Mi újság az Isztrián a karantén időszak után

Június utolsó hétvégéjén a horvát tengerparton Sveta Marinát (Isztria) vettük célba egy rövid búvártúrával, hogy végre merüljünk ismét a tavaszi karantén időszak után. Kíváncsiak voltunk mi a helyzet a magyar búvárok “házi tengerén”, milyen változások vannak az utazás, illetve a merülések szempontjából. 

Mindjárt az elején lelövöm a poént amikor elárulom, hogy lényeges változások egyelőre nincsenek. Az utazásnál vannak új elemek, de a merüléseknél - a józan ésszel elvárható óvntézkedéseken túl - nincs semmilyen új szabályozás, vagy korlátozás. Legnagyobb meglepetésemre újdonságok inkább csak a víz alatt vártak bennünket. 

Utazás, határátkelés 

A bejegyzés megjelenésének időpontjában érvényben lévő szabályozásnak megfelelően a Horvátországba belépő külföldieknek adatlapot kell kitölteniük. Ez a körülmény jelentősen megnövelheti a határnál várakozással eltöltött időt, mert az adatlap kitöltése időigényes. Szerencsére az adatlap kitölthető előre online itt is, ami javasolt, mert ebben az esetben az egész ellenőrzés alig vesz több időt igénybe, mint korábban. Az adatlapon kívül a beutazóknak rendelkezniük kell még a szálláshelytől kapott visszaigazolással. Mindez, ha előre felkészültünk, már ott van a határőrök adatbázisában, amit az útidokumentumunk alapján azonnal lehívnak. Amikor begurultunk a határhoz, nagyjából két tucat autó állt előttünk két sorban. Sajnos nem terelték külön az adatlapot előre kitöltőket, így mindkét sorban volt várakozás, nagyjából 40 percet töltöttünk a határon.  

Az út további részében nem volt váratlan, vagy meglepő esemény. A horvát tengerre történő utazások neuralgikus pontjának számító zágrábi autópálya kapunál sem volt sorbanállás egyik irányban sem. Burkolat felújítással is csak egyetlen helyen találkoztunk, de még ez sem okozott torlódást az enyhe forgalomban. Talán valamivel több helyi és kevesebb külföldi rendszámot láttunk a szokásoshoz képest, de azt nem lehet mondani, hogy nincsenek külföldiek az autópályán. Jó hír, hogy erre a szezonra nem emelik meg az autópálya díjakat a nyári 10%-os felárral.

A felszínen 

Megérkezéskor bevásárlással kezdtünk. A szupermarketben (Plodine, Labin) a nálunk is megszokott távolságtartás, kötelező maszkviselés van. A Marina kempingben ugyanez a helyzet, a zárt helyeken kihelyezett táblák, matricák emlékeztetnek mindenhol, de mindezt udvariasan, nem tolakodóan. A személyzet következetesen viseli a maszkot, illetve a recepción plexi fallal és maximum 2 fős korlátozással igyekeznek növelni a biztonságot. A vendéglátóhelyek alkalmazottai szintén maszkban vannak, a Marino pizzériában pedig külön tasakban érkezik az evőeszköz. Egyébként a kemping és ezzel párhuzamosan a vendéglátóhelyek foglaltságát nagyjából 50%-ra saccoltam, azonban érdekes, hogy a prémium mobilházaknál ez 100% volt inkább. 

Búvár szemmel 

A búvárbázis működésében és a merülések szervezésében nincs lényeges változás, hacsak az nem, hogy idén bevezették a sziesztát, azaz 13 és 15 óra között nincs felszíni felügyelet, tehát ebben az időszakban szünetelnek a merülések is. Ami viszont a vírussal összefüggésben változott, az a 1,5 méteres távolságtartás, illetve a fokozott higiénia a búvárbázis területén. Előbbi adott búvárcsapaton belül nehezen kivitelezhető, ugyanakkor másokkal szemben tartható. Az egyéni higiéniát kihelyezett kézfertőtlenítő fokozza, illetve megfigyeltem hogy a wc-t is gyakrabban takarítják, fertőtlenítik, ezen felül a felszerelések öblítéséhez használt dézsa vízhez is adnak fertőtlenítő adalékot. 

Távolságtartás, létszám stop, fertőtlenítés...

