2012. június 11., hétfő

Még egyszer a búvárorvosi alkalmasságról

Különösen az éves búvárvakációt megelőzően kapom meg a vissza-visszatérő kérdést: mennyire veszik komolyan és tényleg kell-e az orvosi a merülésekhez?



Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a búvárorvosi alkalmasság tényleg szükséges a merülésekhez. De valójában nem a búvárbázisnak van/lesz rá szüksége ott ahová szándékozunk menni, hanem a búvárnak saját magának. Miért is?

Kell az orvosi, pedig a búvárbázisok többnyire inkább nem is kérik el az igazolást a búvároktól. Azért nem, mert mindegyik gazdasági vállalkozás, és mint ilyenek inkább azon fáradoznak, hogy odacsábítsák a búvárokat és nem azon hogy elzavarják őket. Logikus nem? E helyett inkább az orrunk alá tolnak egy nyilatkozatot, amiben kijelenthetjük hogy egészségesek vagyunk. Innentől kezdve a búvárbázis mossa kezeit, minden esetleges ebből adódó probléma és kár a búvár vállát fogja nyomni.

Kell az orvosi, mert van egy szabály. A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési Szabályzata egyértelműen fogalmaz: "... a merülést végző búvárnak rendelkeznie kell egy évnél nem régebbi, alkalmasságáról szóló orvosi igazolással."  És ez a szabályozás minden magyar búvárra vonatkozik, akkor is ha külföldön merül és akkor is, ha esetleg még nem hallott róla.

Kell az orvosi, mert a szabályból adódóan van egy gyakorlat. Aki már elvégzett legalább egy búvártanfolyamot az tudja, hogy oda az érvényes orvosi igazolás az egyik belépő. A továbbiakban pedig a búvárigazolvány is csak orvosi igazolással együtt érvényes (akár a jogsi). Természetesen a búvár azt is tudja, hogy ha a egészségügyileg általában véve alkalmas is a merülésekre, még akkor is előfordulhat időszakos alkalmatlanság (pl. megfázás esetén), amikor jobb ha inkább nem merül.

De nem is ezek miatt kell elsősorban. Az érvényes búvárorvosi igazolás tulajdonképpen minden búvár saját, jól felfogott érdeke. Egyrészt azért, mert így mindenki megnyugodhat a saját egészségi állapota felől. És ez persze nem csak a merülések szempontjából lehet megnyugtató. Ne felejtsük el, hogy a búvármerülések fokozott kitettséget jelentenek az emberi szervezet számára, nagyobb az igénybevétel elsősorban a szív és a tüdő szempontjából. Legyen akár a legkisebb gond valahol, a hétköznapokban még talán fel sem tűnik igazán, de a fokozott terhelés alatt lehet hogy elveszítjük az eszméletünket és talán nem kell ecsetelnem, hogy a víz alatt ez milyen veszélyes lehet. Egy esetleges búvárbalesetnél pedig sovány vigasz a búvárbiztosítás...

Másfelől pedig hiába van búvárbiztosításunk, ha nincs mellé érvényes orvosink. Egy biztosítási ügy úgy indul, hogy a biztosító szakértője megnézi az érvényben lévő szakhatósági irányelvet - esetünkben a fentebb említett szabályzatot - és azt találja, hogy az egészségügyi alkalmasság a merülés minimum követelménye. Már itt elfekszik az ügyünk ha nem volt orvosink, és még csak sovány vigaszunk sem lesz.

Összegzésül még egyszer: igen kell, kellene az orvosi. Nekünk magunknak. Nem a búvárbázisnak, nem a búvároktatónak, vagy a merülésvezetőnek. Azért kell, hogy nyugodtak legyünk, nyugodt legyen a családunk. És ha a véletlen szeszélyéből kifolyólag végül mégiscsak bekövetkezik a baj, akkor a biztosító sem tud belekötni, ha mindenben a szabályok szerint jártunk el.

Balesetmentes merüléseket kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése