujjakat illesszük ide, amikor a felszerelkezésénél magunkra állítjuk a hevedereket.

Vásárlásnál arra figyeljünk, hogy a D-gyűrűket lehetőleg könnyen megtaláljuk és alkalmasak legyenek a kényelmes rögzítésre. Az ideális D-gyűrű elhelyezés általában búvár függő, de jellemzően a vállhevedereken, illetve a mell részen, valamint a mellény alsó részén találunk ilyeneket. Érdemes előre elgondolni, hogy a kiszemelt mellényen hová és hogyan fogjuk rögzíteni a nyomásmérőt, illetve az oktopuszunkat.

Tipikus D-gyűrű elhelyezések a Cressi S 2011-es mellényén

Utazó mellények

A búvármellény talán a legterjedelmesebb és általában a legnehezebb felszerelési tárgyunk is egyben. A légitársaságok szigorodó súlykorlátozása miatt a sokat utazó búvárok egyre inkább nézik a mellények súlyát is. Ennek okán a felszerelés gyártók agya is beindult, és sorra jönnek ki az okosabbnál okosabb megoldásokkal. Ezek a mellények kifejezetten könnyűek és nagyon gyorsan, hihetetlenül kicsire össze lehet hajtani őket. Többnyire saját tároló zsákot is kapunk hozzájuk. A videón látható Air Travel jól példázza az utazó mellényeket.



Wing háttámlával

A winggel szerelt háttámla ugyan már a technikai búvárkodás világa, de egyre inkább terjedőben van a kedvtelési búvárok között is. Az egyszerűbb megoldás két részből áll: egy hevederezettel ellátott fém háttámlából, és egy felfújható "lufiból" (wing). A lufi független a háttámlától és a hátunk mögött helyezkedik el, vagyis hátlebegtetős mellényként viselkedik.
A megoldás előnye sokoldalúságában rejlik. Wing és háttámla kombinációjával bármilyen palack összeállítást használhatunk, dupla vagy mono palack egyaránt felszerelhető. A lufi az aktuális igénynek megfelelően cserélhető, azaz ha éppen nagy emelőerőre van szükségünk egyszerűen felteszünk egy nagyobbat és fordítva. Különösen akkor érdemes már az elején fontolóra venni ezt a kombinációt, ha már most tudjuk, hogy végső célunk barlangi, roncs, esetleg technikai merülés lesz.

Ennél a megoldásnál nagyobb önsúllyal kell számolni, mint a hagyományos mellényeknél. Az utazáshoz ez nem biztos hogy szerencsés, azonban a kisebb felhajtóerő miatt kevesebb súlyra lesz szükségünk a merüléshez, ami különösen akkor jön jól ha száraz, vagy vastagabb vizes ruhában merülünk.

Háttámla, wing , illetve az összeszerelt légzőkészülék

Tároló zsebek

A mellényeken kialakított zsebek a különféle kiegészítő és tartalék felszerelések tárolására szolgálnak (pl. orsók, írótábla, tartalék maszk, stb.). Ha tudjuk, hogy mit akarunk majd a víz alá magunkkal vinni, akkor a választásnál sem lesz nehéz dolgunk. Általában véve kijelenthető, hogy a nagyobb zseb mindig jobb is.

A tároló zsebek záródhatnak cipzárral, tépőzárral, ritkábban csattal. A cipzár néha nehezen kezelhető (pláne kesztyűben), viszont biztos hogy zárva marad. A tépőzárra viszont jellemző, hogy amint vízbeszállunk egyből kinyílik, különösen ha valami nehezet tettünk a zsebbe. Igaz, nem törik és nem is akad el.

Okos találmány a kihajtható zseb, amit használaton kívül vissza lehet göngyölni, így üresen nem foglal nagy helyet. Ezen kívül több gyártó kínál mellényre szerelhető késtartót is.

Fent cipzáros, alatta tépőzáras zseb, jobb oldalt a kihajtható típus

Mellpánt

A fapados modellek kivételével a mellpánt ma már a legtöbb mellényen alaptartozék, feladata a vállhevederek véletlen lecsúszásának megakadályozása. Valójában csak azok a búvárok érzik a hasznosságát, akiknek viszonylag keskeny a válluk, kommandós társaik már kevésbé értik mire is való ez.

Néhányan arra panaszkodnak, hogy a mellpánt felcsúszik és szorítja, fojtja a nyakukat. Ez akkor állhat elő, amikor a búvár kijön a vízből és a palack - súlyánál fogva - hátrafelé húzza a mellényt. A problémára viszonylag hamar érkezett gyártói válasz az állítható magasságú mellpánt formájában.

Hagyományos (Cressi Aquaride Elite) és állítható mellpánt (Aqualung Zuma)

Női modellek

A kifejezetten nőknek tervezett mellények többnyire rózsaszín és lila színekben pompáznak, de természetesen nem a szín a lényeges különbség a férfi változatokhoz képest. Ezek a mellények direkt a hölgyek - általában kisebb és karcsúbb - alakjára készülnek, anatómiailag tökéletesen passzolnak. Egyes típusokon előzékenységből még a mellpántot is elhagyják. A kisebb méret természetesen kevesebb emelőerőt is jelent ugyanazon férfi modellhez képest.

Cressi Travellight Lady és Aqualung Pearl