A víz alatt 

Ahogyan az elején is utaltam már rá, a legnagyobb meglepetések a víz alatt vártak, de sajnálatos módon ezek nem mind voltak pozitívak. Kezdem azzal, hogy az öbölben már évek óta szépen fejlődő sonkakagyló populációt valami megtámadhatta, mert az összes elpusztult. Ugyan a legtöbb egyed még “lábon” áll, de már nem élnek, a “szemek” és a záróizomzat is hiányzik, mindegyik kagyló belsejéből egy-egy géb kandikál ki. Szomorú helyzet. Ezen kívül, a sekélyebb sziklás-zátonyos részeket teljesen beborítja valamilyen általam eddig nem megfigyelt moszat-szerű valami, ami olyan, mintha sárga vattacukor lenne. Egyes helyeken ez olyan méreteket öltött, hogy már-már nem ismertem ki magamat az ezerszer merült környezetben. Persze lehet, hogy nyár elején ez normális jelenség, csak eddig nem tűnt fel nekem, és/vagy nem volt ilyen mértékű. 

Sárga "vattacukor" a zátonyon

Ami viszont kellemes meglepetés volt, hogy elképesztő méretű kalászhal rajok kavarognak mindenfelé a part közelében, de főleg az öbölben, hihetetlenül jól néz ki az ezüstösen csillogó-kavargó halraj labda a búvárok felett. Jó lenne tudni, hogy ezek a víz alatti megfigyelések mennyire függnek össze egymással, ha egyáltalán. 

Összességében úgy látom, hogy említésre méltó változás egyedül az utazás adminisztrációjában történt, a vírussal összefüggésben minden más változás egyrészt a józan ésszel elvárható mértékű óvintézkedés, másrészt a nálunk is megszokottal azonos. A járvány lefolyása és a fertőzöttség mértéke eddig nagyjából hasonlóan alakult Horvátországban mint nálunk, és amennyiben nem lesz komolyabb negatív fordulat, úgy a nyári szezonra szerintem teljesen reális és az itthonival összehasonlítva nem kockázatosabb alternatíva egy isztriai vakáció tervezése. 

Ha tetszett az írás iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Delfines kaland

A novemberi Vörös-tengeri búvártúra alkalmával nemcsak nagyszerű időjárást fogtunk ki, de még a delfines merülés is összejött.

Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.

Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.

Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.

A delfin közöttünk úszkált

Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.

Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.

Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Élménybeszámoló: egynapos merülés Neufelden

Az őszi hűvös szelek beállta előtt még egy napra átruccantunk Ausztriába, hogy merüljünk a búvárok körében kedvelt neufeldi tavon

Neufelder see

Neufeld település Burgenland tartományban, a magyar határtól mindössze 50km-re található. A tengerszint felett 223 méteren fekvő tiszta vizű tó körül igényesen kiépített strand és kemping üzemel, de kedvelt célpontja a búvároknak is, hiszen 23 méteres legnagyobb mélysége, a kedvező látótávolság és a kellemes vízhőmérséklet többnyire ideális merülési feltételeket biztosít.

Reggel indultunk Budapestről, útközben hol beúsztak a felhők, hol pedig kiderült az ég, azért mi bíztunk a kedvező időjárás előrejelzésben. Nem is kellett csalódnunk, kellemes kora őszi időnk volt 24°C-os hőmérséklettel. Megérkezésünkkor meglepetten tapasztaltuk, hogy a strandpénztár zárva van, azonban a kapu nyitva - vagyis csak belépőt nem kellett vennünk :) Besétáltunk felmérni a terepet. A tó valóban remekül kiépített, németes precízséggel mindennek és mindenkinek meghatározott, ésszerű helye van, például a búvárok helye is ki van jelölve a parton, ráadásul a felszereléseknek külön fogasokat telepítettek ezen a partrészen, hogy minél könnyebb legyen a dolgunk.

németes precízség

A közelből érkező osztrák búvárok már bent voltak a vízben, néhányan még a parton készülődtek, mások a lángossütő bódénál  pótolták az otthon elmaradt reggelit. A felszerelések behordása után megbeszéltük a merüléssel kapcsolatos tudnivalókat és hozzáláttunk az összeszereléshez, beöltözéshez.

Vízbeszállás után örömmel nyugtáztuk, hogy nem is olyan hideg a víz. Ugyan egy nagyméretű kijelző kint a parton mutatta a vízhőfokot, de nemigen akartuk elhinni, hogy valóban 20°C-os lenne. Sekély, 1m-es vízben merültünk alá és rögtön egy nagyobb ponty úszott be a látóterünkbe, ám nem várta meg amíg a fényképezőgépet bekapcsolom, így róla sajnos nem született kép. A part vonalától nem messze egy meredekebb rézsűvel kezd mélyülni a víz, ezt követve úsztunk tovább. A rézsű oldalában lévő mélyedésekben folyami rákok tanyáznak, de az érdeklődő búvár közeledtére inkább ijedten visszahúzódnak rejtekhelyük mélyére. Ahogyan a népszerűnek számító tavakon az megszokott, úgy itt is kiépített kötélpálya, több stég és mindenféle látnivaló várja a víz alatt a búvárokat. Erről egyébként térképet is rajzoltak a búvárbázison, ami az információs táblájukon meg is található. A parthoz legközelebb eső víz alatti stégeknél elidőztünk kissé, átbújtunk egy hosszabb csövön is, megnéztünk egy elsüllyesztett csónakot, majd lejjebb merültünk.

átbújtunk egy hosszabb csövön is

A kötélpályát követve 14 méteren egy kisebb stéget találtunk, rajta egy komplett irodai felszerelést laptoppal, egérrel, miegymással. Itt már szabadon sétálgattak a rákok, azonban a látótávolság rohamosan csökkent, így inkább feljebb emelkedtünk. A kötélpályát elhagyva először néhány félénk naphallal, majd rövidesen nagyobb sügérekkel is találkoztunk.

nagyobb sügerek

A visszaúton pedig egy már-már tengeri léptékű sügér halrajba botlottunk, akik egyáltalán nem menekültek előlünk. Merülési időnk végül majdnem egyórásra sikerült, köszönhetően a kellemes, napos időnek és víz hőmérsékletnek, nem utolsósorban pedig az - egyébként átlagosnak mondható - tavakban azonban kifejezetten jónak számító 5-10 méteres látótávolságnak.

sügér halraj

Merülés után pokrócokra telepedtünk és elfogyasztottuk a még otthonról hozott elemózsiánkat, ebben a tavon élő kacsák megpróbáltak tevékeny szerepet vállalni - több-kevesebb sikerrel :) Amíg a felszereléseink száradtak még sétáltunk egyet a tó partján, beültünk a büfébe egy kávéra és kitöltöttük a merülési naplókat is (a búvárbázison pecsét is van).

piknik kacsákkal

Hazaindulás előtt még egy rövid kitérőt tettünk a Fertő tó melletti Rust községbe. Ez egy hangulatos és osztrákosan rendezett, tényleg csinos kis falu. Érdekes, hogy a gólyákra pozicionálta magát, vagyis Rust-ban a gólyákra fókuszálnak. Ezt megbeszélhették a gólyákkal is, hiszen a főutca majd' minden kéményén gólyafészek látható. És hogy az idelátogató is jobban megismerkedhessen ezekkel a madarakkal, egy részletesebb, mozaikszerű tájékoztatót is kitettek a sétálóutcán - tényleg ötletes.

Rust község a gólyákról híres

A merülés Neufelden nyilván nem összehasonlítható egy tengeri merüléssel. Azonban a mindössze két és félórás autóút, a szép környezet, a tavi élővilág és nem utolsósorban a tiszta víz szerintem elég indok arra, hogy, akár ha egy napra is, de felkeressük ezt az osztrák tavat.

Fotóalbum >>


Köszönöm, hogy megnézted, elolvastad ezt a bejegyzést!

Videóblog: Szezonnyitó búvártúra az Adrián, Pag sziget

Jó hangulatban és igazán remek időjárással kísérve telt szezonnyitó hétvégénk az adriai Pag szigeten

Az utazás a szokásos mederben zajlott, Senjnél láttuk meg először a tengert. Azt eddig is sejtettem, hogy május elseje a Horvátoknál és a Szlovéneknél is ünnep, de azt nem, hogy közülük mindenkinek Pag szigeten van nyaralója. Így aztán a kompnál egy kényszerű kétórás várakozással kezdtük a hétvégét. Szerencsére a büfé már nyitva volt, így az első üveg Karlovacko sört is itt bontottuk ki a nagy ijedségre való tekintettel. Pagon már a szokásos holdbéli táj fogadott minket és egy újabb meglepetés: a partra egy kiszuperált sífelvonó kabint tettek ki a humoros helybéliek, sílécekkel, bakancsokkal együtt... jó poén a tengerparton, különösen a nyári a 40°C-os melegben lesz ütős:)

Egyébként az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen végig nyárias, fürdőnadrágos meleg volt, csak estére hűlt le a levegő. A 14°C-os vízhőmérséklet viszont mindannyiunkat emlékeztetett rá, hogy bizony még igencsak tavasz van.

