2011. április 12., kedd

Az S-57-es torpedónaszád

Az Adria dalmát részén elsüllyedt S-57-es igazi csemege a hajóroncsok rajongói számára: kristálytiszta vízben egy világháborús torpedónaszád röntgenképét csodálhatjuk élőben


Az előző csütörtöki klubesten szóba került az S-57-es hajóroncs és megígértem, hogy közzéteszem amit tudok róla, íme.


A roncs története

Az a tény, hogy a hatalmas Szt. István csatahajót képes volt elsüllyeszteni egy torpedócsónakról indított torpedó, gyökeresen megváltoztatta a nagyhatalmak stratégiáját. A német haditengerészet helyesen ítélte meg a  kisméretű torpedóval felszerelt gyorsjárású hajók fontosságát. Ezek a hajók bebizonyították, hogy még a legnagyobb csatahajókra is veszélyt jelentenek, ezért megkezdték a torpedócsónakok fejlesztését. Az S-57-es egy rendkívül jól sikerült osztály egyik hajója volt, melyet Németországban fejlesztetek ki közvetlenül a második világháború előtt. A Luerssen-Vegesack hajógyár kisméretű vegyes konstrukciójú hajók gyártására specializálódott, itt készült a torpedócsónakok nagy része. A hajó rácsszerű acélvázát kívülről jó minőségű mahagóni fával burkolták, továbbá az orr-részt, a fedélzetet és a felépítményt páncéllemezekkel védték. A torpedóvetőcsövek a hajó két oldalán, az orr-részben helyezkedtek el, helyzetükből adódóan a hajó kitűnő menettulajdonságokkal rendelkezett. A hajótest formája lehetővé tette, hogy szinte akadálytalanul haladjon még viharos körülmények között is. A három önálló dízelmotor pedig a legnehezebb körülmények között is nagy sebesség elérését tette lehetővé. Hamarosan megkezdődött a hajó sorozatgyártása. A szóban forgó hajó építését 1940. április 25-én kezdték meg 12850 sorozatszámmal. Szeptember 14-én bocsátották vízre és 1940. október 1-én állt csatasorba a német haditengerészet lobogója alatt.

Az S-57 rajza


Az utolsó percek

1944 augusztusában még javában dúlt a háború az Adrián. A nyugati szövetségesek előretolt tengeri bástyájáról, a Vis-szigeti bombabiztos, sziklába vájt támaszpontról angol gyorsnaszádok támadták a térség német hajóforgalmát, amely az akkor még német kézen lévő Albánia utánpótlását igyekezett biztosítani. Augusztus 18-ára virradó éjjel a Mljeti-csatornában sikerült nekik a hat hajóból álló Kalapács fedőnevű német konvojt egy hajó kivételével elsüllyeszteni. A rákövetkező napon a németek öt torpedóvető gyorsnaszádot küldtek a helyszínre - köztük az S-57-est is -, hogy az előző éjjeli támadás esetleges túlélőit, valamint holttesteit összegyűjtsék. Augusztus 19-én hajnali 3 óra 50-kor azonban öt angol MTB naszáddal találták szemben magukat. Az angolok három naszádja azonnal tüzet nyitott, elsőként a hozzájuk legközelebb álló S-57-re, amelyen csakhamar tűz ütött ki. A küzdelemben Fritz Hundt zászlós és Josef Gunkel gépész az életét vesztette, kilencen pedig megsebesültek. Miközben egy rövid fegyvernyugvás alatt a legénység a tűz oltásával bajlódott, az S-57 kapitánya - Hans-Georg Buschmann fregatthadnagy - belátta, hogy a hajót nem tudja megmenteni, ezért parancsot adott az elsüllyesztésére. Robbanótöltetet helyeztek el a hajógerinc mellé, majd mentőcsónakkal próbálták meg elérni társaikat. A töltet a hajnali szürkületben, 4 óra 32 perckor robbant és az S-57 megroppant gerinccel csakhamar eltűnt a víz felszíne alatt.