Másnaptól napi két merülést terveztünk, és a bemelegítő csekk dive-ot követően délután már motorcsónakkal mentünk a közeli Mini Pastura merülőhelyre, ami egy kisebb sziklafal és egy nagyobb, sziklás víz alatti kert korallsügerekkel és a szokásos adriai élővilággal. Az egyik szikla mélyedésében medverákkal is találkoztunk, ami nappal viszonylag szokatlannak mondható. Másnap Vidonjica és Triget zátony került sorra, kellemes látótávolsággal, gorgóniákkal és cápatojással. Az utolsó napra a hideg víz ellenére is töretlen maradt a jókedv, ezúttal Veliki Zidhez és (ismét) Mini Pasturához látogattunk el. Az esti beszélgetések során - egy két sör társaságában - azután újra felidéztük az aznapi eseményeket és megnéztük az új víz alatti fotókat, videókat. Ezekből készült ez a rövid videó is.

A Bluebay búvárbázis ismét nagyszerű és profi vendéglátónk volt, nyáron újra találkozunk velük.

Fotóalbum >>

Köszönöm, hogy megnézted & elolvastad.

Videóblog: brüsszeli kirándulás, merülés a NEMO33-ban

2012. februárjának első hétvégéjén Európa fővárosába, Brüsszelbe látogattunk, hogy merüljünk a NEMO33 egyedülálló medencéjében és megkóstoljuk a méltán híres belga csokikat és söröket.

Éppen elutazásunk hétvégéjére esett, hogy itthon beköszöntött az igazi tél és az első komolyabb havazás. Ehhez képest Brüsszelben enyhe időnk volt, persze melegnek azért az sem volt nevezhető. A város egyik kellemes dizájn hotelében szálltunk meg, közel a centrumhoz. Nevéhez hűen (pantone) tényleg színes hangulatú volt. Brüsszel hagyományos szimbólumai, mint az Atomium és a Manneken Pis, meglátogatása szinte kötelező program minden idelátogatónak, így nekünk is az volt.

Ha lehet még ezeknél is nagyobb izgalom és várakozás előzte meg a Nemo33-ban tett látogatásunkat. Ez a hely büszkélkedhet a világ legmélyebb medencéjével (33m). És valóban, az atmoszférája tényleg egyedi. Ugyan kívülről simán elmenne mellette az ember, belül azért már látszik, hogy különleges helyen járunk. Az előtérben lévő étterem egyik falába több ablakot is nyitottak, amin keresztül folyamatosan látható mi történik a medencében. Ezen kívül olyan dekorációk is erősítik a búvár hangulatot, mint a hordozható "antik" dekókamra, vagy a falra szerelt légzőkészülékek. Szerencsére nem kellett soká várnunk a merüléssel sem. Gyors átöltözés és egy rövid eligazítás után kifejezetten kellemes volt a kinti -4°C után a 33°C-os meleg vízben elmerülni. A főszezon miatt persze voltak még néhányan rajtunk kívül is a medencében, de ez nem volt annyira zavaró. Meglepetés volt, hogy a sekélyebb részen nemrég egy autót helyeztek el, amibe nyugodtan be lehet mászni. A medence két mélyebb oldala középen egy alagúttal van összekötve, ahol még egy belső levegős teret is kialakítottak. A merülés legmélyebb pontja a jobb oldali "kútban" 33 méteren van, amikor ellepik a búvárok olyan, mintha pezsgőfürdőben lennénk. Az egyórás merülési idő nagyon gyorsan elmegy és valóban különleges élmény ezen a mesterséges búvár játszóterén időzni. A látogatásra a koronát az étteremben elfogyasztott ebéd tette fel, hiszen itt nem csak a merülés, de az egyedi ablakoknak köszönhetően az étkezés élménye sem hétköznapi dolog (azért a thai konyha sem rossz...).

Az estét belvárosi csatangolással, a csokoládé boltok, néhány brüsszeli kocsma és "trendi" zenés hely felkeresésével zártuk. Azt hiszem egyikünk sem bánta meg a Brüsszeli kirándulást.

Fotóalbum

Köszönöm hogy megnézted & elolvastad!