Merülés a roncson

A hajó Peljesac-sziget déli partjánál, Zuljana mellett egy erdős szakasz előtt nyugszik a part közvetlen közelében. A roncs egy meredek homokos lejtőn fekszik, orrával a part felé néz. Az orr 26 m-en van, általában ide rögzítik a merülőhelyet jelölő bója kötelét is. A többnyire rendkívül jó látótávolság lehetővé teszi, hogy a hajó orrából végig tekintsünk az egész hajón.

S-57

A roncs ma leginkább egy acélketrecre hasonlít, melynek rácsait a pontosan illesztett acélszerkezeti elemek alkotják. A mahagóni burkolat már teljesen elkorhadt, de ez teszi lehetővé, hogy a búvár teljes áttekintést kaphasson a hajó belsejéről anélkül, hogy szűk belső járatokba kelljen bepréselnie magát.

A hajó orrában jobb és bal oldalon található a két torpedóvetőcső, alattuk a szivacsokkal borított acélváz belsejében hollóhalak és sügerek keresnek menedéket. Az acél hullámtörő mögött még mindig jó állapotban van a horgonycsörlő, melyet vörös szivacsok díszítenek. A bal oldali torpedóvetőcső ajtaja nyitva van, jól látható a betöltött torpedó hajtóműve. A fedélzeten további két torpedó van a korláthoz rögzítve.

Az egyik torpedó

A taton rendkívül jó állapotban maradt meg a 20 mm-es kétcsövű légvédelmi ágyú, valamint a hozzá tartozó pajzs és mozgatószerkezet. Az ágyú még mindig elmozdítható a forgóállásban, ami szinte minden búvárnak "kötelező műsorszám". A vízmélység a tat alatt 38 m. Itt az aljzaton találjuk a "ködgép" tartályát, amelyet annak idején a fedélzeten tartottak és álcafüst előállítására használtak. A hajó szerkezetének rácsai között szemügyre vehetjük a gépházat is. A három különálló dízelmotor még mindig a helyén van. Hatalmas osztrigák lógnak mindenhonnan. A belső helyiségekben - németekre nem jellemző módon - rendetlenség uralkodik. Az orr-részbe, az egykori legénységi helyiségbe beúszhatunk. A fa bútorzat iszappal borított maradványai mellet a konzerves láda és kisebb berendezési tárgyak darabjai hevernek.

A kétcsövű légvédelmi ágyú
most is jó állapotban van

Annak érdekében, hogy a roncs állapota megmaradjon,  az S-57-es az ide vonatkozó törvények által védett merülőhelynek minősül, ezért csak az engedéllyel rendelkező bázisokkal lehet merülni. Ez szinte magától értetődik, tekintve, hogy az egész világon alig ismert néhány ilyen roncs. Szigorúan tilos bármilyen tárgy kiemelése a roncsból, illetve a hajó bármilyen rongálása.

Merülés a roncson

Magam 2005 nyarán merültem az S-57-es roncsánál, és nyugodtan állíthatom, hogy a merülés feledhetetlen élményt nyújt. A víz valóban kristály tiszta volt és a hajó partközeli helyzete még a kevésbé tapasztalt búvárok számára is könnyűvé tette a merülést. Külön szót érdemel a fa borítás hiánya, mivel így szinte a hajó röntgenképét szemlélhetjük élőben, ilyennel pedig nem nagyon lehet találkozni máshol.

A Zuljana melletti erdős partszakasz
ahol az S-57 található




Adatok
Neve: S-57
Fajta: S30 osztályú torpedócsónak
Származása: német haditengerészet
Mérete: 30 m hosszú, 3,5 m széles, 1,5 m magas, 87 BRT
Építés helye: Luerssen-Vegesack, Németország
Elsüllyedés időpontja: 1944. augusztus 9.
Elsüllyedés oka: ütközet brit torpedócsónakkal
Elsüllyedés helye: Stoncica-szirttől 400 m-re keletre
Legnagyobb mélység: 38 m
Legkisebb mélység: 20 m

Búvárbázisok a közelben
Lopin & Co. Zuljana (Peljesac)
Dragan Lopin
www.tauchbasis-zuljana-croatia.de

M.M. SUB Lumbarda (Korcula)
Miljenko Marukic
www.mm-sub.hr

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, illetve a Submarine II. évfolyam téli száma)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése